Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-11-02 / 5. szám
73 74 az orvos, És ime, daczára ennek, ha a körfolyamat p. a szarúvagy szivárványhártyában fészkel, egész viharosságával kínozza őt végig, s miután a fájdalmi stádium lezajlott, de a láterő még folyvást fogyatkozóban van, már is megindul egyazon folyamat, ép oly, vagy plane még nagyobb hevességgel a másik szemen. Ily észleletek éppen nem tartoznak a ritkaságok közé, s ha nem esnének a jelen fejtegetés keretén kívül, le is Írnám azokat. Itt azonban csak azért érintem mellesleg, mert nyomós érvét látom ezekben azon kételynek, melylyel méltán viseltethetik az orvos csaknem minden, a vérkeringés útján ható szer iránt; másrészt azért, hogy jelezze mintegy az álláspontot, melyet itt specialiter a higanynyal szemköze elfoglalok, ás ne látszassam elfogultnak Ítéletemben akkor, ha újabb észlelések más, s pedig kedvezőbb színben kezdik feltüntetni előttem a kérdéses szer becsét. Hosszú gyakorlatom alatt igen sokszor folyamodtam a higanybekenésekhez, de az esetek csak sporadice kínálkozván, nem birt gyökeret verni azon nézet bennem, saját tapasztalás alapján, hogy a higany valóban megcselekszi azt, a mit tőle várunk. A közel múlt nyár derekán esetleg több oly beteg szem jutott egyszerre kezelésem alá, melyeknek kórfolyamata ellen a kérdéses szer, a therapia jelenlegi állása szerint, észszerűen volt javalva. Alkalmaztam is azt bekenések alakjában, s pedig megannyi esetben a lehető legjobb végeredménynyel, de nem a lehető legjobb végeredmény az, mi közlésre méltókká teszi az eseteket, mert hiszen, mint fentebb is említém, ily végeredmény rendesen mutatkozik, hanem maga a kórlefolyás az, mely az előadandó esetekben kedvező fényt vet a higanyra, a miért is a következő eseteket közölni nem lesz felesleges. I. K. K. 50 éves, vidéki városban gyakorló ügyvéd. Az igen erős testalkatú férfiú, nőtlen, mindig a legjobb egészségnek örvendett. Fiatal korában igen rövid ideig tartó kankója volt. Bujasenyvi bántalmakban sohasem szenvedett. Elbeszélése szerint f. é. junius hó 15-én saját lakásán, meghitt baráti körben egész éjjel mulatott, a midőn is kelleténél jóval több bort ivott és igen sokat dohányozott. Másnap reggel bal szeme kissé vörös, izgatott volt. Daczára ennek, rendes foglalkozása után nézett. A rákövetkezett éjjel azonban szeme már annyira fájt, hogy éppenséggel nem birt aludni. Következő nap látása kissé ködös volt, s a fájdalmak enyhébb módon, de folyvást jelen voltak. Nehány napig elhúzódott ezen roham, azután ismét jól érezte magát junius hó végéig, csakhogy a látás nem volt olyan jó, mint azelőtt. Junius hó végén, rövid utazás közben, uj, igen heves roham, mely pár napig tartott, de ismét javulásnak engedett helyt. A harmadik roham julius hó közepén állott be, szintén igen heves fájdalmak kíséretében, melyek julius hó végéig rendkívül nagy mértékben kínozták a beteget ; látereje is napról napra apadt, úgy hogy tovább nem nézhetvén a dolgot, augustus hó 9-én feljött Budapestre szemorvos által kezeltetendő magát. Az addig alkalmazott szerek : atropin az egész idő alatt mindössze 3 — 'i.-szer lett becsepegtetve ; volt a vények között Zincum, acet. Lytharg. volt nehány homlokkenőcs, s Kalium jodatum, de mely utóbbinak szintén alig fogyasztotta egy adagját. Ennyi a kórelőzményből. A beteg szemét aug. 9-én szabatosan megvizsgálván, következő állapotban találtam: A szaruhártya egész kiterjedésében, a felhám általános felernyedettsége folytán zavaros, fényvesztett, külső felső negyedén, egy igen kis helyen egészen hiányzik a felhám, mi sekélyes kis vájulat alakjában tűnik fel ; egyébként a szaruhártya, mely körül mérsékelt sugárlövelet mutatkozik, még eléggé átlátszó, úgy hogy a mögötte levő kóros változásokat igen jól lehet felismerni. A Descemet-hártyán igen apró csapadék, a rendes mélységű csarnok fenekén c. 1 1h mm. magas genygyülem, melynek niveauja, a fej helyváltozásainál igen lomhán keresi az egyensúlyt; a csarnokviz igen zavaros, a szivárványhártya színe sötétebb, rajza kevésbé élesen kiváló, fénye egészen elveszett, felülete kissé dudorzatos, a sphinkter tájéka némileg dagadt ; a láta középtágulatban van, merev, széle körkörösen zegzúgos, a tokhoz tapadt, a lencsetoknak látabeli része sötétszürke, egyes rozsdabarna pettyekkel. A tekére gyakorolt nagyobb nyomás sem okoz fájdalmat és az összeállást a tapintó újj igen mérsékelten feszesebbnek lenni érzi. Oldalt világítás mellett minden jelenséget élesebben lát a vizsgáló szem. Áteső világításnál a szem mélyéből igen halvány fény veretik vissza, úgy hogy a háttér egyes részleteinek felismeréséről szó sem lehet. A látás e körülményekhez képest oly nagyon fogyatkozott, hogy Jaeger nyomtatványának 24. számát még nyomtatványnak sem ismeri fel ; újjamat pedig csak 6" távolról képes megszámlálni ; de láttere, igen közelről vizsgálva újjakkal, egészen épnek bizonyul. A kórjelzés az előadottakon indúlva, igen könyű volt. Kerato-iritis cum hypopyo-nak ismertem fel a betegséget, oly szakában a körfolyamatnak, melyben a vetett a kórtermény nagyobb részét erélyes kezelés mellett felszívódásra juttatni, biztos kilátásba helyezhetém, 4—5 hetet gondolván a gyógyfolyamatra a beteggel kiköthetni magamnak. A lehető legjobb jóslattal nyugtattam meg az illetőt a látásra vonalkozólag, csupán a már talán szervesült kórtermény hátramaradni szokott, a szem életfolyamára nézve nem egészen közönbös részére és arra figyelmeztetve őt, hogy a kikötött határidő a lefolyásnak néha fölötte nagy lassúsága következtében talán nagyon is szűkre szabottnak fog bizonyúlni. A kezelés az életrend szabályozásán kívül, lágymeleg szekfűthea, atropin, jodkali-homlokkenőcs alkalmazásából és higanybekenésekből állott. Ez utóbbinak naponkint 2 grmnyi mennyisége használtatott fel rendszeresen. Ezeken kívül szájvizet rendeltem. Augustus i o-én a szaruhártya valamivel kevésbé bágyadt, a’genygyülem felényire apadt, a csapadék erősebben feltűnő, a szivárványhártyán alig mutatkozik változás, a láta tágabb, a tokon a látaszéltől megszabad últ helyen az ismert festenykoszorú, az áteső világításnál még mindig halvány verőfény. Látás alig változott. Aug. 13-án a genygyülem teljesen eltűnt, a fényesebb szaruhártya azon helye, melyen a felhám hiányzott, kisimult, a láta még tágabb, a közegek annyira átlátszók, hogy áteső világításnál az üvegtestet igen zavarosnak, s benne kisebb-nagyobb, mozgó gomolyokat különböztethetni meg. A szem Jaeger 22-ik számátolvassa. Aug. 1 8-án oly nagymértékű javulás, úgy hogy Jaeger 19- ik számát könyűséggel ismeri fel, a háttérből mind fényesebb világosság vettetik vissza, a Iát a most már egészen kerekded, a sphincter rendes vastagságú. Aug. 19-én Jaeger 17. sz. olvassa, a szaruhártya hátszínén volt csapadék csaknem eltűnt, fénye a rendeshez közel áll, a tok láta terén a szürkés szín el-elmúlik, a rozsdabarna pettyek a láta tágulása folytán előtérbe lépett fosteny-koszorú folytán szaporodtak, egészben véve pedig a csarnokvíz feltisztulása következtében mind élesebben látható az üvegtest diffus homálya és a benne úszkáló gomolyok. Augustus 20- án Jaegei 15. sz. olvassa, igen kis likon keresztül Jaeger 13-ik számát, ennek megfelelőleg nevezetes javulás mutatkozik minden tekintetben. Már a háttér részleteit is felismerhetni. Egy nappal később rapid emelkedése a láterőnek. Jaeger 15. számáról 10-ik számáig emelkedett, likon keresztül Jaeger 8. számát könyen olvassa. Aug. 22-én ismét 4 számmal javult a látás, természetesen ezen javulás a közegek arányos tisztulásával lépést tartott. Aug. 24-én a látási vizsgát már dombor üveggel kelle végeznem, miután a beteg presbiops létére mér évek óta élt pápaszemmel, másrészt pedig atropin hatása alatt állván az alkalmazkodás, ez nemcsak dombor üveget, de kis likon való nézést tett szükségessé. A combinatio tehát + 10 üveg kicsi lik elé tartva. Ily készlettel ez nap Jaeger 2-ik számát, augustus hó 26-án pedig Jaeger i-ső számát jól olvasta. A szaruhártya, csarnokviz teljesen tiszták, rendesek, a láta nincs ugyan ad imum kitágúlva, de rendes kerekdedségű és a szivárványhártya dombozatossága egészen eltűnt, színe, rajza, fénye normálisak, a láta terén 7 igen apró, csakis oldalvilágítás mellett látható rozsdabarna pontocska, különben e tér most oly átlátszó, mint ép szemben, az üvegtest diffus zavarossága végkép megszűnt, egyes igen apró, csak hosszabb vizsgálásnál felbukkanó cafat. Augustus 31-én a beteget egészen felépülve bocsájtottam haza. Összesen 30 gramm higanyt fogyasztott, tehát 15 bekenést alkalmazott. Utókuraként jodkaliumot és későbbre halli vizet rendeltem. — Fölöslegesnek tartom ez esetről még bővebben beszélni, csak annyit jegyzek még meg, hogy ily, mondhatni rohamos javulást még nem észleltem és hogy a beteg többrendbeli leveléből értesültem szemének teljes egészségéről, daczára annak, hogy ismét szorgalmasan végzi ügyvédi teendőit. II. Nem sokkal előbb, f. é. julius 23-án, egy másik beteg J. A. 50 éves kereskedő jelentkezett nálam. Fiatal kora óta igen rövidlátó. Bal szeme 6 héttel azelőtt kezdett szenvedni. írással
