Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-04-25 / 2. szám

35

36

a lehető leggyorsabb gyógyulást tapasztaljuk, a műtét sebe repedésre kevésbé hajlandó, pár nap alatt szilárdul egyesül és így a beteget leggyorsabban felmenti a nagyon terhes ágybanfekvés alól; de e kétségtelen előnyökkel azon nagy hátrányok állanak szemben, melyek épen a gyógyulás gyakori zavaraiból erednek, sőt már magánál a műtétnél jelentkeznek.

Legelső kifogásunk mindjárt a homorú lándzsa ellen van, melyet épen mesterséges alakjánál fogva nehéz jó minőségben kapni és igen nehéz kiköszörülni, ha egyszer élét veszté. Már pedig oly műtét nem lehet practicus és nem örvendhet nagy elterjedtségnek, melyhez a szükséges eszközöket csak nagy bajjal és anyagi áldozatokkal lehet megszerezni. De tekintsük e — nézetem szerint gyakorló orvosokra nagyon fontos — ellenvetést csekélységnek, vagy ne is vegyük számba, ha úgy tetszik, — maradt még a lándzsa alakján elég kifogásolni való. Tapasztaltuk ugyanis, miszerint a még éles lándzsa is csak nehezen halad előre a cornea szövetében, előtolás közben nem egyszer egészen behorpasztja a porczhártyát, a helyett, hogy könyedén síklanék benne, mint közönséges lándzsáink. És e körülmény oka egyfelől annak aránylag tetemes vastagsága, másfelől pedig azon tompaszöglet, mit hegye képez és mely igen távol áll a szövetek áthasítására legalkalmasabb ékalaktól. Senki sem fog kétkedni, miszerint e szívalakú eszköz előtolásához sokkal nagyobb erő szükséges, mintha egyenes oldalélekkel bírna, melyek a csúcsban hegyes szöglet alatt ütköznek össze ; mely körülmény azután a sebajkak nem kis zúzódását vonja maga után és még jól gyógyult esetekben is nem ritkán széles hegeket eredményez. További hátránya a lándzsának, miszerint azt igen mélyre, egészen az ellenoldali corneaszélig kellene előtolnunk, hogy tömör hályogok kiviteléhez elég hosszú sebet készítsünk, már pedig azt mindenki tudja, mily nehéz dolog lándzsaalakú eszközt a mellső csarnokban nagyon mélyre vinnünk, különösen ha a porczhártya behorpad — összegyűrődik mintegy — annak hegye előtt.

Nekünk legalább ez előtolás sokszor nem sikerült, minek kicsiny seb, — expulsiókor az ajkaknak erős zúzódása, — és a sebtágitás gyakori szüksége lön természetes okozata.

És így épen az eszköz alakja, melyből a műtét előnyei származnak, okozza egyszersmind a kivitelnél felmerülő legfontosabb akadályokat.

Ennél azonban alig kisebb jelentőségű az irisnek nagymérvű roncsolása, melyet a sebben igen sokszor szenvednie kell, ha magunkat Weber ajánlatához tartjuk, miszerint vagy semmi, vagy kicsiny szivárványrészletet vágjunk ki. Végre még nagyon fontos az iridenkleisis — ily kicsiny iridectomia mellett egyáltalán nem feltűnő — gyakorisága.

A műtét ily nehéz és bizonytalan kivitele, a cornea és iris zúzódásából eredt gyógyulási zavarok és talán az irisbecsíptetések nagy száma okozhatták azt, hogy e műtétmód nem talált elég elismerésre és hogy talán csak Arit1), Knapp2) Rothmund3) és Classen3) gyakorolták azt nagyobb kiterjedésben. Középső kettő tekintélyes veszteségi százalékot (8 körül) mutat ki, utolsó dicséri a módszert, noha csak 8o°/0 teljes eredményt ért el általa ; Arit végre, kinek adatai veszteség dolgában a mieinkkel leginkább megegyeznek (770,0 L, 17°/0 II. és 6°/0 III. osztályú) nagy tartózkodással nyilatkozik annak értéke felől.

Ha Knappal mi is lemondunk e módszer műveléséről, azt eléggé indokolják már az itt tárgyalt 2 év következő ered-Hályogalak

I Műtét száma

Műtét menete J

Lefolyás

Kimenet !

Vép-Utóműtét ,

eredm.

<D

c

0>

U

sebtágítás

rendes

iritis

rendes és finom utóh.

| occlusio

iridenlcleisis

disciss. p. sei.

sphinclerotta

iridotomia I. oszt.

N

(fi

C

►H

Caiar. senil, spl.

5

3

2

2

3

i

4

3

2

J 5

_

» Morgagn.

1

—

1

—

1

1

—

—

—

l! —

1

„ mollis

í 3

3

—

2

1

2

—

1

—

—

—1! 3

—

Összesen .

9

6

3

4

5

. 3

1

5 ,

3

2

1 8

1

33%

55%

55%

E műtétek közül csak kettőnél maradt el az iridectomia.

Nincs ugyan táblázatunkban egy veszteség sem kimutatva, de mily nagy a sebtágítás, iritis és iridenkleisisek száma, az utóműtétek között mily sokszor fordul elő az utóhályog disciscioja, s mennyiszer vált szüségessé a sphincterotomia! Sőt e kicsiny számban még az iridotomia is szerepel, a mennyiben egyik szivárványlob látazárulatra vezetett és e ritkább beavatkozást vonta maga után. A jól sikerült utómütét II. osztályú eredményt (12/200) adott és ennek köszönhető, hogy e két év alatt veszteségről nem szólhatunk. De másként áll a dolog, ha az eddigi 5 év alatt végzett összes 21 műtétünket tekintjük, melyeknél 18 I. oszt. (85’7%), 2 II. oszt. eredményt (9*5 °/0) és 1 panophthalmitis folytán beállt veszteséget (4• 8 °/0) kell bevallanunk.

Nem lehet ezúttal említés nélkül hagynom a középeredményű esetek egyikét, mely ritkaságánál fogva némi figyelmet érdemel. V. K.-nak jobb szemén 1877 május 18-án végeztük az ettractiót, melynél a sebajkak a szokottnál alig szenvedtek nagyobb zúzódást. Már az első, 6—7 óra múlva történt látogatás alkalmával a szivárvány szárait becsíptetve és a seb körül jellegzetes keratitis striatát találtunk. A cornea csíkjai mindig sűrűbben mutatkoznak, végre az egész sebtájat csaknem borsónyi terjedelemben át nem látszó, egészen szürkés-fehér infiltratum foglalta el, melyből —- a nélkül, hogy a legkisebb sárga színvegyiilet, tehát genyképződés csatlakozott volna hozzá s a nélkül hogy kifekélyesedésnek csak legkisebb nyoma is mutatkozott volna — lencsényi tömör, ínszerű heg fejlődött ki, mely egy év múlva is, már teljesen megállapodva, hasonló intensitasban állott fenn, úgy hogy ellene opticai czélból iridectomiát kellett végeznünk.

Gráfe-műtéteknél eddigelé mindig azt tapasztaltuk, s ennek folytán általános törvénynek hittük, mit Raehlmann is szabályként említ a keratitis striata-ról írt közléseiben1), mikép a porczhártyalob ezen alakja egészen ártatlan természetű és eltűnik, a nélkül, hogy maradandó nyomokat hagyna maga után.

Ezen lehető röviden közölt kortörténet azonban arról győz meg bennünket, hogy egyes — mindenesetre kivételes és igen ritka — esetekben a keratitis striata, — újabb csíkok fellépése, végre az egész infiltratumnak egyöntetűvé válása után, miközben természetesen a csíkolat végleg elmosódik, — maradandó homálylyá, sőt tömör heggé alakulhat át.

Esetünkben a szürkeség a 10-ik napon kezdett tömörülni és csak innen kezdődik egyszersmind a csíkolat átmenete diffus infiltratioba, mely folyamatban nugy része lehetet — azt hiszem — a sebajkak közé csiptetett irisszáraknak.

Nem szabad e kerat striata-t semmikép sem összetévesztenünk azon alakokkal, melyekről Raehlmann szintén emlékezik, s melyek gyakran scleritisekhez csatlakoznak és tulajdonkép csak előfutárjai mélyebb és tömegesebb porczhártya infiltratumoknak ; sem pedig azon keratitisekkel, melyeket különösen szivárványmetszés után, heges corneakon látunk gyakorta fellépni és nem ritkán maradandó homályokat hagyni maguk után : esetünk főérdekét épen az képezi, miszerint ennél egészen ép szemen, kifogástalan porczhártyán és teljesen typicus alakban fellépett kerat. str. alakult át az említett heggé.

Ha e kitérés után visszatekintünk a Weber-féle műtét eredményeire és még mindehhez hozzágondoljuk, mikép ezen extractióhoz mindig a legkisebb magú hályogokat válogattuk ki: lehetetlen előnyt nem adnunk — a fekete hályogok és más, legnagyobb és legkeményebb cataracták beszámításával is sokkal szebb eredményeket adó — Grafe-műtétnek.

(Folytatása következik.)

1) Operationslehre. Gräfe-Sämisch. Handbuch. III. k.

2) Nagel. Jahresbericht d. Ophthalm. 1873.

s) Ugyanaz. 1874.

*) Zehender. Klinische Monatsblätter für Aughlk. 1877. E közleményekben azon állítás is foglaltatik, miszerint a kér. str. pár nappal a műtét után lép fel és hetekig is fennáll. Mi több százra menő hályogműtéteinknél ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy a jellemző czíkok már műtét után 5—6, de legfölebb 24 óra múlva mutatkoznak és csak kivételkép élik túl a 7-dik napot.

Sajtóhiba. Múlt számban az első czikk szerzője nem Czeniceanu hanem Creniceanu.

Budapest 1880. Khór & Wein könyvnyomdája. Dorottya-utcza 14. sz.)