Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
95 — q6 — szer négy heti alkalmazása után a láterő egy hüvelykről 8“-re emelkedett és azon meg is maradt (16 hónapon át a közléskor). Igen hatásosnak bizonyult a szer olyan három visszaesési esetben, hol a szemekben előbb már müláta képeztetett. Ezek többnyire könnyebb félheveny-rohamok, melyek kevésbé fájdalmak, — mint inkább nagyobb tekebeli feszültség, szaruhomály és ködös látás által árulják el magukat. Ilyen esetekben a szer hatása gyors és biztos ; nehány napi használat után valamennyi kóros tünet maradólag megszüntethető ; egy glaucoma-esetben, hol 11 év előtt végezett iridectomia után a sebszélben szivárványiszam maradt viszsza, a physostigmin a prolapsust gyorsan megszüntette, úgy hogy szerző ezen túl glaucománál a műlátaképezés ismétlését elkerülhetőnek hiszi. Azon négy heveny glaucoma-eset leírása után, melyekben a physostigmin a rohamokat megszüntette, szerző a szer hatásának tartósságára vonatkozólag odanyilatkozik, hogy az csak másodlagos jelentőségű lehet, miután szerinte is heveny; glaucománál a physostigmin semmi esetre sem pótolhatja az iridectomiat; sőt inkább a műtéthez kedvezőbb viszonyokat teremt, mennyiben a kivitelt megkönnyíti azáltal, hogy a lobos tüneteket, hogy a feszültséget csökkenteni vagy éppen meg is szüntetni képes ; sőt noha tapasztalása még nincs, valószínűnek tartja, miszerint ezután hevenyglaucománál calabar alkalmazása után elővett iridectomiára nem fog reczegbeli vérzés következni; azt hiszi továbbá, hogy a physostigmin által sok olyan szem lesz ezen túl megmenthető, mely különben az iridectomia kellő időbeni kivitelének elmulasztása által ezelőtt menthetlenűl elveszett; az orvos most már rendelkezik olyan szerrel, mely a heveny glaucoma-rohamokat legalább is enyhíti a nélkül, hogy a láterőnek ártalmára lenne. Minő hatása van a physostigminnek más glaucoma-alakokra? szerzőnek nincs tapasztalata. Egy esetben megkísérelte vérömlenyes glaucománál, de már az első becseppentés után olyan heves fájdalmak léptek fel, hogy a további alkalmazástól el kellett állnia ; szaruhegek következtében és hátsó odanövések után fellépő másodlagos glaucomáknál nem merte alkalmazni, mert azt hiszi, hogy ilyen esetekben a szivárvány vongáltatása, megszakítása csak hátrányos lehet; ezen felül ilyen glaucomáknál a szivárvány-csonkolás annyira kitűnő és mindenkor alkalmazható eljárás, hogy pótlásra vagy előkészítő beavatkozásra éppen nincs szükség. Torday tr. Egyoldali tökéletes szívárványhiány veleszületett hydrophthalmusnál. Brunnhuber tr-tól. A 7 éves fiúnál az első évek alatt a szülők a szemekben feltűnőt nem észleltek, csak azt tapasztalták, hogy a gyermek a tárgyakat kicsiny kora óta igen közeire vitte szemeihez ; harmadik évében az orvos szemvízkórt ismert fel; iskolában csak az egészen nagy betűket ismerhette fel, illetőleg tanulhatta meg, de írni már nem tanulhatott; jobb szeme már akkor el volt vakúlva ; a bal szemben fehér fény kilövellése, többször észleltetett; szemlob, fényiszony, betegség nem ment előre ; a gyermek azonban időnként homloktáji fájdalmakat panaszolt és gyakrabban feltünőleg sokat aludt; — többi hat testvérje teljesen egészséges és rendes szemekkel bírnak. A roszul táplált, fejlődésében visszamaradt fiúnál mindkét teke egyszertc nagyobb a rendesnél; jobb valamivel jobban kidülledt ; mindkét szemben nagyfokú megalocornea; porczhártyaszélek nem élesen határoltak, kivált fölfelé, hol 3'" széles, átlátszatlan és edényekkel ellátott rész van; nehány felületes apró homályon kivűl a porezhártya tiszta, és igen erősen tükröző. Tülkhártya igen vékony, erősen áttetsző. Jobb szemben a csarnok igen mély; közegek átlátszók; idegdombcsa kékes-szürke, belső fele erősen vájolt, a belső kevésbé ; érhártya egészben véve, főleg pedig az egyenlítő felé fent és lent meglehetősen festenvszegény ; azonkívül egyes nagyobb majd kisebb fekete foltokkal van megrakva, melyek részben éles sorvadásos szélekkel bírnak, részben kevésbé határoltak s sárgásfehérek. A bal szemben a szivárvány egészen hiányzik; a helyett a lencsét 4 mm. széles, sötét, gyémántfényfi öv veszi körűi; ezen öv egész kiterjedésében meglehetősen egyenletesen elhomályosodott, fehéres-szürke, gyér sugaras csíkokkal, alsó belső szélén kissé széthasadva ; az alsó félben a felületen több körülírt, tömött fehéres pont. A zonulat csak különös beállítás mellett ismerhetni fel a rendkívül finom sugaras csíkokról. Nagyitó lencséveli megvilágításnál még közvetlen az övcse és lencse mögött egy, kiváltképen le- és kifelé terjedő szürkés-fehér hártya látható, mely a szem mozgásainál mellfelé domború alakkal bir, erősen hullámzik, könnyen redősödik és kivált lefelé szabályos sugaras, tejfehér színű finom csíkokkal van ellátva; azonkívül rajta egyes kerekded vérömlenyek vannak a nélkül, hogy véredények kivehetők leimének. -— Sugártestnek nyomai sem láthatók. A háttérből az átlátszatlan lencse körűi csak igen gyenge vöröses viszfény kapható; mennyileges fényérzés csupán a láttengely irányában ; tekefeszűltség jóval kisebb, mint a másik szemben. B. azon nézetben van, hogy itt a tekebeli növekedés legnagyobb része a születés után történt. A lencse mögötti második hártya minden valószínűséggel a levált reczeg, melynek okául érhártya mögötti vérzés szolgált. A hályog aránylag későbbi kifejlődésének oka nem a szívárványhiányban, hanem a teke belső részeiben fellépett kóros elváltozásokban keresendő. A zfvárványhiány létrejöttét következőleg gondolja: már az ébrenykor első szakában jelen volt a nagyobb és vékonyabb- porezhártya, valamint nagyobb tekebeli nyomás is ; ennek daczára az iris részben megképeződött; azonban a szembeni nyomás akadályozván a mellső csarnok képeződését, a szivárvány hosszabb időn át a porezhártyához nyomva maradt és így lassanként sorvadásba ment át; hogy miért történt ez csupán az egyik szemben, holott a kóros viszonyok a másikban is többé-kevésbé ugyanazok lehettek : eléggé meg nem fejthetni ; talán lehetséges az, hogy a szívárványhiányos szemben a tekebeli nyomás aránylag előbb megkezdődött, mintsem az iris tökéletesen megképeződvo volt; azon lehetőség is fennforoghatott, hogy az iris elenyészése által a scleroticus folyamat az egyik oldalon mérsékes fokon megállapodott, és ily módon lehetséges volt a látképesség megmaradása aránylag hosszabb időn át. Végre az eset a mellett bizonyít, hogy a szivárvány hiány éppen nem zárja ki a szemvízkórt. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. 1877. März.) Torday tr. Szem-drainage szerencsétlen kimenettel. Just tr.-tól. Egy 30 éves nőnél, ki rövidlátó szemén egészen uj reczegleválásban szenvedett, az ismeretes Wecker által ajánlt műtét Lüertől készített műszerekkel végeztetett. A műtét nem sikerült, minthogy az aranysodrony a görbült tűből nehezen kibontakozván és a segéd kezéből kicsúszván, Just kénytelen volt ezt a tűvel megint a szemtekéből kihúzni. Miután a szemteke erre egészen nyugodt és izgatatlan maradt, a műtét két nap múlva — és pedig most tökéletes rendességgel ismételtetett; az összecsavart sodronyvég lehetőleg jól helyeztetvén, a beteg az első órákban mi kellemetlent sem érzett. Már az este azonban fájdalmak léptek fel a köthártya és felső szemhéj dagadásával együtt. Álmatlan éj után másnap reggel erős fájdalmak mellett hatalmas gyuladás mutatkozott genyes érhár/yalob minden jelével. Csak nagy nehezen sikerült az aranysodronyt a vizenyős köthártyán keresztül kihúzni. Arra az erős fájdalmak enyhültek ugyan, de a lóbos állapot még harmadnap sem igen változtatta veszélyes jellemét; a nagy duzzadás, úgymint az ismeretes vészteljes sárga verőfény a háttérben a szem elpusztúlását — legjobb esetben alakjának fennállása mellett — biztos kilátásba tették. Az elkeseredett beteg már akkor elhagyta a kórházat és azóta semmi tudomást nem küldött. Ilyen rósz kimenet a priori nem is feltűnő, ha meggondoljuk, hogy hasonló műtét, t. i. fonalbehuzás eddig csak panophthalmitis előidézésére szokott végeztetni. Just nem hiszi, hogy a műtétnek ismétlése előhozta volna az ominosus érhártyalobot. 6 különben azt tette, a mi ezen műtét után leghelyesebb volt, t. i. az eset ismertetésével a gyakorló orvosokat arra figyelmeztetni, hogy nem jó minden új kórodai kísérletet mindjárt a praxisban megpróbálni . . . „Und wem sie just passiret“, már a költő mondta. (Klin. Mon. 1877, 354. 1.) Budapest 1877. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
