Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-02-23 / 1. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP* 8-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1. sz. Vasárnap, február 23-án. Tartalom : Vidor Zs. Káros az eserin? — Mauthner. A glaucoma tanára vonatkozó eszmetöredékek. - Horstmann. A vérvesztés utáni látási zavarokról. — Schiéss Gemusens. A Xenon-féle tok lobja. — Horner. A nedves salicylsavas kötésről. — Horner. A daltonismus örökléséről __ Thilo Georg. A genysülyedéssel járó genyes porczhártyalobról. Káros az eserin? Vidor Zs. tr.-tól. Hornyay Béla tr. ur Berlinből következő czím alatt: „Szűk séges-e okvetlen, s ha nem, mivel volna helyettesítheti) az eserin ?“ az „Orvosi Hetilap“ i., 2. és 6. számának tárczájában ezikksorozatot közöl, melyben kimutatni iparkodik, hogy az eserin nemcsak hogy nem szükséges, hanem káros, s pilocarpinnal volna helyettesíthető. Károsnak azért mondja az eserint, mivel az esetek nagy részében iritisre, resp. synechiák keletkezésére szolgáltat okot, s ezen állítását nemcsak saját tapasztalásával, hanem másokéival is támogatja. Többek között azon esetre is hivatkozik, melyet a „Szemészet“ m. é. 5. számában én ismertettem, s hol szintén maradtak hátra synechiák. Az eserin hatásának kitudása végett H. tr. ur házi nyulak szemén tett kísérleteket oly módon, hogy a szernek Va'Vo-os oldatából Pravaz-féle fecskendővel behajtott a mellső csarnokba */15 grm-nyi mennyiséget, melyet nehány másodperczig bennhagyott. E művelet után mindannyiszor kerato-iritis keletkezését tapasztalta, miből tökéletes meggyőződést nyert arra nézve, hogy az eserin izgató hatással van a szemre. Egy esetben, hol hályogérlelés czéljából iridectomiát végzett H. tr, ur, s hol a coloboma egyik szára a seb felé volt húzva, eserint csepegtetett be a szivárvány ezen szárának felszabadítása végett, iritis keletkezett, melynek számos synechia lett a következménye. Ezen kórvéget szerző az eserinnek tulajdonítja. Szerző szerint egy Siklósy tr. ur által glaucoma ellen végbevitt szivárvány-csonkolás után beállott kisfoké iritis szintén az alkalmazott eserinnek tudandó be. Hivatkozik e tekintetben Becker, Schweiger tr.-okra, valamint Knappnak assistensére, ki mindazon esetekben, hol az eserin a szivárványhártyával érintkezett, synechiák létrejöttét tapasztalta. Arról, hogy az eserin létrehozhat-e a szemben tonometerrel is megmérhető nyomáskülönbséget, nem volt alkalma szerzőnek meggyőződni, de kétségbe vonja, hogy egy folyadékkal megtelt gömbben, hol a nyomásnak minden irányban egyenlőnek kell lenni, s hol a válaszfal oly mozgékony hártya mint az iris és a zonula Zinniire felfüggesztett lencse, ily nyomáskülönbség létrejöhessen. E kételyeit Weber személyes magyarázata sem volt képes eloszlatni. Ily skeptikusok Rothmund, Horner, Schiess és Schoeler is. Az eserinnek glaucomaellenes hatását illetőleg szerző szerint mindinkább több kétkedő találkozik, s a közlemények annál kevesebb eredménynyel kecsegtetnek, minél később jelennek meg, azaz minél több eset észleltetett és mentői hosszabb ideig tartott az észlelés. A szerzők nem egyeznek meg arra nézve, hogy a glaucoma melyik alakja ellen üdvös az eserin. Vannak azonban, így Becker, ki glaucoma simplex ellen jó hatását látta a szernek. Szerző szerint, miután az ily közléshez gyanú nem fér, mindaddig meg kellene tartani az eserint a szemészeti gyógytárban. míg alkalmasabb szerrel nem rendelkezünk. „Ha azonban igaz az — folytatja szerző -— hogy a glaucomát a Fontana-féle ür eldugulása okozza, az eserinnek glaucomaellenes hatása valószínűleg abban van, amint ezt Weber és mások állítják, hogy az iris erélyes összahúzódása által az ismét járhatóvá lesz téve, s közvetítheti az elvezetést ; azonban, oly szerrel, mely az összehúzódást eszközli, rendelkezünk még az eserinen kívül is, s ez a nemrég gyakorlatba hozott pilocarpin. “ Ezek után szerző a pilocarpin hatásáról szól. Kísérleteit szintén házi nyulakon tette. Az oldat 2°/0-os volt, a mennyiség éppen olyan, mint az eserinoldatból. Nyálfolyás minden esetben beállott, de iritis egyben sem. A láta összehúzódása előbb állott be és csak 8—10 óráig tartott, míg az eseriné 24 óráig is, ez utóbbinak okát szerző szerint az iritisben találhatni. A míg az eserin alkalmazásakor nehány esetben mindjárt az első cseppek után a beteget elhalványodni, az arczot hideg verítéktől elborítva, a szívműködést gyorsítva és elgyengülve lenni látta, ezeken kívül szédülés, hányás, hasmenés léptek fel, s a betegek arczán a legnagyobb aggodalom kinyomata volt leolvasható, addig a pilocarpin alkalmazására sem nyálfolyás, sem roszúllét, vagy más kellemetlen tünemény nem állott be. A míg az eserint áttört fekélyeknél, tehát a hol szivárványiszam is volt jelen, nem tapasztalta szerző hasznosnak — egy esetet hoz fel mint illustratioját a dolognak, hol az egyik szem perforált szarufekélye ellen atropint, a másik ellen eserint - alkalmazott, s hol az utóbbi szem sokkal lassabban gyógyúlt — addig a pilocarpint egyes szivárványelőesési esetekben igen czélravezetőnek találta, a mennyiben az előesés visszahúzódott. Kiemelendő még e közleményből, hogy az eserin a szemet sok esetben annyira izgatta, hogy el kelle tőle állani, míg pilocarpinnak ily izgató hatását nem észlelé. Végül kimondja, hogy a pilocarpinnak csodaerőt nem tulajdonít, m:nt minő az eserinről ígérve volt, annak gyógyhatásáról sem irhát, a mennyiben e téren kevés tapasztalása van, hanem kartársainak figyelmébe ajánlja ezen, a szemet éppen nem izgató szer alkalmazását mindenütt, hol eddig a sokkal drágább és hamarabb elromló eserint vették igénybe, s kartársaitól várja megállapítását a pilocarpin gyógyértékének. Hornyay tr. ur imént vézolt közleménye az „Orv. Hetilap“ tárczájában jelent meg. Ezen körülmény, meg az, hogy végszavaiban kartársait szólítja fel az eserin helyett általa javaslatba hozott pilocarpin gyógyértékét még csak ezentúl állapítani meg, az egész közlemény igénytelen voltának világos jelei, s azért talán felesleges vele foglalkozni. Ha mindezek daczára jónak látom hozzászólani a H. tr. által mondottakhoz, teszem ezt azért, mert oly állításokkal és következtetésekkel találkozom közleményében, melyek határozottságuknál fogva éppen nem állanak helyes arányban a czikk alaki igénytelenségével. Gyógyszer értékének mérlegeléséről van szó, oly gyógyszerének, mely sokakat, még pedig általán elismert szemészeket hatásának erélyessége által elragadott, sőt túlzásokra is vezetett. Ezt nemcsak hogy megengedem, hanem magam is vallom, s mint hiszem, a „Szemészet“ 1878-ik év folyamában 45, a gyermekkórházban szarubántalmak ellen eserinnel kezelt betegem kórtörténeteinek fejtegetése által be is bizonyítottam. De nekem csakis a túlzásokat sikerült kimutatnom, a mennyiben atropinnal történt párhuzamos kezelések nyomán kiderült, hogy a körfolyamatok lényegére sem az egyik, sem a másik szer nem mutat feltűnő befolyást. Kiderítettem, — a két szernek sokszor párhuzamos alkalmazása által, — hogy a folyamat nem rövid íttetik meg az eserin I
