Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
55 56 Schmidt-Rimpler. A szaruhártyán át végzett belocsolás által bebizonyítottam, hogy a belocsolási helyből nem indul ki bevándorlás. Panophthalmitikus tekének boncztani vizsgálatánál az érhártya nagy kiterjedésben van elgenyedve és néha oly vastag, hogy a föstenyhám mélyen van a teke belsejébe tolva. Leber csak azt kérdezi, hogy a sugártest lett-e megvizsgálva. Úgy hiszi ez nagyon fontos az üvegtest genyes beszürődésének kérdésénél. Csak akkor tartaná az illető kísérletet bizonyítónak, ha a folyamat korai szakában az üvegtest-infiltratio mellett egyidejűleg sem a sugártestben, sem az érhártyában és reczegben beszürődés nem találtatnék. Arit ugyanoly benyomást nyert az előadásból mint Pagenstecher, hogy t. i. ily reactiót csak fermentszerű anyaggal és mással nem lehet előidézni. Az ilyet azonban nem lehet egy sorba állítani sértési lobbal. Mayweg Pagenstecher állítását nem látja megczáfolva Schmidt kísérletei által. Egy idevágó eset P. állítását van hivatva döntőiig bizonyítani. Ha ugyanis igaz az, hogy az üvegtest épen úgy reagál lob alakjában bizonyos ingerekre mint pl. az érhártya, reczeg és tülkhártya, akkor azon esetben, melyet M. felhoz, az üvegtestnek is meg kellett volna lobosodnia. Az eset következő : Egy munkásnak a szaruhártya alsó szélétől 6—7 mm. távolban egy 5 mm. hoszszú vasszálka verődött tü khártyáján keresztül az üvegtestbe, melyben az egész test 6 heti bennlét után is tisztának, tört helyein fényesnek volt látható a tiszta átlátszó üvegtestben, a míg az érhártya és reczeg a sértett helyen hyperämikusok voltak, és ezen vérbőség elnyúlt az idegdombcsa közelébe. Ebből, hogy az üvegtest magába véve kevéssé vagy épen nem sértékeny külingerek által. Schmidt-Rimpler kísérleteiből csak azt következteti, hogy bizonyos, közvetlenül az üvegtestre ható inger, üvegtest-genyedésre vezethet, épen olyanra mint pl. a genyes szarulob, és pedig a nélkül, hogy ezen genyedést genyes érhártya- vagy sugártestlob előzné meg. Hippel tnr. Königsberg. Transplajitatio corneae. Ha ezen évben újólag szólok a szaruhártya átültetéséről, — mond Hippel — két ok vezérel. Először i§ óhajtom, hogy azon urak, kik időközben szintén végeztek szaruképlési kísérleteket, tapasztalásukat lennének szívesek közölni, másodszor azon körülmény, hogy megint volt alkalmam transplantatiot eszközölni, mely a látásra nézve hosszabb időn át vo't jobb eredménynyel, mint eddig alkalmazott bármelyik műtétem. A beteg, egy 23 éves leány, kinek mindkét szemén, kiállott vörheny után, súlyos szarulob következtében általános odatapadó leucoma maradt vissza. A bal szem alakja rendes maradt, a jobb nem változott nagyon, csak kissé lett ectaticus, a szaruhártya átmérői minden irányban nagyobbodtak, a fényérzés mindkét szemen jó ; középerejű lámpa világosságát a beteg 20 lábnyi távolról jó tájékozással vett észre. Junius hó 26-án a bal szemen a transplantatiot oly módon eszközöltem, hogy a szarutiilkbártya belső határához közel egy 5 mm. átmérőjű darabot hasítottam ki a hegszövetből és tengeri nyúl szaruhártyájának megfelelő mekkoraságú darabját illesztettem a készített nyilasba. A műtétnél a már tavaly bemutatott trepant, mely most is jó szolgálatot tett, használtam. Miután a darab körül volt vágva, a szivárvány hártyának elvágatlanul maradt adhäsioit választottam le a Graefe-féle késsel, de az irissel egybenőtt mellső tok is megsérülvén, legott lencseállomány lépett a sebbe. A kautschuk-kanállal alkalmazott simogatásra sikerült a lencsének egy részét eltávolítani. Úgy hittem azonban, hogy a seb környi helyzete folytán a központon a lencsének még jelentékeny mennyisége maradt vissza, a miért is a sebnyilás belső része felöl tokmetszőt vezettem óvatosan a hegszövet mögé, hogy a mellső tokot még jobban szétszakítsam. Ez annyiban bizonyult kedvezőtlennek, mennyiben a tokmetszővel a hátsó tokot szakítottam be. Ekkor a látszólag rendes üvegtestnek nagy mennyisége ömlött ki azonnal, és sokáig nem sikerült e folyást megállítani. A legmélyebb narkosis daczára, és daczára annak, hogy ismételten levágatott az üvegtestiszam és nyomás alkalmaztatott, nem volt lehetséges a tengeri nyúl szarudarabját a sebbe illeszteni, mert ez az üvegtesten folyvást ide s tova mozgott, és ha a héjak lezárattak, a sebről azonnal lecsúszott a köthártyazsebbe. Ez által a lebeny nagyobb mértékben zúzódott, semmint ez vitalitásának fennmaradására nézve kívánatos volt volna. Csak harmadfélórai legmélyebb narcosis után lépett annyira vissza az üvegtest, hogy sikerült a szarudarabot legalább a heg felső sebszélére áthelyezni. Újólagos félretolódás elhárítása végett a béjterpesztőt kivettem és ujjaimmal tartottam nyitva a héjrést 10 perczig. Ez időközben a átplántált darab és az üvegtest felülete között beállott legalább oly fokú felületes összetapadás, hogy a szőreinél megfogott felső héjat fedélként helyezhettem a lebeny fölé a nélkül, hogy ez félretolatott. A szem 24 óráig erős kötés alatt maradt. Ámbár az üvegtestnek nagy mennyisége folyt ki, másnap mégsem volt valami nevezetes visszahatás a szemen észrevehető, és a teke ismét jóval inkább volt megtelve. Messze vezetne, ha körülményesen Írnám le önöknek a gyógyulási folyamatot. Csak egyes, fontosabb mozzanatait akarom annak kiemelni. Mindenekelőtt meg kell jegyzenem, hogy a lebeny épen azon helyzetben, melyet a műtét után közvetlenül elfoglalt hegedt oda, még pedig nem a heg sebnyilásában, hanem annak felső szélein fekve. Belső harmada a seb melletti tülkszélt körülbelül i mm. szélességben fedte, külső fele körülbelül J/2 mm. szélességben túlment a hegszövet szélén. A lebeny és a sebszél között üvegtestnek vékony rétege feküdt, melyet oldalvilágításnál igen jól lehetett másnap látni. Ezen üvegtest oly módon változott, hogy először zavaros lett, aztán dúsan beedényződött és végre az edények visszafejlődése után erős, szilárd hegszövetté vált, mely az átplántált lebeny és a leucoma sebszéleinek tökéletes egyesülésére vezetett. A mi az uj látát illeti, a műtét utáni másod- és harmadnapon az üvegtest felületes zavarossága állott be. A láta belső szélén ezen zavarosság lassanként mind intensivebb lett és állandóan megmaradt, a láta külső felén a zavarosság nehány nap múlva teljesen eltűnt, és az üvegtest e helyt mai napig egészen tiszta maradt. A lebenyen azon ó'/s hét alatt, hogy az esetet észlelem, különféle, igen érdekes változást lehetett tapasztalni. A műtét utáni napon finom szürke csíkok látszottak rajta, olyanok mint minőket a szaruhártyán extractio után szoktunk látni. Ezen csíkok nehány nap alatt eltűntek, azután a lebeny a 7-ik napig tökéletesen átlátszó volt. A második hét kezdetén a lebeny szélén edényzet keletkezett, és ennek gyarapodásával a szövetben gyurmabeli zavarosság lépett fel. Ezen zavarosság a 3-dik héten az edények visszafejlődésével együtt lassanként elmúlt, úgy hogy a hét végén a lebeny annyira átlátszó lett, hogy az uj láta belső felén a zavarosságot, külső felén pedig oldalvilágítás mellett a tiszta üvegtestben egy finom tokcsücsöt igen tisztán lehetett látni. A 4-dik hét elején, a kissé gyenge elméjű beteg minden ok nélkül órahosszat sírt. Erre aztán a lebeny csakhamar nagyon megzavarodott és belövelődött, e jelenségek azonban 3 nap alatt ismét elmúltak. Az ötödik héten a lebeny megint megzavarodott, ezzel egyidőben a leucomfal és lebenyközti hegszövetben finom, sárgás pontszerű szüremlet lépett fel, melynek múltával a 6-ik héten a lebeny újból feltisztult. A 7-dik hét elején ismét külölt könnyű füstszerű zavarosodást. Hogy sokáig fog-e ezen váltakozás még tartani, egyelőre nem dönthetem el. A láterőt illetőleg, a beteg 2 nappal a műtét után az ujjakat egy lábnyiról, harmad nap 3*-ról. negyed nap 4‘-ról volt' képes megszámlálni, és ezen állapotban maradt a szem az egész első héten. A lebeny parenchimatosus megzavarodására a láterő annyira csökkent, hogy csakis kézmosgást vett észre a szem, a 8-dik hét végén pedig újólag javult annyira, hogy 8—12" távolról volt képes ujjakat megszámlálni. Ezen láterőt megtartotta elutazásom előttig ; képes volt a szobában járkálni, felismerte az előtte álló arczának, orrának körvonalait, de szemét nem vette észre ; szóval a látásnak oly fokát nyerte vissza, a mely magában véve igen kicsiny; de egy teljesen vakra nézve mégis nagy jelentőségű. A mit én tartok ez esetben érdekesnek az két pont. Egyrészt tanúsítja, hogy átplántált szarulebeny roppant vitalitással bir. Ha tekintetbe veszik, hogy lehetetlen volt a lebenyt a leucoma
