Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-12-28 / 6. szám
93 94 Jóllehet ára igen nagy, s így csak kevés beteg számára lenne rendelhető (a mi különben az eserint, pilocarpint stb. illetőleg is elég kellemetlen körülmény), mégis igen hasznos dolog volna, ha kiderülne, hogy ott, hol atropin szükséges, de a beteg idiosynkrasiaja miatt, nem alkalmazható, biztos másik szerrel rendelkezhetünk. Seely úgy találta, hogy a Duboisin hatása (úgy a láta tágulásában, mint a sugárizom ellazulásában) 4—7 perez múlva biztosan s kellemetlenségek nélkül beállt, még ha 4/5 százalékos oldatot használt is ; atropin iránti .érzékenység mellett azonban csak egy esetben volt alkalma megpróbálni, s ezen egy esetben csakugyan megfelelt a várakozásnak. A szemet illetőleg soha sem is tapasztalt rósz hatást tőle, de több esetben általános mérgezést látott hirtelen előállani. Az első esetben mintegy 3 cseppet bocsátott a szembe, í öt perez miílva a maximális iáta-tágulat mellett nagyfokú szédülés és álmosság mutatkozott a betegnél, ki pedig előbb hónapokon át használt naponta többször atropint. Egy másik ily komolyabb és 3—-4 kevésbé kifejezett mérgezési esetet látott még. A mydriasis egyébiránt többnyire kevesebb ideig tartott, mint atropin után. Úgy látszik, az atropin utáni kellemetlenségek nem minden észlelő előtt egyformán gyakoriak és nevezetesek, s tekintve a szer magas árát, aligha lesz az atropinnak veszélyes versenytársa. (Knapp és Hirschberg, Archiv für Augnhlk. VIII. 3, 4.) Imre J. tr. A látó képesség és színérzék összehasonlító mérése nap-, gáz- és villany-világítás mellett. Cohn H. boroszlói tanártól. t8 ép szemű és 7 beteg szemű egyént vizsgált Cohn annak kitudására, hogy a világítás fentnevezett módjai mellett hogyan változik a látás élessége (= V) és a színérzék jósága ( = CV-nek mondhatjuk talán, latin szavak első betűivel, a németek helyett). Az épszemű vizsgáltak többnyire tanárok és orvosok voltak, köztük több szemorvos. Az úgy elméletileg, mint gyakorlatilag fontos vizsgálatok fő eredményeit, a külön-külön is érdekes adatokat mellőzve, következőkben foglalja össze nagyobb közlése végén maga a szerző : A) Ép szemeket illetőleg : 1. Gázvilagitás az esetek egy részében a V-ra nincs hatással, akár Snellen betűivel, akár Burchart pontozott tábláival vizsgáljuk ; más esetekben yi0-del, sőt 5/10-del apasztja azt. Rendkívül ritka eset, hogy 1l10-Ae] fokozza. (Mindezt a napvilág melletti látással szemben értve.) 2. A villany-világ majd minden esetben javítja a látást a napvilággal szemben; még pedig 1/ltl — 6j 10-el Snellen szerint és 3/lc,— 8/10-el Burchardt szerint vizsgálva. A gázvilágítással szemben mindig, javúl a látás, néha meg is kétszereződik. (Tehát p. o. a ki gázvilágnál 20/4u-et látott, villanyvilágnál 2o/20-ot lát.) 3. A világítás erősítésével a Burchart-féle próbáknál is javúl a V, de a villanyvilágítás mellett sem emelkedik magasabbra a Snellen szerint mutatkozó értéknél ; Snellen betűire nézve legfeljebb 1.5, a Burchardt pontjaira nézve legfeljebb 3 lehet, azaz : a legkisebb latószeglet Snellenre nézve 45 és Burchardtra nézve 42 másodpercz, tehát 0,003 mm. nagyságú képnek felel meg az ideghártyán. 4. Mayer O. tanár világosság-mérései (photometricus vizsgálatai) azt derítették ki, hogy a villany-világosság a napvilághoz hasonlítva meglehetősen sárgának, a gázvilággal szemben kékesibolyaszin-fehérnek ; a gáz világítása a napé mellett narancsszinnek, villanyos mellett vereses sárgának vagy barnásnak látszik. 5. Weber színérzék-vizsgálójában (melyet C. használt) az egyes színek megláthatási határa nem elég pontosan van felvéve, vereset és sárgát messzebbről fel lehet nappal ismerni, mint Weber felveszi, kéket és zöldet ellenben csak közelebbről. Csak bővebb és igen tömeges vizsgálatok után határozhatni meg a „legkisebb színkörök“ nagyságát. (A színérzéknek oly mérték szerinti meghatarozása, minő a látó képességé, még most e szerint nem lehetséges, mert nem ismerjük eléggé a normalis mértékeket.) 6. Gázvilág javítja a veres, sárga, zöld és kék iránti látó képességet, ha ez napvilágnál csekélyebb volt a rendesnél; ha nagyobb volt, rendesen romlik gázvilágnál. 7. Villanyos világításnál majdnem mindig jobb a színérzék mint napvilágnál; még pedig a veres iránt 10/i0 — 40/io-el> a zöld iránt 16/i„ — 25/io-el, kék iránt 5/i0 —15/ 10-el, sárga iránt l5/10 — 3ü/io-el lesz nagyobb az érzékenység a rendesnél. (Az utolsó esetben, p. o. ha valaki napvilágnál 2o‘-nyiról ismert meg bizonyos nagyságú sárga testet, villanyvilágnál 8o'-nyiról is megismeri azt.) 8. A villanyvilág mellett a színérzék mindig johb, mint gázvilág mellett; még pedig a veres iránt 2—6-szor, zöld iránt 2—4-szer, a kék iránt 1 V2—2-szer, a sárga iránt 2 —5-ször annyival jobb, mint gázvilágnál. B) Beteg szemekre nézve: 1. A látó ideg sorvadása mellett romlik a látó képesség villanyos világítás-nál, ha Snellen betűivel, s nem javul, vagy igen parányival, ha B. pontjaival vizsgálunk ; a színérzéket mindig javítja a villanyos világítás. 2. Ugyanez mindig javítja úgy a V-t, mint a CV-t, ha ideghártya-leválás vagy chorioiditis disseminata van jelen. 3. Veres-zöld-tévesztok (rothgrünblinde) nemcsak a kéket és sárgát látják még jobban, hanem a vereset és zöldet is meszszebbről ismerik fel színnek (alkalmasint sárgának). Egy nemsokára kiadandó czikkben arról fog szólani Cohn, hogy direkt napvilág és villanyvilág mellett milyen a CV; állítja, hogy a színeket sokkal nagyobb távolban ismeri fel a szem (kedvező viszonyok közt), mint eddig hitték. (Centralblatt f. pr. Augenh. 1879, April. — Archiv für Augnhlk. 1879. VIII. 3, 4.) Imre J. tr. Duboisin-mérgezés egy esete. Cári, tr.-tól. A 9 éves, egészséges, erőteljes leánykánál a bal szem belső egyenes izma átmetszetett. Hat nap múlva 3/4 óra alatt 3—4 ízben egy százalékos duboisin-oldat csepegtetett a szembe a H. megállapítása végett. Fél órára az utolsó becseppentés után a leánykánál mérgezési tünetek léptek fel : nagy szomj, száraz nyelv és torok, akadozó beszéd, majd tántorgás és végre ájulásszerű összeesés után soporosus állapot, melyben nevének hangosabb említésére szemét pillanatra felnyitotta, de feleletet nem adott. A végtagok hűselc voltak, míg a homlok bőre forró volt; légvétel rendes ; gyakori ásúozás. Erős fekete kávé adagolása és friss levegő behatása mellett mintegy 1 o perez múlva az érütés ismét szabályosabb és erőteljesebb lett, s a leányka lassanként magához tért, vizet kért és a kérdésekre egyes szavakból álló feleleteket adott; torokszárazságról panaszkodott ; szédülés miatt állni és járni nem volt képes, sőt a már teljesnek hitt javulást rögtön félrebeszélés követte, mely egész két órán át tartott, midőn egy kis adag chloral vétele után nyugodtan aludt másnap reggelig. A felsorolt mérgezési tünetek lényegesen nem különböznek az atropin-mérgezéstől. A szerből igen kevés jutott a köthártyatömlőbe ; a fölösleges rész a szemzúgokon gondosan letörültetettt, úgy hogy a szájba határozottan mi sem juthatott ; miért is fel kell venni, miszerint csupán a könycsatornán át az emésztő csatornába jutott igen kis mennyisége a szernek elegendő volt a mérgezést létrehozni; avagy talán a szer a szemtekéni sarjadzó sebfelületről felszívódás által jutott közvetlenül a vérkeringésbe. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. XVII. Jahrg. August.) Torday, tr. Ritka műtétnek egy esete. Hirschberg J. tr.-tól. Egy 16 éves kovácslegény, kalapácsolás közben, jobb szemét hirtelen sérültnek érzé. Erén esemény után nehány órával H az illető szem tülkhártyáján 11ji mm. távolban a szaruszéltől, egy 21j2 mm. hosszú sebet talált, melyben egy csepp üveg feküdt ; a mellső csarnokban vér van. Másnap a seb betapadt, a
