Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-04-25 / 2. szám
23 24 nak túltengésénél a hypertrophia csak akkor következik be, ha a kötszöveti sejtek proliferálásából keletkezett képzősejtek halmozódtak fel a felhám alatt és miután képes volt ezen képzősejteket tartalmazó rétegben a kötszöveti és felhámsejtek közötti legkülönfélébb átmeneti alakokat sőt kifejlődött hámsejteket látni, nagy valószínűségnek tartja, hogy a felhám ezen képzősejtekből, tehát a proliferált kötszöveti sejtekből származik. O tehát ugyanazon végczélt ért el, melyet Wadsworth és Ebert szerint Arnold, t. i. „sem a kötszövet, sem az epithel helyetlesiti a tönkre ment felhámot, hanem az első a másiknak közvetítése által. *) Arnold2) szerint az uj epithel egy újonnan képződött blastemából, mely vagy a régi epithel vagy a cornea szövetnek vállmánya, származik, egy Arnold által a pete barázdálódásához hasonlított folyamat által. Wadsworth és Eberth±x) szeiint a felhám az anyagvesztesség szélén a marginális sejtek nagyobbodása és oszlása által szaporodik, de nem csak ezen marginális sejteknél történik oszlás, hanem távolabb a folytonossághiány szélétől is. Hoffmann4) szintén a régi, felmaradt felhámból származtatja az uj felhámsejteket. Czerny „Ueber das Vorkommen von Stachelzellen bei Staphyloma corneae“5) czímű értekezésében azon véleményt fejezi ki, miszerint nemcsak a régi epithel sejtréteg, hanem a legnagyobb valószínűséggel maga a szaruhártya stroma is termelne uj felhámsejteket, pártolja tehát a Billroth, Virchow és mások által kimondott nézetet, mely szerint a felhámsejtek csak átváltozott kötszöveti sejtek volnának; Czerny továbbá egész fiatal szivárvárványhártya előesések megvizsgálására utal, hogy talán az itt tapasztalt leletek a vitás tárgyra fényt deríthetnének. Vizsgálataink a Czerny által tetteket kiegészítik ; volt alkal" műnk két fiatal staphylomát vizsgálni, melyeknek makro- és mikroskopicus leleteit föntebb adtuk, különösen azon fiatal (4 napos) szarucsapra utalunk, melyet műtét által nyertünk; mint már fentebb említettük, a szarucsap legfelső rétegét képező sejtek elszau szosodáshoz hasonló képet mutatnak ; felhámrétegről szó sem lehet ; ugyanezt tapasztaltuk egy 14 napos emberszemből nyert szarucsapnál. Es így joggal megmaradhatunk fenti nézetünk mellett, t. i. a cornea, resp. szarucsap uj felhámja csak a régi megmaradt felhámból fejlődik. A szarucsap edényeit illetőleg mondhatjuk, hogy két képletből erednek, még pedig részint a conjunctivából, részint a szivárványhártyából. A staphyloma felső rétegeiben található edények ■—- hasonlóan a pannus edényekhez — a kötháityából, resp. az art. ciliar, profundából srármaznak, ezen edények falai — mint azt Iwanoff1’) a pannus edényekről írja — igen vékonyak, néha azonban a szövet közötti hézagok és rések helyettesítik ezen véredényeket. A szivárványhártyából, tehát a mélyből kiinduló edények néha egyenesen az epithel réteg felé hatolnak, máskor sűrű reczét képeznek a mélyebb rétegekben, s ezen reczéből — mint már volt alkalmunk megemlíteni — ágak vagy edénykacsok indulnak ki ; hogy valóban az irisből indulnak ezen edények, bizonyítja lefutásuk, t. i. a mélyből jönnek, — bizonyítja a Goldzieher7) által tapasztalt lelet is, t. i. a mellső szemcsarnokba bevitt szövetrészlet összeforrván a szivárványhártyával, innen kapott véredényeket ; ha a cornea és iris között összenövés jő létre, a cornea szintén úgy fog viselkedni, mint a mellső csarnokba átültetett szövetrészlet és így világos, hogy edények haladhatnak az irisből a corneába. Goldziehernek volt alkalma a bevitt szövetrészletben egy tág e falzatot nélkülöző vérbarlangot észlelni, — ily a falzatot nélkülöző kisebb vérüröket mi is láttunk a staphy-x) Wadsworth u. Ebertli : Ueber die Regeneration des Hornhautepíthels. Virchow: Archiv. 51. kötet. p. 361. 2) Virchow ; Archiv. 46. kötet. 3) Virchow : Archiv 51. kötet. 4) Hoffmann: Epithel-Neubildung a. d. Cornea. Virchow: Archiv 51. kötet 5) ' Berichte über die Auge nid. der Wiener Universität, p. 194. 6j Iwanoff : Beiträge z. path. Anat. der Hornhautepithels etc. 7) Goldzieher; Ueber Implantation in die vordere Augenkammer. (Archiv für experimentelle Path. u. Pharmakologie.) loma szövetében, ezen űrökből szűk, hegyesen végződő csatornák indulnak, melyek szintén falzat nélküliek és szövet közötti réseknek is nézhetők. Végre mi nékünk is sikerült oly górcsői készitiuényt nyerni, melyen egy az irisből a staphyloma szövetébe haladó véredény látszik. Az első szarucsapfaj tárgyalásánál kitűnt, hogy az általunk használt műkifejezés valóban megfelel a követelményeknek ; röviden adja az egész kórképet — magába foglalja a dolog lényegét és meggyőződésünk szerint a további leírásnál is megtarthatjuk ezen műkifejezéseket, így a Stellwag „heges szarucsap“-nak leírásánál is, melyet a : Cicatrix corneae ectatica simplex (sine synechia anteriore) névvel jelöljük ; ezen staphyloma faj lényegét hegszövet képezi, melynek eredési pontja nem az iris, és ha ezen hegszövet esetleg össze is függ az utóbbi hártyával, még sem lehet általa szolgáltatódnak mondani. A szarucsap szövet szerkezete tehát igen egyszerű: hegszövetet látunk magunk előtt, mely kerületében a fennmaradt ép szaruhártyarészletekkel függ össze és a mellső csarnok felé rendesen a még érintetlen membrana Descemetii által határoltatik. Az ectaticus hegszövettel összefüggő cornea görbülése — magától értetődik — igen nagyfokú szabálytalanságot fog mutatni. Ezen két leirt staphylomafajon kívül figyelemre méltó a staphyloma intercalare, nem mintha a staph, corneae-hez tartozna, melytől már fejlődésére nézve is egészen külön kell választani, hanem mivel átmenetet képez a staph, corneae és staph, sclerae között. Teljes megértése szempontjából szemügyre kell vennünk a szemteke mellső részletének rendes viszonyait. A szemteke mellső részletének délköri átmetszetét vizsgálva találjuk, hogy a membr. Descemetii a szivárványhártya mellső felületére áttérő rostokká, az u. n. ligám, pectinatummá foszlik fel ; e rostok az úgynevezett Fontana-féle térben futnak le. A Fontana-féle tér a szem élettanára nézve felette fontos, kimutaltatott ugyanis, hogy a mellső csarnok fölösleges folyadékmennyisége, a szemet elhagyva, ezen keresztül tér a conjunctiva nyirkedényeibe. A ligamentum pectinatum előtt a sclera és cornea közötti határszélen (Sclero-Cornealfalz) egy viszeres fonat, az u. n. canalis Schlemmi átmetszete mutatkozik. Az iris hátsó festenyzett felülete átmenvén a sugártestbe, ezzel egy éles szögletet képez, mely szöglet a mellső csarnok legszélső kerületét képezi. Kóros folyamatok, melyek a staphyloma intercalaret eredményezik, különösen ezen említett szögletre hatnak ; a staphyloma intercalare tehát semmi más, mint az iris eredési helye és corpus ciliare között létező szöglet igen nagyfokú kitágulása, mely a szivárványhártya és szaruhártya közé beiktatott (innen neve is). A staph, intercalare-nél — mely kívülről tekintve hosszúkás, duzzadékos (wulstartig) — a szaruhártya határához közel létező porczhártya kitágulást képvisel, mi mellett a porczhártya rendkívüli módon megvéknyodott és kékesen elszínesedett (az alatta fekvő föstenyréteg miatt) következő állapotot találunk : a sugártest nagy fokban sorvadt és a szem hátsó sarka felé van mozdítva, a szivárványhártya megvéknyodott és szintén sorvadt: továbbá jelen van a mellső csarnok kiöblösödése, mi által a Fontana-féle tér eltűnt, az atrophicus és a mellfelé tolt iris — miután összeforrt az ectaticus szaru- és porczhártyával — az ectasia belső felületét béleli ki. Meg kell említeni, hogy a staph, intercalare esetében a szivárványhártya eredési részlete nem csak sorvadt, hanem megfelelőleg az általa kibélelt ectasiának, ki is van nyújtva, területi nagysága tehát gyarapodott. Ha a staph, intercalare igen nagyfokú, szélei a szemteke belsejébe beemelkedő erős léczek által élesen határoltatnak ; a hátsó lécz ilyenkor rendesen a megnyúlt, tág edényekkel ellátott sugártest által, a mellső pedig a cornea által határoltatik.
