Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-06-20 / 3. szám

39

40

vonalas kivonásnál határozottan alkalmasabbnak tartok, lássuk utóbbinak tényleges eredményeit :

l Műtét menete Gyógyulás,

Extr. lin. spl. Hályog alak

Műtét száma

l|

’ej

a

0

0

0

s

t—(

1 rendes-ej

’S3-:j

2

0

írt

W

•íj

N

Cj

ü

C

tj

I kéreg maradék. 1

1 rendes

1 iritis

1 kyklitis

! Iridokykl.

A

6

V)-0

w

0

c

0

1 vaskos utóh.

I iris becsiptet 1

I occlusio

1 dislacaratio

■S.

T)

cn

!h‘

a

’0

*3

! punctio vér miatt

Catar. moll. simpl.

7

3

1

1

l!

1

2

2

1

1

_

3

„ ., c. synech. post.

1

1

—--1

—1

—

1

—

—

—

—

1!

1

—

—1

—

1

—

„ ., c. leucom corn.

1

1

—

—

—

l

1

=

1

—

1

., ., tranmatica

3

3

—

1

1

2!

3

—

—

3

—

—[

—

—

1

2

—

„ calcar, adnata .

1

—

1

——

1

—

—

1

—

—

——

fele. púp.1)

„ secundar. et membr.

3'

1

3-—

H

2

1

—

3

—

—

—1

1

1

2

V)

—

„ Senilis (36 év. nőnél)

1

—

—

1

1-—

1

—

—

—

1

—

—j

—

—

—

1

—

„ Morgagniana

3

2

—

1

2-H

—

2

—

1

2

1

—

—

—

—I

2

1

—

Összesen .

16

11

5

4

5

4

8

0

1

1

8

7

1

1

1

1

1

9

5

1

687o

68%

50°

«

Kimenet

Utómütét

Végeredm.

Egy tekintet e táblázatra meggyőz bennünket a fönnebb mondottak igazságáról. Az iridectomiát 16 eset közűi csak 5-ször kerülhettük ki, a műtét rendellenesen folyt le (sebtágítás, kanalazás vagy kéreg maradékok által complicálva) az összes szám 68°0-ában és a gyógyulást az esetek felében zavarta szivárvány- vagy sugártestlob.

De miután nem volna igazságos a különböző hályogalakokat egy szempontból tekintve bírálnunk meg, lássuk azokat külön-külön.

Hagyjuk teljesen figyelmen kívül a leucoma corn, által complicált és traumaticus eredetű hályogokat, mint melyeknél a műtét és gyógyulás eshetőségei úgy is kiszámíthatlanok és emlékezzünk röviden a 4 öregkori hályogról, melyeknél az uralkodó elvek szerint nem is ezen műtét lett volna javalva. Épen e négy eset (köztük 3 Morgagniana) az, melyekről e fejezet elején említést tettem, s melyeknél csak kísérletképen végeztük e kis sebzéssel járó kivonást, hogy újra meggyőződjünk tóla, mikép a seb hosszával nagyon gazdálkodnunk soha sem szabad és az extr. linear, spl. köre ez irányban semmiesetre sem terjeszthető ki. Hiszen a 4 műtét közűi egy sem végződött rendesen, egyetlen egynél sem észleltünk zavartalan gyógyúlást és az eredmények között is egy II. oszt. (25 °/0) fordúl elő.

Ha tehát e 8 esetet kizárjuk a módszer értékének megállapítására czélzó bírálatunk köréből marad még 4 kérges vagy zsugorodott hályog (calcarea és membranacea) és 4 lágy hályog, melyek egyikében csak csekély hátsó odanövés képezett complication

Előbbieknél a műtét és gyógyúlás egészen zavartalan, az eredmény kielégítő, míg az utóbbiak, melyek ellen fönnebbi ellenvetéseinek különösen intézve voltak, minden irányban számos kifogás alá esnek.

Mint a táblázatból kitűnik e négy eset közűi is csak egynél volt rendes a műtét és szintúgy a gyógyúlás, sőt a hátsó odanövésscl bíró szemen a beállt szívárványlob occlusiot is okozott, melyet csak dislaceratio szüntetett meg.

De ha e műtéti rendellenességeket és a gyógyúlás e zavarait eseteinkben csak véletlennek tekintjük is, még megmarad mindig az iridectomia, mit az egészen egyszerű három hályognál is minden esetben kényszerülve voltunk végezni. Világos már mindezekből, hogy pépes hályogok eltávolítására az egyszerű vonalas kivonás nem a legalkalmasabb műtétmód s ilyeneknél üdvös dolog volna azt a gyakorlatból teljesen kiküszöbölni s még kevésbé gondolni annak alkalmazására oly esetben, midőn a hályognak már magja van.

Ezek után az extractio linearis simplex indicatioit következőleg vélném megszoritandónak. Végzendő az :

1. Zsugorodott-, száraz-, valamint hártyás- és vaskos utóhályogoknál (Catar. calcarea, aridosiliquet. membranacea és secundaria) melyeknél a sokszor lobokat okozó reclinatio fölött határozott előnynyel bír és a legszebb sikereket biztosítja. *)

2. Ifjak catar. traumaticajáuál, ha az izgatási tünetek gyors beavatkozást tesznek szükségessé, különösen, ha hátsó odanövések is képződtek.

3. Ifjúkori complicált hályogoknál, melyeknél a discissio okozta változásokat nem lehet eléggé ellenőrizni : (Pl. leucoma esetén.)

4. Azon fölöttébb ritka esetekben, midőn öreg egyéneknél a hályog nem bír maggal, mert ezekuél az iris nem igen tűrné el a lencse, discissio okozta puffadását, sőt a szem a glaucoma eshetőségének is ki volna téve.

5. Az egyszerű fiatalkori hályognak csakis oly eseteiben, midőn annak egész állománya folyékony (catar. fiuida), mert ilyenkor egyfelől kis nyíláson igen könnyen és egész tömegében távozik a hályog a nélkül, hogy az irist a sebhez szorítná és kimetszését szükségessé tenné; másfelől ily szétbomlott és sokszor fertőző tulajdonságú kéregnek bennidőzése a szemben — mint ez discissionál történnék — a gyógyúlásra fölöttébb végzetessé válhatnék.

Ellenben a tok hasítást (discissio capsulae) tartom indicáltnak :

1- ször. Minden egyszerű pépes állományú ifjúkori hályognál.

2- szor. Complicált lágy hályogoknál, ha a complicatio nem a teke mellső felében (a cataracta előtt) fészkel; sőt még hátsó synechiák esetén is ; praeparativ iris kimetszést bocsátva előre természetesen mindig, ha a társult betegség ezt megköveteli.

3- szor. Ifjak catar. tranmatica-jánál, ha a puffadás még nem haladt eléggé előre és a lencse tömegének még nagyobb mérvű meghigítása kívánatos.

Ha a pépes hályogoknál az egyszerű vonalas kivonást egészen mellőzendőnek s a discissio által helyettesítendőnek jelöltem ki, tettem ezt azon meggyőződésben, mert utóbbit tartom valamenyi műtét között legalkalmasabbnak arra, hogy a lágy hályog kivonásánál felsorolt hátrányokat sikeresen leküzdje.

Nem azon hosszadalmas eljárásnak akarok legkevésbé sem védelmére kelni, melynél az Operateur összetett kézzel várta, míg a hályog a megejtett discissio után sok hét alatt nagy lassan felszívódott ; mert ha e két mód között kellene választanom, egy perczig sem haboznám a kivonást választani inkább minden hátrányával, mint 6 vagy 8 hétig megfigyelés alatt tartani a beteget, kinél 2—3 hét elég lett volna a teljes gyógyúlásra, és csak legfölebb olyankor nyúlni — egyedül a csarnokvíz lenapolására szolgáló — punctióhoz (Werneck eljárása szerint), ha fenyegető iriticus vagy glaucomás tünetek kényszerítenek annak végzésére, vagy a felszívódás nagyon lassan halad előre.

Én itt azon eljárásnak vindicálom az elsőséget, melyet legújabb időben Wolfe is ajánlott, ») Schulek tanár úr pedig évek óta gyakorol, s a mely egyesíti a kivonás és discissio előnyeit azok hátrányai nélkül.

Ezen eljárás tulajdonképen nem egyéb mint az egyszerű vonalas kivonás két részre osztása, a mennyiben az ismert módon végezzük előbb a discissiót s három-négy nappal utánira lándzsával a cornea alsó szélén 3—4 mn. hosszú sebet ejtve, a lencse telpuífadt és higúlt tömegét Davielkanál segélyével kibocsátjuk.

A discissio itt tulajdonképen nem a hályog végleges felszívódását, hanem csak annak folyékonynyá tételét, czélozza, hogy azután a fönebb leírt punctio által könnyen és egészben eltávolíthassuk azt, s ha e második beavatkozással nem késünk 3—4 napon túl, akkor kikerültük egyfelől a discissio hosszadalmasságát, másfelől megszüntettük a kivonás összes hátrányait.

Könyen belátható ugyanis, hogy ha a lencse egészen elfolyosúlt nem lesz szükségünk még oly hosszú sebre sem, mint rendes extractionál, nem leend szükségünk a sebajkak erős nyomására, sebtágításra vagy kanalazásra és a hályog mégis eltávozik gyöngéd nyomásra kéregrészek visszahagyása nélkül, továbbá a folyékony vagy nagyon híg pépet képező tömeg — mint ezt a cataract, fluidénál már említém — nem szorítja a szivárványt, — még ha az atropin csöpekkel ad maximum tágan tartott pupilla

*) Látás ennél nem határozható meg, műtét eredménye teljes, valamint ‘")-nél is.

') „Wie kann mann der Gefahr des Misslingens von Cataract- Operationen begegnen?“ Centralblatt für Angenheilkunde 1880 Feber Referátum.