Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-12-22 / 6. szám
Melléklet az 6. SZ. SZEMESZET. „ORVOSI HETILAP“ 51 -ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. Vasárnap, december 22-én. 1878. Tartalom : Landesberg M. Jelentés 123 hályogműtétről. — Raab Fr. Nehány, az amaurotikus macskaszem okát képező lobfolyamatról. — Cohn Hermann. Láttompnlat és szemizomliűdések czukros húgyárnál. — Schmidt-Rimpler. Haladó látideg-sorvadás és a térdszalag-tünemény hiánya. — Kerzendorf er. Átható tülkhártyaseb catguth-varrattal kezelve. — Knapp. A lencse tokjának környi felhasítása. Reich M. Észrevételek az Örmények és Georgiaiak szemeiről a tiilisi iskolákban történt vizsgálatok alapján. — Graefe Alfred. További adatok a cysticercnsok kihúzásáról. Jelentés 123 hályogműtétről. Landesherr M. tr.-tól Philadelphiában. Szerző 7 év alatt 123-szor végezte a szürkehályog kifejtését, i io-szer v. Graefe környi vonalmetszése szerint. 13-szor a lencsét tokostul vette ki. Az esetek ezen kis számával L. nem vél az égető napi kérdés felderítéséhez lényeges módon hozzájárulni, de hogy mégis közzéteszi tapasztalását, ennek részben az az oka, hogy meg akarja mutatni, miként vált be bizonyos műtétmód korlátoltabb működésű orvos keze alatt oly körülmények között, melyek sok tekintetben eltérnek azon szaktársakéitól, kik eddig ismertetek műtéteik eredményét. L. valamennyi hályogműtétet minden segédkedés nélkül hajtott végre. A jó segédkedés — mond szerző —- mely a műtő intentioit megértve, jóformán saját kezét pótolja, nem állott rendelkezésemre ; roszat pedig nem akartam. Es így a szükség parancsára eleitől fogva akként intézkedtem, hogy a segédkedést egyáltalában nélkülözhessem, s pedig nem hátrányára a dolognak. A műtő ily eljárásnál több nyugalomra és biztosságra tesz szert, s mivelhogy nincs bűnbak, kire rá lehetne tolni a művelet technikájának hibáit, több önismeretre is. A szemhéjakat rúgterpesztö lartá szét. Chloroform soha sem alkalmaztatott. Miután L. a nem lényeges körülményeket, melyekre tekintettel volt előadta, említi, hogy atropin akár becsepegtetett előlegesen akár nem, közönbös volt úgy a műtétre magára, mint a gyógyfolyamatra. A műtét előtt a beteget begyakorolta szemének parancsszóra engedelmeskedésre; ha nyugtalan és engedetlen volt a szem, műtét közben a másik szem leköttetett, mi sok esetben igen czelszerűnek bizonyult. A műtét technikájára nézve egészen v. Graefe szabályaihoz tartám magamat. A módosítások következő pontokra vonatkoznak. Az első 11 eset kivételével a többinél mindenütt a szaruhártya alsó szélén ejtettem a sebzést, még pedig határozott okoknál fogva. A tekét csupán metszés közben rögzítem ; a metszés után, még mielőtt köthártyalebenyt képeztem volna, félre tettem a rögzítő csipeszt, hogy ettől kezdve a többi műveletet a teke szabad mozgása mellett végezzem. A műtér hozzáférhetősége tehát egyes egyedül a beteg jóakaratától és a szem vezetékenységétől függött. De a legtöbb beteg ilyenkor alig képes az orvos akarata szerint cselekedni, részint elfogultság és aggodalom, részint ügyetlenség miatt. Ha azt kívánjuk tőle, hogy lefelé nézzen, látszólag nagy erőlködéssel iparkodik ezt megtenni, de a szem veszteg marad felfelé tekintő állásában. Ha egyszer-másszor csakugyan lefelé tekint és a műtő e pillanatban hozzá fog a művelet folytatásához, a szem a legcsekélyebb érintésre azonnal megint előbbi állásába siet, a mikor nem ritkán hozzácsapódik a rúgterpesztö száraihoz. Ezen kelletlen és veszélyes játék a műtét minden szakában ismétlődik. A szemet avatlan kezek által rögzíttetni, tapasztalásom szerint talán még végzetesb, mint a beteg akaratgyengesége ellen küzdeni. Ezeknél fogva, kezdetleges előítéletem daczára is, az alsó metszés felé szoríttattam. Ezen metszés egy csapással véget vetett minden előbb említett kellemetlenségnek. Mihelyt be van végezve a metszés, a teke önkényt felfelé irányul és e helyeiben marad a műeljárás végéig. A műtér hozzáférhető a beteg minden erőlködése, de sőt hozzájárulása nélkül is. A netalán kiömlött vér könyebben folyik ki a csarnokból. Hogy a seb lassabban vagy roszabbul gyögyúlna, egy esetben sem észleltem. Az iridectomiáná! — folytatja szerző — bal kezemmel a csipeszt, a jobbal az ollót vezettem. Mindig széles coloboma képezésére törekedtem; ennek kedvezőtlen optikai hatását egy betegnél sem észlelem ; káprázatról egyik sem panaszkodik. A láterő fokára sincs a coloboma helyzetének befolyása. Daczára annak, hogy a szivárvány kimetszését mindig segéd nélkül foganatosítám, mégsem mutatkozott egyetlen egy esetben sem iridodialysis, a mit itt kell, hogy kiemeljek. Ezek után szerző a lencse kifejtésének mozzanatáról szól, melynél mindig azon elv vezérelte, hogy a hol csak lehetséges, kímélje a szemet a kanál bevezetésétől: a műtét után a nyomkötés szabatos és hosszas alkalmazását igen fontosnak mondván, nagy súlyt fektet a betegnek mentői további marasztalására. Utóhályoggal nem szereti elbocsájtani a beteget, a magában véve igen árta'matlan műtétet a hályogkifejtés utáni 3—4 hét múlva tanácsolja végezni. Hályogüvegekkel — közel- és távolnézésre — is ellátja azon figyelmeztetés mellett műtötteit, hogy minél később használják azokat. Üveg nélkül elbocsájtani őket nem tanácsos, minthogy rendszerint a szükség kényszerítvén munkára, maguk vesznek orvosi utasítás nélkül gondolomra rósz üvegeket. A hol kétoldali hályog volt jelen, szerző tartózkodott minden moralis pressiotól, rávenni az illetőket a másik szemnek is megoperáltatására. A kik szívesen reáállottak, ott szívesen végezte. Az utókezelést illetőleg, szivárványlob első jelenségeinél azonnal meleg borogatások alkalmaztattak, az atropin pedig szorgosabban csepegtetett be, s a hol kellett, nadályok és szunyalbefecskendések is igénybevétettek. A héjak megdagadásakor Graefe szerint mitig. lapissal történtek érintések. Genyes iritisnél higanykenegetések alkalmaztattak. Általános vérbocsájtások és hánytatok egyszer sem lőnek igénybe véve. Rendes lefolyásnál nyomkötés és atropin voltak a szerek. A tokostul való kifejtésnél szerző nem tartotta magát egészen Pagenstecher methodusához, a mennyiben a nagyobb vérzés kikerülése végett nem vezette a metszést oly excentrice, hanem a Graefe-féle metszés után azonnal kikészíté a köthártyalebenyt is, a míg Pagenstecher az egyelőre hátrahagyott tülkhidat csak akkor hasítja ollóval keresztül, miután már bevégezte az iridectomiát. A tok leválasztását részint a Pagenstecher-ílűe. nagyobb kanállal, részint a Züra/V/-félével eszközlé. A műtétek eredménye röviden összefoglalva a következő: A Graefe szerint műtett ito eset közül volt 77 rendes és 33 rendellenes lefolyásával a műtétnek. A 77 rendes műtéti lefolyású eset között volt 59, melyeknek gyógylefolyása is rendes és az eredmény a láterőre vonatkozólag is teljes volt. Két esetben rendes gyógytolyamat tökéletlen eredménynyel a látásra nézve, mert belszemi kórfolyamat ment előre. Hét esetben iritis után teljes végeredmény. Négy esetben iritis és utóhályog, tökéletes végeredmény. Két esetben iritis és látazár, tökéletlen eredmény. Egy eset utóvérzéssel, tökéletlen eredmény. 6
