Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-08-29 / 4. szám
57 5» volt támadva. Hogy kankóváladék idézte-e elő a bántaltnat nem volt biztosan kipuhatolható. Michel'. Szeretném megtudni Sattler ügytárstól, milyenek voltak a nyomási viszonyok azon esetben, melyben a szaruhártyán ulcus sui generis volt jelen ? Sattler: Ez esetben a nyomási viszonyokat nem vizsgáltam meg ; kiemelem még egyszer, hogy a folyamat ezen esetekben meglehetősen felületes volt. Michel: Figyelmeztetem az ügytársakat arra, hogy a szaruhártya ezen körfolyamatainál a szem belnyomása mindig fokozottabb, és hogy épen ezeknél jó hatása van az eserinnek. A körfolyamat gyorsan ér véget. Az antiseptikus eljárásra vonatkozólag megjegyzem, hogy közönyösnek látszik, hogy melyikét választjuk az antisepticus szernek. Fődolog, hogy a kötés legyen légmentes, és maradjon mentői tovább a szemen. Legtöbbször sikerül aránylag rövid idő alatt valamely genyes folyamatnak véget vetni. A csecsemőkori köthártyatakár vagy valamely genyes szemlobnál egyszerű védkötés 24 óráig marad a szemen. Mentői gyakrabban tisztáztatik e közben a szem annál károsabb. Négy héten át naponkint történt kutatás gombákra, de sem az ulcus serpens-nél, sem más kóralakoknál nem fedeztettek fel. Schweigger, Graefe és Krüger még hozzászoknak a tárgyhoz, különösen az utóbbi kiemeli, hogy az antiseptice kezelő ügytársak részéről sem nyert felvilágosítást azon kérdésére, miként lehet ezen módszer segélyével azon igen súlyos köthártyatakárokat jó eredménynyel kezelni, melyek, mint elébb említé, virulens kankó váladékának fertőzése által idéztetnek elő megnőtteknél; és a mely szemek közfii, bármiként járjon is el az orvos, annyi pusztul el. A kérdés eldöntetlen marad. Leber Th. tnr. Adatok a szem bellobjainak kóroktanához. A reczeglobra vonatkozólag rég el van ismerve, hogy csaknem mindig általános betegségektől és más testrészek bántalmaitól van az függőben; a szem egyéb belképleteinek lobjára nézve ezen feltevés kevésbé van elfogadva. Pedig ugyanazon körülmény, mely által ezen tétel a reczegre nézve igazoló, a szivárvány-érhártyára és látidegre nézve is egyaránt áll, mert valamint a reczeg ép úgy hozzáférhetlenek az utóbb említett képletek is kívülről jövő lobgerjesz.ők iránt, úgy hogy ezeknek más úton kell bejutniok, és pedig rendszerint a vérkeringés útján. Régóta meggyőződésem - folytatja L. — hogy a szem más, mélyebben fekvő részének lobját is, sokkal többször idézik elő belső okok, mint azt eddig feltettük, és hogy ezen okokat kipuhatolni háládatos feladata a klinikai észlelésnek. Engedjék meg tehát, hogy ezúttal nehány idevágó észleletet és véleményt előadjak. Azon tapasztaláson kezdem, hogy az irisre igen könyen megy át a lob fertőzés által létrejött keratitis jelenlétében, sőt nem ritkán terjed innen a sugártestre és .érhártyára. Az ily továbbterjedést csak ott tartom lehetségesnek, hol fertőzés okozta az iritist, a sérülés által beállott iritisnél a továbbterjedés iránt mindinkább skeptikus lettem kivéve talán azon eseteket, hol jelentékeny zúzódás folytán valóságos szövetelhalás jött létre. Másrészt az irist és érhártyahuzamot megtámadva lenn1 látjuk különféle általános fertőzési betegségeknél, melyeknél a testben levő fertőző anyag valami módon, rendszerint a vérkeringés útján jutott a szembe, és itt idéz elő lobot. Ide tartozik mindenekelőtt a genyvérűségnél, gyermekágyi láznál, roszindulatu fekélyes szívbellobnál sat. létrejövő septikus vérrögök által előidézett genyes ér- és szivárványhártyalob, továbbá ugyanezen szembántalmak keletkezése más, lázas betegségnél, mint kivitelesen a hagymáz- és tudőlobnál; nemkülönben a febris recurrensnél előforduló cyklitis és iridocyklitis, és a himlő után beálló genyes iridocyklitis, sat. Az igaz, hogy a jövőnek marad fenntartva, leszünk-e képesek ezen helyi bántalmakban a specifikus kórgerjesztőket felfedezni. Nem lehet másként a dolog — véleményem szerint - a a másodlagos bujasenyvnél, hol a szem helyi bántalmának keletkezési módját még nem ismerjük, de melyre nézve, tekintettel a fellépés módjára kell, hogy a lobgerjesztő okot a véráramban keressük. Ha csak az egyik iris szenved, ezt úgy lehet magyarázni, hogy a bántatlanul maradt szivárványhártyába vagy épen semmi, vagy csak igen apró kórgerjesztő részletke jutott, mely könyen sodortatott tovább a capillarisokon, míg a másik irisben az ily testecske bennrekedt. Különös kórhajlamot bizonyos szervekben mindig fel keilend tételezni, de ez az edényrendszer boncztani viszonyaiban, a hajcsöves edények tágságában, elágazásuk miniműségében sat. foglaltathatik. A bujasenyvhez csatlakozik a gümőkór, melynek fertőző jellegét, ma alig vonja valaki kétségbe. A Haensell tr.-ral együtt végzett kísérletekből a gümőkór specificitásáról meggyőződtem. A mint a kísérleteknél a fertőző anyag kívülről jutott a szembe, úgy juthat oda a véráram útján is, hol egyszerű miliárgümőket, hol gümőkoros lobot hozhat létre. Valamint a bujasenyvnél, úgy itt is bennső viszonyban találunk ujképletet resp. daganatot és lobot. Gümőkoros iritis és chorioiditis előfordulása újabb időben mind kevésbé vonatik kétségbe. Már régóta az a véleményem, hogy nagyobb része azon eseteknek, melyeket az iris egyszerű, nem bujasenyvi szemöicsdagaként írtak le, gümős dagnak tartandó. Egy másik betegség, melyet fertőzésinek tekinthetni, és mely, mint régóta ismert, nem ritkán iritist von maga után, a csúz. Ha az iritis keletkezésének ezen okát bővebben fejtegetem — folytatja Leber —nem azért teszem, mintha kétségbe vonatnék az, hanem hogy megmutassam mily módon lehet az én véleményem szerint a csúz a szivárványhártyalob okává. Hogy azen összefüggés lényegét kielégítőleg felfogjuk, úgy hiszem mindenekelőtt el kell tekintenünk az úgynevezett meghűlés, sokszor túlbecsült befolyásától, és az újabb vizsgálatok által érvényre jutott nézet álláspontjáról kell kiindulnunk, mely szerint a csúznak legalább bizonyos alakjai fertőzési betegségek, Ezen nézet legbuzgóbb és legkövetkezetesb képviselőinek egyike Klebs már 1875-ben a csúzos szívbellobnál a billentyűk rárakodásaiban állandóan akadt hasadékgombák (Spaltpilze) egy nemének burjánozására, melyeket monádák névvel jelölt. Ezen, később még inkább megerősített észlelet alapján Klebs azon tételt állította fel, hogy a csúzos betegségek egész nagy sorát, beszámítva a tüdő-, vese- és szívbellobakat is, ezen gombáktól kell előidézettnek tartani. Miután e helyt kórodui észleletekre kell szorítkoznom, ráutalok arra, hogy ezen nézetet erősen támogatja a salicylsav egyenesen specifikus hatásának felfedeztetése a csúz ellen, megjegyezvén, hogy e szert eleintén csak lázellenes hatására vizsgálták. A genyvérnél előforduló súlyos, genyes lobok, melyeket metastaticusoknak nevezünk, és melyek az Ízületeket, savós hártyákat, az ér- és szivárványhártyát támadják meg, teljes párhuzamosságban állanak az úgynevezeti, csúznak kevésbé intensiv, múló, inkább savós vagy adhäsiv lobalakjaival, melyek szintén a nevezett képleteken lokalizálódnak, és melyek, a szemet illetőleg, teljesen visszafejlődnek, vagy hátsó odanövéseket (synechia) hagynak hátra a látaszél és a lencsetok között, vagy az érhártya és reczeg közölt. Azok, kik a csúz fertőző természetében még kételkednének, gondoljanak csak a kankócsúzra és az ezzel járó köszvényre, meg iritisre. A kétségtelenül fertőző bántalomnak, mely az úgynevezett csúzos lob jellegét magán hordja, jobb példájára bizonyosan nem akadhatni. Másrészt a másodlagos bujasenyvben látjuk ennek analogonját, melynél szivárványlobon kívül izületi lobok is lépnek fel, amint ezt Volkmanntól tudjuk. Épen nem Iá tóm be, — mondja tovább Leber — miért tartsuk a kankócsúzt másnak, mint általános fertőzés következményének, mi a véredényeken át történik, tovavivén ezek a kankómérget, melyet újabb időben Nässer sajátságos mikrocokkusok alakjában vélt felfedezettnek. Förster nézetét magam is megerősíthetem, mely szerint iritis jelenlétében nem ritka dolog a kankó, azért is hozzá kellene szoknunk minden iritisnél, nemcsak bujasenyv, hanem kankó, csúz, gümőkór és más egyéb előrement bántalmak után tudakozódni.
