Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-02-23 / 1. szám
14 — 13 — szem eltűnt és a teke rendes helyén látszott lenni ; a látát részben még vér fedte. — 5-ik napon már lehetett látni az iivegtestbeni vérömlényeket; a tensio inkább kisebb a rendesnél és az irányítás bizonytalan kezd lenni; 6-iknapon ismét csekély köthártyavizenyő, mely másnapra már eltűnt és a T. — 2 lett ; láta még szabálytalan ; a 8-ik napon vonalszerű homály a porczhártyán felülről lefelé ; a látában és irisen még mindig kevés vér; le- és kifelé az irányítás mindig jó; 10-ik napon beteg a kórodéról S'^zoo-zal távozott. Egy év múlva a teke sorvadt; szaruvalamivel kisebb, de egészen tiszta, csarnok lapos és többé semmi fényérzés. II. 56 éves férfi; ,J,/a 1876. Jobboldali fogfájás után fájdalom a jól látó jobb szemben könnyezéssel; két napig még rendes látás ; akkor a szembeni fájdalmak igen hevesek lettek, miért 2 nadály lett alkalmazva ; a látás már azon nap estéjén sokkal gyengébb lett ; ismételve nadályok rakattak fel, mire a szemteke a szemürből erősen kezdett kitolúlni; 5/s iridectomia; utána a dülszem még nagyobb és a teke mozdulatlanná lett; könycsurgás már 10 év óta. A kórodéra 14 3. vétetett fel erős dülszemmel, erős tekebelöveltséggcl; az alsó szemhéj szélének átellenében a teke köthártyáján kocsonyás redő a külső eresztéktől a húsosáig ; tekemozgása, mindenik oldalra, de leginkább kifelé akadályozva ; tekefeszültség nem nagyobb a rendesnél ; szaru fénye és átlátszósága lényegesen nincs megváltozva. A jobb szem közegei kis mérvben mind homályosak ; az idegdombcsa a halántéki részeken valamivel halványabb; edényeken lényegesb megváltozás nincs ; a szemüri szél sehol sem érzékeny. Rendelés: langyos pépek, lábfürdők, atropin. — 28/s ; teke mozgékonysága meglehetősen helyreállt; lelte még kissé előbbre áll; teke köthártyája többé nem vizenyős ; T. normál; tökéletes porczhártya; csekély iris elszinesedés; idegdombcsa egészen halvány, kivált a külső fele. S=o. III. 19 éves vérszegény leány, csúz után szivburoklobban, majd utoljára idült Brighti-kórban szenvedett, lhártya- és húgyhólyaglobbal. 21/i 1867 : a jobb szem kancsalsága miatt jelentkezett a szemészed kórodán ; ezen szem S =1/«, míg a bal szemécsaknem rendes. A jobb felső egyenes szemizom hátrábbhelyezése után a szem állása kielégítő; műtétel napján estve csekélyfájdalom mellett némi vizenyő a köthártyán, mely más napra még növekedett és a teke mozgathatósága minden irányban tetemesen nehezbedett. Rendeltetett : jeges borogatások, atropin, calomel és naponta 3 gramm higanyos kenőcs. A chemosis még jobban növekedett, teke mozgékonysága még inkább nehezbedett, s a teke kezdett előre dülledni, és a beteget heves fájdalmak gyötörték. Ismételve scarificatio. A vizelletben elég sok geny találtatott, miért is vizelethajtó theák rendeltettek és a jégborogatások langyos pépekkel váltattak fel, melyeket beteg sokkal jobban tűrt ugyan, de azért a vizenyő és teke kidülledése mindinkább fokozódott; e mellett a felső szemhéj is gyengén, vizenyősen megdagadt; láta azonban igen jól kitágúlt, szaru fénylő és a látás jó. Műtét utáni 5-ik napon a lobos tünetek ugyanazok, de a fájdalom alábbhagyott, a teke mozgékonysága valamivel növekedett és a köthártyán csekély nyákelválasztás jelentkezett; szerelés marad, ó-od napra a lobos tünetek valamennyire engedtek; a dülledt tekétől a felső — már nem vizenyős — szemhéj már elvonható, a teke mozgékonysága minden irányban kezd mutatkozni; a mozgás lefelé még leginkább gátolt. A műtét helyén genyes beszüremkedés vehető ki és a tiilkhártya részben le van csupaszítva. Két nap múlva a szemhéjrés már önkéntesen fel volt nyitható : a teke mozgékonysága már csak alig valamivel korlátoltabb a rendesnél ; a műtéti helyből geny ürül ki és kifelé még csekély vizenyő a teke köthártyáján. Langyos ólmos vizzeli borogatások. Újabb két nap elteltével a műtéti seb tökéletesen elzáródott, teke állása a kívánság szerinti; mozgékonyság tökéletes, láterő teljes. IV. Az 59 éves férfinél 1*/1 1877 a fáról letört ág része hatolt a jobb szembe ; utána heves fájdalmak között a szemhéjak erősen megdagadtak és nem látott. A teke köthártyája vizenyősen dagadt és vérömlenyekkel megrakott; a kissé bágyadt porczhártya közepén felül kis fölhámlehorzsolás; csarnok valamivel lataposabb, az iris kissé elszínesedve és külső részén vékony vércsíkok; láta meglehetősen tág, S==1/io; teke mozgékonysága némileg korlátolt; teke kissé elődűlledt. Rendelet: jégtömlő, atropin, éjjelre nyomkötés. l,/x. Köthártyavizenyő és a teke előállása nagyobbodott, de a fájdalmak szűntek, szaru tiszta, a csarnokban semmi vér. 18/i. Szemhéjak- és köthártyadaganat engedett, mozgékonyság valamivel több. 19/a. Lobos tünetek tetemesen engedtek ; a lencse mellső tokján kis szürkés homály. A következő két nap alatt a lob a köthártyán és szemhéjakon egészen visszafejlődött, a láta kitágult de nem egészen szabályos ; a lencse tokjáni rakorimány egészen felszívódott, ellenben a szemhéjak teljes mérvben nem nyithatók, azok nyitásánál a homlokizmok erősen igénybe vétetnek. S. Vio, H. J/s ; balszemben S2/ö, H 1.5. A szemhéjiszam csaknem teljesen megszűnt; gyenge szivárványodatapadások, de az iris színe, nemkülönben a szem háttere is egészen rendes; S2/5-re emelkedett. V. A 33 éves, iszákos férfi egy hó előtt homlokán megüttetett : a fájdalmak mindinkább fokozódtak, iátása a bal szemben 3 hét előtt kezdett roszabbodni és 14 nap óta mitsem lát. Felvételkor (Su10 1877) teke köthártyája mérsékesen vizenyős, csarnok inkább lapos és a látából sárga viszfény jő. A teke köthártyájának alsó és külső környi részén sárgás színű, hullámzó kidúdorodás; teke nincs előretolva, mozgása csak kissé korlátolt. A megnyitott dagból bő mennyiségű tiszta, sárga színű geny ürült. Bal szem teljesen vak. Jégtömlő mellett nyugalom rendeltetett. 5 nap múlva még mindig csekély váladék : fájdalom megszűnt : teke mozgékonysága helyreállt; porczhártya és csarnok tökéletesen tiszta, iris zöldesen elszínesedett, láta odanőve; T—1.-— 8/s. Teke köthártyája egész kiterjedésben belövelt; csarnok még laposabb lett, láta felfelé vonva, teke puha és érzékeny. A porczhártyától be- és fölfelé a köthártyán fehér színű beszűrődés, melyből megnyitásra kevés geny ürült ki. Az első dag megnyitási helye körül genyes besziirődés a köthártyában, részletes elhalásával a köthártyának és selerának; a bevezetett vastagabb kutasz az üvegtestbe hatol. Thymololdattali kifecskendezések. Következő napok alatt a csarnok lassanként csaknem egészen eltűnt ; teke összeállása körülbelül ugyanaz maradt, de a köthártya belöveltsége mindinkább kevesbedett. s három nap múlva a köthártya sarjadzás által kezdett a tekéhez tapadni. December közepén túl a teke mindinkább sorvadt; a beteg tagjaiban szaggatásokat kapott, a tülkhártya-sebekből még mindig eves geny szivárgott és a beteg egy hó múlva heveny agykórlob tünetei között elhalt (a koródáról már előbb hazavitetett). A példakép felsorolt esetek mindenikénél közös fő tünetként szerepel a köthártyavizenyő és a teke mozgékonyságának gátoltsága. Ezen két kórtünet előjön ugyan a panophthalmitisnél is, s pedig nyilván a Tenon-féle tok lobja következtében; de a tünetek akkor egészen más jelleggel bírnak. Ugyanis panophthalmitisnél a vizenyő kevésbé savós, mint inkább lobos természetű ; a mellett a váladék genyes, s az egyenlőtlen daganaton és dülszemen kívül jelen vannak azon mélyebb megváltozások a teke belsejében, melyek rendesen rövid idő alatt tönkreteszik nemcsak a látást, hanem a teke alakját, létezhetését is. Heveny tenonitisnél egészen más a viszony. Itt a közegek tökéletes átlátszósága mellett fennállhat a legnagyobb fokú vizenyő és a teke előtolúlása; megmaradhat a láterő is, mely csakugyan gyakran meg van zavarva; a lob tökéletesen visszafejlődhetik, úgy hogy ezen betegség után a szem valamennyi működését ismét visszanyerheti. Tenonitisnél lényeges szerepet játszik a létrejövetel módja. Ha a sértés olynemfi, hogy a tok lobja mellett nagyobb tekebeli vérzések is támadnak, akkor tönkremehet a látás is, s később a teke sorvadásba is átmehet; de a tünetek is különbözők lesznek a szerint, a mint a folyamat csak a tokra marad korlátolva, vagy I pedig tovább terjed a tülkhártyán és érhárUán, avagy a laza kötszöveten. A lobos folyamat tartama is különböző befolyással lehet a lefolyásra és kimenetelre, mint p. o. az V. esetnél. Kiterjedt és körülirt kisebb kölhártyaalatti genyedések előjönnek ugyan phanophthalmitisnél is; hangsúlyozandó azonban, hogy tapasztalás szerint többnyire olyan esetek azok, melyeknél a Tenon-féle tok lobjának kiváló és elsődleges része volt; többnyire azon esetek, melyeknél valamely tompa test, tehát többnyire kődarab, nagy erővel :sapódott a szemre, a nélkül, hogy a tekét mellső részén átlikasztotta vagy meghasitotta volna. Az ilyen sértések következménye lesz azután genyedő érhártyalob az
