Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-11-02 / 5. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 44-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 5. SZ Vasárnap, november 2-án. 1879. Tartalom : Schlesinger' Adolf tr. A kancsalok két szemmel való látása műtét előtt és után — Vidor Zs. tr. A higany-gyógymód szembetegségeknél. — Közlemények a szemészeknek Heidelbergben 1878-ban tartott 11-ik gyűléséből. IH. — Könyvismertetés-. Therapeutique oculaire par L. de Wecker. A kancsalok két szemmel való látása műtét előtt és után.*) Dr. Schlesinger Adolf-íóI. I. Szándékom tulajdonképen csak az operált kancsalok látásá nak élettani viszonyairól szólni, — de e czélból, nehogy levegőbe építsek, magát a kancsalok látását összehasonlítva azt a rendes binokuláris látással kell tekintetbe vennem. Ennélfogva figyelmüket oly tünemények csoportjára bátorkodom majd irányítani, melyek a szemészetben már évek óta gondolatdús tárgyalások és vizsgálatok tárgyát képezték. De nekem úgy látszik, mintha a rejtvényesség bája, mely e tért a búvár számára oly érdekessé tette, mai napság sem tűnt volna. A természet kérdéseinek megfejtésére a legszebb képlet is elégtelen, ha a kétely kelevészei meg Achilles-sarkra találhatnak. Azon kezdem, hogy a szóban forgó tünemények egyik kitűnő észlelőjének szavairól megemlékezem. Graefe Alfréd (Graefe és Saemisch kézikönyve azon kötetének szerzője, mely a szem mozgási rendellenességeit tárgyalja) egy 1865-ben közölt dolgozatában**) így nyilatkozik : „A minő helytelen volna, ha az élettant a kórtan alapjára építenők, — ép oly kívánatosnak látszik, hogy amaz oly rendellenességeket mégis vegyen fel tárgyalása körébe, melyek legalább egy oly élettani kísérlet értékével bírnak, melyet maga a természet oly tiszta, tanulságos alakban nyújt, hogy egy élettani doktrína vizsgálatára igenis czélszerű.'Ily határozott jellemű és élettani vizsgálatokra természeténél fogva annyira alkalmas rendellenesség a strabismus különféle alakjában.“ Még pedig azon okból, mert, a mint később hozzáteszi, világos, „hogy mennyire fontos ránk nézve, ha a két szem természetes viszonya egymáshoz szabályszerűen megzavarodik, — és hogy mennyire képes ily szerzett rendellenességek analysisa a látási képesség veleszületett és megszokott (megszerzett) minőségeire új fényt vetni.“ Fölösleges, hogy e tudós gyülekezet előtt bővebben emlékezzem meg azon élettani képességről, melylyel a rendes binokuláris látásban bírunk. A már gyermekjátékká vált Stereoskop e látás sajátszerű előnyeit a laikus öntudatára is juttatja. A binokuláris látmüvelet legelső csudája, t. i. azon' tény, hogy két szemmel egyet látunk, messzevágó kérdés úgy élettani, mint lélektani tekintetben. Mióta a kóros kétszemmel való ketlöslátásban egy vagy mindkét szem mozgási rendellenességének symptomatikus kifejezését látjuk, — nem pedig hogy ezt, mint régente tették, a látási képesség bizonyos depravatiójával magyaráznék, ismeretére jutottunk annak, miszerint a rendes két szemmeli egyszerű-látás a két szem törvényszerű központosításától szorosan függ. Már maga azon tény, hogy egy szem legkisebb eltolása a rendes coordinált pá*) Előadás, mely a m. orvosok és természetbúvárok XX. nagygyűlésének sebész-szemészi szakülésén tartatott 1879. august hó 30-dikán. **) Alfred Graefe. Lieber einige Verhältnisse des Binocularsehens bei Schielenden mit Beziehung auf die Lehre von der Identität der Netzhäute. Arch. f. Ophth. XI. 2 p. 1 etc. lyájából, s mint ezt könyű újnyomással elérhetjük, megfelelőleg kisebb-nagyobbfokú kettőslátást létrehoz, jogosultnak látszik bizonyítani a feltevést, hogy egy a két szem reczegének minden egyes pontjára terjedő együvévalóság létezik. Ezen alapszik a két reczeg azonosságának tana, mely szerint egy velünk született, egy praestabilált összevágás léteznék közöttük. Ezen tant elfogadva elismerjük, hogy itt a kétszemi látás lényegébe való behatolásunk határán állunk. De a kutatás nem nyugodhatik abba, hogy egy oly bonyolult viszony előtt megáliapodnék, mely a cyclopsszem schematizálása által, mint azt Hering felállította, sem nyert világosságban. Örökké kielégíthetlen szelleme csak olyan tünemény és viszony előtt érzi magát lefegyverezve, mely egyszerűsége folytán — legalább egyelőre — további felbontást nem enged : csak itt virrad a természet törvényeinek szentsége. Ismerik uraim azon éles fegyverekkel és kitartással folytatott vitát, mely az úgynevezett naturisták és empiristák között még ma sincsen egészen eldöntve. Mindazonáltal ez utóbbiak hada a kifejlődéstan zászlaja alatt mindinkább túlsúlyra vergődik '. ne feledjük, hogy Helmholtz és Bonders híveihez tartoznak. Mi is, azon tüneményekkel szemben, melyeket majd felhozni bátorkodom, szilárd alapot csak azon tanban nyerhetünk, mely a látérzés keletkezését oly képességekre vezeti vissza, a melyeket a megfelelő érzék (az öröklött képesség mellett) csak megszokás által szerzett. Sőt mi több — s ezt bizonyítják Graefe általam idézett szavai — : kancsalok (de én hozzáteszem, külünösen operált kancsalok) látásának vizsgálata fontos próbakövül szolgál az azonossági tanra nézve. A rendes binokuláris látás vizsgálatánál oly téren mozog a kutatás, a melyen nagy nehezen sikerül az azonossági tan szellemes következtetéseinek hiányait kimutatni ; a tényeket mind saját értelmében eléggé jól magyarázza és zavarba nem esik. Másképen állanak a viszonyok az általunk jelzett téren ; itt egyszerre elveszti élcze élét, s oly nézeteket fejteget, melyeket a közönséges életben üres kifogásnak mondanánk. Graefe Alfred említett dolgozata hű és férfias vallomása régi tévedéseinek; — ő tudvalevőleg maga is eleinte az azonossági elmélet leghívebb követője vala.*) De már itt a kancsalok „binokuláris látásáról“ egy számos vizsgálatokon alapuló értekezést tesz közzé, a melyből kiviláglik, hogy adott esetekben a rendellenes szemállás s a tárgyak állása között öntudatos viszonyítás fejlődik ki. Ö ugyan kissé messze megy akkori állításaival, melyek szerint a kancsalnak a binokuláris egyszerű-látás újra biztosítva van, s pedig oly módon, hogy a fixáló szem reczegközpontja a kancsal szem excentrice fekvő reczegpontjával (a melyen a kép létrejön) a látérzés egységét közvetítené. Ha az én adataim az övéitől igen lényeges kérdésekben nagyon is eltérnek — ne magyarázzák ezt puszta vitatkozó viszketegből. Én azon anachronismust, hogy Graefe akkori adatait idézem, csak azért követem el, mert az általa akkor általánosított vizsgálati módszereket én is alkalmaztam. Azon összehasonlíthatlanúl szilárdabb alapból, melyet a kérdéses tünemények megfejtése tekintetében (részben maga Graefe újabb tudós dolgozatai által) nyertünk, *) Lásd : Altred Graefe. Klinische Analyse der Motilitätsstörungen des Auges für Aerzte und Studirende. Berlin, Hermann Peters 1858. 5
