Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-06-09 / 3. szám
39 40 alkalmazkodás közben az üvegtest és a mellső szemcsarnok belső nyomása közt lehet e különbséget észrevenni; de a mérések tagadó eredményt nyújtottak. — Donders és Monnik*) tonometerrel a szemgolyónak legkisebb feszülési változását se voltak képesek kimutatni megerőltetett alkalmazkodáskor és a szemtengelyek erős összehajlításakor. — Ellenben Förster* 2 3) átfúró porczhártya fekélyeknél alkalmazkodáskor a megvéknyúlt fekélyszéleket világosan behorpadni és a lyuknál levő folyadékcseppet visszahúzódni látta. Hasonlót észlelt Weber*) Látta ugyanis, hogy Calabárbecseppentés után keratocelenél az előbb kiemelkedő hólyag visszasülyed egészen a fekély alap síkjáig, hogy tehát a porczhártya feszülése egészen a nulláig leszáll. — Hátulról nyílt és szövetközti tályogokból fejlődött fekélyeknél azt vette észre, ha látaodanővés még nem, vagy csak alig volt, hogy Calabarbecsepegtetés után a kidudorodó vékony födél lelapúl sőt néha még be is süpped, atropin becseppentés után pedig ismét kidudorodik. Zehender 4) szerint „kétségtelen, hogy az alkalmazkodási izom összehúzódása a szem hátulsó részének belső nyomását emelni képes.“ — Ste/lwag 5) nem hisz ilyen nyomás-emelkedés lehetőségében. És most kisértsük meg a mondottak értelmezését ! A lencse alak változása rosszabbitólag nem hathat a látásra, sőt — mint láttuk — a csomópont előbbre menése miatt, azt még javítania kellene. — Az asthenopia tünetei közül a látás megzavarodása az, a mit én részben még eddig megfejtetlennek tartok, mert az alkalmazkodási izom kifáradása erre nézve nem elégséges magyarázat. — Kisértse meg akárki erős alkalmazkodás mellett hosszabb ideig olvasni, a betűk megszürkülése, sőt — ha olyan apró betűkre néztünk, a milyeneket csak épen a közelpontunk távolságában vagy kevéssel azon túl vagyunk képesek olvasni —- felismerhetetlensége előbb fog beállani mindig, mintsem elmondhatnánk, hogy az illető távolságra alkalmazkodni már nem bírunk, mert az előbbinél valamivel nagyobb betűket ugyanabból a távolságból még felismerünk egy ideig, és ha később már ezeket se látjuk, ennél is nagyobbakat még mindig hibátlanúl olvashatunk ; ez nyilván nem mutat mást, mint a látás rosszabbodását az alkalmazkodási művelet időtartama alatt, a melyhez az alkalmazkodási izom elfáradásának semmi köze. — Ez a roszszabbodás azonban csak ideiglenes és elmúl, ha a szem egy ideig szünetelt, pihent. Donders 6) azt mondja az asthenopiáról, hogy minden zavarnak oka csak az alkalmazkodási izom elfáradásában van. — Mackenzie 7) tankönyvében az asthenopia tüneteit igen teljesen találtam összeállítva, sőt a jellemzés még teljesebb, mint a Don-*) Nagels Jahresbericht f.. d. J. 1870. 2) Heidelberger Sitzung 1864 in kiin. Monatsblättern 1864. 368 1. Die Vertiefung des mittleren Ttleiles der Cornea verschwand, wenn die Kranke in die Ferne sah, und trat wieder auf, sobald sie (mit dem anderen Auge) den nahestehenden Finger fixirte. — Nach der Punktion in der conisclien Cornea, welche indess keine vollständige Entleerung des Kammerwassers bewirkt hatte, collabirte dieselbe zu einer Grube beim Blick in die Nähe, und wurde convex beim Blick in die Ferne. — Diese Erscheinungen können nur dadurch zu Stande kommen, dass der nach Abfluss des Kammerwassers sehr bedeutend verkleinern; Kammerraum sich beim Accomodationsact etwas vergrössert. Da der so entstandene Raum auf andere Weise nicht ausgefüllt wird, so sinkt die Cornea durch den Luftdruck ein. — Förster észleleteiről azt mondja Arit, hogy : Meine Ansicht steht vollkommen im Einklänge mit dem Förster'sehen Postulate. 3) Archiv f. O. XXII. 4. 4) Handbuch der gesummten Augenheilkunde. 466. 1. 5) Der intraoculare Druck und die Innervatiousverhältnisse der Iris. ®) Archiv f. O. VI. I. 97. Die Erscheinungen der Asthenopie gehen nur aus der Ermüdung des Muskelapparates der Accomodation hervor. ’) Traité pratique des maladies de l’oiel. 4. édit. 1857. II. k. L’orgaue ou les Organes de l’adaptation sont done affectés dans cette maladie (asthenopie) ils en sont probablement mérne le siége principal. Le malade ne peut regarder pendant un temps un peu long des objets petits et rapprochés, — il est oblige, tant ä cause de la confusion et de l’obscurité, qui semble s’étendre sur le objets, que par un sentiment de fatigue, quii ressent dans les yeux, d’interrompre son travail. — La constitution des malades atteints d’asthenopie est généralement délicate ; on ne rencontre que rarement cette maladie ches les sujets robustes ou plethoriques. — Les influences débilitants de toute nature peuvent aggraver sinon produire 1'asthenopie. — II est vraieemblable que l’anémie de la choroide, et de la rétine doit figurer au nombre des causes de l’asthenopie. Un fait qui démontre, que l’asthenopie ne consiste point uniquement dans une affection de 1’appareil, qui sert ä accomoder l’oeil aux courtes distances, mais qu’elle réside aussi en partié dans la rétine. c’est que, lorsque 1’oeil est fatigué dersé, mert Donders nem említette fel a látás élességének megváltozását, a melyet a Mackenzie tankönyvében pontosan feljegyezve találunk: Hogy az asthenopia okát nem esnpán csak az alkalmazkodó készülékben kell keresnünk, hanem részint az ideghártyában is, arra mutat az a tény, hogy a szem, ha már kifáradt, még kis lyukon át nézve se lát se jobban, se könnyebben, pedig ha a roszlátás csak a szóródási körökön alapulna, akkor kis lyukon át nézve újra jól kellene látni Donders-nek volt tudomása Mackenzienek ez észleletéről, de azt mondja róla1), hogy a kifáradt asthenopiás szem kis lyukon át aránylag jól lát. — Ezzel azonban még nincs megdöntve ez észlelet helyessége, mert én magam is meggyőződtem róla, hogy kis lyukon keresztül többet lehet ugyan látni, mint a nélkül, de annyit nem mint azelőtt, a mikor még a szem alkalmazkodási erőlködéseket nem tett ; és ezt a tényt csakugyan nem lehet az izom kifáradásának tulajdonítani. Megmagyarázhatjuk azonban ezt is, ha a vérkeringési változásokat tekintetbe veszszük. — Az tény, hogy erősebb alkalmazkodás közben az ideghártya véredényei szűkülnek, már akár a sugárizom összehúzódása, akár pedig a szemizmok működése legyen is az indító ok. — E szűkülés következménye pedig vérszükség az ideghártyában, hiányos táplálkozás, illetőleg az elhasznált anyagok hiányos pótlása, vagy az elhasznált és már hasznavehetetlen anyagok felhalmozódása. Azt elvitatni akarni pedig, hogy a hiányos táplálkozás roszúl hathat a látásra úgy, mint akármi más működésre pl. a legegyszerűbb izommunkára, azt hiszem hiába való igyekezet volna ; hiszen a sugárizom kimerülése sem egyébb a táplálkozási zavar eredményénél, és a pihenés nem más, mint az elfogyasztott anyag helyrepótolása és az égési termények kitakarítása. A véredények szűkülését alig okozhatja ebben az esetben más, mint épen a szem belső nyomásának növekedése az üvegtestben ; igaz hogy a nyomás növekedését mérésekkel kimutatni nem sikerült, de még ez nem jelenti azt, hogy ilyen nyomás emelkedés nincs, hanem inkább csak a vizsgálati eljárás tökéletlenségét bizonyítja2). dans cette maladie le sujet ne voit ne plus distinctement ne plus aisément en regardant ä travers une petite ouverture. — Si eile ne consistait que dans une maladie de Papporeil d’accommodation il suffirait de regarder par une petite ouverture pour rendre cet appareil inutile pendant un certain temps et procurer une vision distincte. (Porterfield’s Treatise on the Eye Vol I. p. 395- 1759-) 2) Die Anomalien............ 227 1. Asthenopische Kranke sehen, wenn sie ermüdet sind, durch eine kleine Oeffnung verhältnissmässig gut und leicht. 2) Magamnak még eddig nem volt módomban a tonometert alkalmazni, de van kilátásom, hogy nemsokára nyilni fog rá alkalom, s akkor én is szándékozok hasonló méréseket tenni. — Hogy a mérési eredmények mily kevéssé pontosak, arról fogalmat szerezhetünk, ha végig tekintjük azokat az értékeket, a melyeket ilyen módon nyertek egyes vizsgálók. — Például vehetjük a Weber méréseit. (Ueber Calabar und seine therapeutische Verwerthung. Archiv f. 0. XXII. 4. 2I$.J A feladat volt kideríteni az atropin és a Calabar hatását a porczhártya és az inhártya feszülésére. — Az eredmény szavakba foglalva az lett, hogy : az atropin — nem úgy mint általánosan gondolják — egésséges szemben legfeljebb csak az üvegtest nyomását csökkenti, ha egyátalában csökkenti, ellenben a csarnokviz nyomását mindig emeli. — A Calabar pedig — szintén nem úgy, mint általában gondolják — csak az üvegtest feszülését emeli, mig a csarnok vízét leszállítja. — De nézzük az eredményt számokban : Az ínhártya feszülése A atropii porczhártya feszülése atropin előtt atropin után i előtt atropin után J-24 27 23—26 B. 22-05 20—24 J-21-79 20—23 B. 21-26 20-23 j-221 16—27 B. 190 16-26 j-1 235 20-28 B. 21 7 18—25 Az ínhártya feszülése A porczhártya feszülése Calabár előtt Calabár után Calabár előtt 1 Calabár után j. ; 19-95 ; 18-23 B. 221 20—24 j. 21-89 20-24 B. 22-53 22—23 j-16-36 14—19 B. 19-76 15—26 j-13-65 1 12—14 I ~ 1 B. 13-9 13—17 Az első számok mindenütt a közép számokat mutatják, a melyeket Weber sok mérés után nyert értékekből keresett ki ; — a mérések bár
