Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-08-26 / 4. szám
A 1 — 53 — 54 a csarnokot. Lassanként apadt, de io nap múlva még mindig magas hyphaema volt jelen, mely a nyilasból csak keveset engedett látni. Ekkor punctio történt. A vér helyett — mely fekvés közben lassan eltűnt — véres színű', hig üvegtest ömlött ki. A seb jól gyógyult, a nyílás kicsiny, de szabad volt az irisben, újjakat számolt. Ha fent járt a beteg, sötét szinti vér ömlött a csarnokba s látását gátolta, ha lefeküdt a csarnok csakhamar szabad lett a ev.ériöl, mely e szerint mindig hátra folyt, az üvegtestbe. 19 nap múlva, mialatt az így mozgó vér alig kevesbedett, újabb punctio által a vér, ülő helyzetben, kibocsáttatott, némi üvegtesttel. Két napig tiszta volt a csarnok s az iris színe rendes, de a 3-ik napon friss hyphaema jelent meg, 2 mm. magasságban. Ezt érintetlen hagytuk, mert a szem nem sokára elhalványadött. A látás csak 1/Sü,, lett. [Egy teljesen hasonló eset volt a Er. Antalé kinél nem végeztünk kibocsátást; csak mellékesen említem itt fel. Idült iritis miatt történt iridectomia, aztán hályog kivonás egy év múlva s gyógyúlása folyamában többször állt elő hyphaema, de a vér mindig sötét szinti volt, csakhamar elenyészett lefekvés után, s ha fentjárt, újra megjelent ; mindig kevesebb lett s egyszer, lassanként, elápadt. ’)] 15. Sz. János, 37 éves (76. 73.) Seclusio púp. d. Púpos szivárvány hártya, a láta elzárva. Február 18-án. Iridectomia, Iris nehezen volt leválasztható, csarnok vérrel telve maradt; estére fogyott, másnapra újra nőtt a vértömeg. Fájdalom, nagy belövelltség. Febr. 27. Hyphaema változatlan; punctio. A vérnek csak egy része ürült ki, a többi sárgás izzadmány-tömeggel vegyesen benmaradt s 12 nap alatt tűnt el. A kibocsátásnak közvetlen eredménye igen csekély volt. 16. Sz. Károly, 50 éves (76. 92. sz.) Iritis chron. et Catar. tumescens o. d. január 8. Iridectomia; erős vérzés; jó sebgyógyulás. január 14. Megsértette szemét, 6 mm. magas hyphaema, [an. 18. Punctio. A folyékony vér mind kiürült, csarnok szabad lett és maradt; belöveltség, fájdalom lassan múlt el; (Elmezavar miatt nyugtalan beteg volt kinél a vérzés megújulására kettős ok lett volna.) 17. R. Miklós, 4O éves (76. nőegyl.) Catar. o. S. kivonás Graefe szerint. Erős iritis. Majd sérülés miatt hyphaema. Igen nagy fájdalmak miatt csakhamar punctio, ezután 3 napra cyclitis nagy fokban, s a szaru közepétől kiindúiva, elgenyédt. A punctionak ez esetben haszna nem volt, vért alig is távolított el. Az eddigiekben elsorolt példák, melyek számát még ha a helyet nem kellene kímélnem, nehánynyal szaporíthatnám a magán gyakorlatból, teljes határozottsággal bizonyítják a következőket: 1. Inkább aprioristicus okoskodás mint az észleletek tényein alapuló meggyőződés vezeti azon szemészeket, kik azt állítják, hogy a csarnokbeli vér kibocsátás után azonnal újjal pótoltatik. Apataink bizonyítják, hogy ez (legalább a megfelelő eljárás után) nem történik. Természetesen, műtétéi utáni hyphaemákról szólhatunk csak; hogy azon állítás mennyire igaz más nemű sérülésből eredt vérzésre nézve, mennyire ott hol a sokat, főleg francziák által emlegetett „haemorrhagicus diathesis“ van jelen — arról csak per analogiam és csak bizonyos eseteket illetőleg mondhatnánk hasonló véleményt. Annyi bizonyos, hogy a műtét után kezdetben jól gyógyuló szemen ütés miatt előálló hyphaema még inkább adhatna kilátást az új vérzésre, mint olyan, mely nem operált szemen keletkezett, s ha amott a kibocsátásnak ilyen eredménye van: ezeknél is bizonyosan ilyen lenne. 2. Némely esetben a vér kibocsátása (vagy általánosságban : a csarnok megnyitása) ketté vágja a jelen levő fájdalmat, szemtekei belöveltséget s keményedést, tehát határozott gyógyító értékkel bír. 3. A vér kibocsátását eszközlő kis műtét soha sem okozott semmi kárt. A legelső kísérletekre nem hosszas, elméleti alapon fűzött okoskodás, hanem a mindenütt s legújabban Wecker által is kifejezett conventionalis vélemény igazságában való kételkedés vezette Schulek tanár urat, s miután igen sokkal kevésbbé sürgős esetekben is bebizonyúlt, hogy a csarnok megnyitása teljesen ártatlan dolog, miután évről évre erősebb lesz a szemészek azon 9 Közölve hályogműtéteinkröl adott első kimutatásomban. OHI,. „Sz.“ 1876. 3. sz. hite, hogy műtétek utólagos bajainak kezelésében az expectálás igen ártalmas elv (kimondja ezt Becker is i. h.) teljes joggal lé* hetett az első kísérleteket, mint a fentebbiek mutatják, megfelelőleg jó eredménynyel megtenni. Ha csak egyszerűen a vérzések okait képzeljük is el, legalább is nagyobb fészök olyan lesz, hogy a punctiót vagy megengedi, vagy kívánja. Következő eseteket képzelhetjük: vagy 1. vér maradt a csarnokban műtét alatti vérzésből, (iridectomiák) vagy 2. a műtét utáni vértorlódás, ezt követő és Be'cker szerint1) igen gyakori keményedés, glaucomás állapot okozta azt, vagy 3. helybeli vértolúlás a szivárvány vagy sugártest szövetében, gyuladás kezdete jelenléte ; okozhatja továbbá 4. a szivárványnak, mely előbb a sebbe volt csípetve, onnan kiszabadúlása, mi még valószínűleg egy-két nap múlva is történhetik ; ily ok 5. bármely sérülés, talán combinálva a fentebbi állapotok egyikével. Végre 6. lehetnek esetek, mikor operált szemen, de az okozott sérelemből nem magyarázhatólag, vagy önkényt áll be csarnokbeli vérzés; a vérzékenység esetei. — Mennyi valószínűsége van most már annak hogy a vérzés forrása, a repedt edény példáid el nem záródott, vagi’ hogy a vérzés okának fenállása mellett a csarnok kiürítése annak újabb megtelésére vezet: tekintsük közelebbről. Ha még a műtét alatt ömlött a csarnokba vér, vagy a mi ritkaság, a köthártya, vagy az iris átmetszett edényeiből s ott maradt, ennek oka annyira nem hat későbbre, a sebbzett edények oly biztosan elzáródnak, hogy a punctio utáni nyomás-csökkenés már nem hathat rajok inkább mint más edényekre ; a csarnok oldalát képező képleteket tehát relatíve épeknek kell tekintenünk s a mint nem félünk haemorrhagiától más viszonyok közt, úgy nem félhetünk itt sem. — Ha a műtét után azért állt be vérzés, mert egy glaucoma-roham az elmetszett de bezárúlt edények nyílásán vér kiömlését okozta, miután ez be nem zárúlt műtéti seb mellett nem történik, miután a nyomás csökkentése (egy időre, míg az annak fokozódását okozott mütételi ingereltség és vértolúlás elmúlik, mivel együtt vége lesz a glaucomás állapotnak is) annyira fontos, hogy e czélra a Seb ismételt megrepesztése ajánltatott, ez esetben a vér kibocsátása már e czélból is szükséges, sőt a punctiót tapasztalataink szerint kivitelében alig nehezebbnek s a forcirozott sebnyitásnál sokkal kíméletesebbnek kell állítanom, az eredmény pedig ugyanaz. Mikor hyphaema iritis mellett áll fenn, és bizonyos, hogv ez okozta, legsúlyosabb a kórállapot s legnehezebb a teendők megszabása. Igaz, hogy ezen esetben legtöbb kilátás van arra, hogv a vérzés, miután az iris egész szövete s így az edényfala, is fellazúltuk, ismétlődni fog a kibocsátáskor. Nem is szólva azonban arról, hogv ezt ily esetben sem tapasztaltuk, mert igen természetesen bizonyos apadási stádiumát a lobos tüneteknek bevártuk mielőtt beavatkoztunk volna azon előny, melyet egy nagyobb hyphaema eltávolítása nyújt, megérdemli a különben is fokozott veszélyt nem okozható kísérletet. Ha a kibocsátás mi ilyen esetben kiválólag fontos kis seben lassan, szünetekkel történik az új vérzés nem valószínű s az előny mit nyerünk két irányban igen fontos. Először megnyílik előttünk a tér, melyen az életkérdési képező eljárásokat ha szükség végezhetjük s meglehet ezek akkorra midőn a vér eltisztúlt, elkésnének; de ha nincsen is épen az irist érdeklő operativ eljárásról p. o. iridotomiáról szó, legalább észlelhetjük a lobfolyamatot közvetlenül. Aztán a vér nagy mennyiségű hypopyont fedhet, mint ezt nem egyszer tapasztaltuk s ez eo ipso megkívánja a punctiót; végre nekem legalább szilárd meggyőződésem, hogy a jelen levő vérből bizonyos esetekben bár nem gyakran a pupillának széleire (lencsetokra, utóhályogra a viszonyok szerint) lerakodó rostony-olvadékok a láta elzáródására, a ,lobos utóhályog vastagodására befolyással vannak. Magán gyakorlatom egy szomorú kimenetű esetében praegnans kifejezésben tűnt ez elő; egy 83 éves izr. egyénnél, igen rósz magatartása miatt complicált lefolyású hályog-kivonás után seelusió állt be: kétszer végeztem Wecker újabb csipesz-ollójával iritomiát, mind a kétszer fekete nagy rés állt elő, de csakhamar yér lepte el a 'csarnokot, s az a szélekről a láta felé fogyott ugyan, de ott egy 1 Idézett h. 362 1. szerinte a műtét után okvetlenül fokozott feszülés mii elő s ez ellen regulátori szerepe van a nyílt sebnek ; ha a seb záródik, csak akkor állhat elő glaucoma. I T
