Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-12-17 / 6. szám
minthogy a hosszú időn át fennállott hely változás a függeléki részek nagy lázultságát hozta létre. Ennyiben állott a régi közlemény. Két évvel ezek után, 1875 augusztus 28-án a beteg ismét felvétetett a koródára, azonban lényegesen megváltozott állapotban. Táplálása szenvedett, izomzata megsatnyúlt, arczszíne halavány, szellemi működése hanyatlott, még nappal is nagy álmosság van jelen. A dülszem változatlan, a felső szemhéj köthártyának bujáikodása folytán kifordítva lévén, nem fedi azt kellően. A porczhártya felhámja kissé egyenetlen és zavaros, a háttér azonban még mindig felismerhető; a látidegdombosa többénem duzzadt, hanem halaványan sorvadt, határa elmosődott, a visszerek kanyaródottak, a láterő egészen a fényérzésig leszállított. Azon kívül még a jobb szem is az újjakat csupán V képes megolvasni, itt is a látidegdombcsa kissé sorvadtnak mutatkozván. A koponya a már 2 év előtt észre vett szabálytalanságot még nagyobb fokban mutatja: a bal szemüregnek mellső nyílása minden irányban, különösen lefelé kitágult, míg felül tetemesen előre tolt széle fogszerü csontdudorokkal vau szegélyezve. A bal halántékgödörtáj nem mutat bemélyedést mint jobb oldalt, hanem kidudorodást, mely a külső szemgödörszéltől indulván a fiil felett ellaposodik, ezen kidudorodásuak legmagasabb helye ott lévén, hol az ékcsont nagy szárnya a homlok- és a falcsout szögével találkozik. A koponyának azon része, mely a falcsontok által képeztetik, egyenlően kitágúlt, kiválóan magas annak hátsó tája, mely hátfelé majdnem derék szöget képez a koponya hátsó részével. A lambdavarrat szöge táján körülbelül ezüst forint mekkoraságú hézag van a koponyában, melyen erős kilégzés alatt a fedő képletek hólyagszerűen emelkednek. Itt könnyen előidézhetni hullámzást, és minden hullámot egyszersmind a szemüregből kiemelkedő dagon is erezhetni. Ezen dag szintén nagyobbodott 2 év óta, lüktetést azonban most már nem érezni. Mélyen a szemüregben a behatoló újj szilárdabb összeállású dagot érez. Fejfájáson kívül a beteg jól van. A három hó alatt, melyet a beteg haláláig a kórodáu töltött a bal porczhártya elpusztult részint fedetlen állapota, részint talán neuroparalyticus befolyás következtében, mely utóbbi az idegek nagy vongálásában találná magyarázatát; a jobb szem szintén megvakult tökéletesen látidegsorvadás által; a szellemi működés mindinkább csökkent, az álmosság növekedésével. Mindkét említett helyen a meningocele feszültebb lett, csak a legutolsó napokban, mikor a beteg egészen öntudatlanul feküdt, a feszültség helyett lazaság mutatkozott. Öttingeu ezen második észlelési időszakban az első alatt, két évvel előbb megállapított kórisme mellett megmaradt : a lüktetésnek megszűnését a fejütér lekötése következményének tekintvén, a többi tünetek pedig a fokozódó agyvizkór és az agynak evvel járó felernyedése által magyarázván. A bonczleletből csak a legfontosabb pontokat említjük. A koponyafedél részaránytalan egy, kivált bal oldalt feltűnő kidudorodás folytán; a fenntemlített hézag táján csupán a külső és belső csonthártya van jelen. A hosszú öböl tágult, hátsó részében 5—6 Cm. jobb felé tolva. A kemény agykér a bal félgömb felett odanöve, 3—4 mm.-re megvastagodva, fellágyulva és könnyen szétszakítható, átmetszetén több rétegre vál asztható (Pachimeningitis). A bal félgömb mellről hátfelé 20'5 Cm., szélessége 9'5 Cm.; a jobb félgömb hossza 17, szélessége 6,5 Cm. Az egész bal félgömbön a lágy agykér kocsonyaszerűm beszűrődve, kitágúlt edényekkel vizenyős. A bal oldalgyomrocs nagyon kitágulva, mellről hátfelé 20 Cm., belülről kifelé 7 Cm. Az agyállomány különösen hátid sorvadt, felernyedve, alapján a majd említendő dag szomszédságában sárgás szétbomlást mutat. A koponya alapján a bal mellső gödörben és annak szomszéd részeiben növedék találtatik, mely ezen tájon tetemes tágulatot hozott létre. Hiányzik az egész bal szemgödörfedél, a tőrök nyereg, majdnem az egész kisebb ékcsontszárny; a tágulat különben még a középgödör mellső részére terjed. A bal felső szemgödörszél sorvadt, éles széllel a homlok felé felhajtva. A dag, mely ezen gödörben fekszik és a bal szemüreg felé kiválóan kiemelkedik, felső felületén befelé mutatja az igen kinyúlt keskeny szemmozgató — kívül és dag állományába beágyazva a háromosztatú — ér az összenyomott kife szítét látideget. A bal sorvadt szemteke a szemüregen keresztül nyúló kemény agykér által van előre tolva. Allamáuya elég szilárd, átmetszeten szürkés-vörös szövetből áll, mely makroscopice rostokat nem mutat és a metszlapou nyirkszerü folyadékot szivárogtat. Mellsőbb, a török nyeregnek megfelelő részében dúsabb edényezés mellett itt ott borsó-bab nagyságú részben feliágyúit góczok találtatnak a a foltozott vörösős tömegben. Hátsó-alsó részén a dag mintegy gyökérrel nyúlik be a fejütér csatornájába. A góresöi vizsgálás rostdag — szövetet mutat ki. Mindkét látidegben az idegelemek sorvadt állapotban találtatnak. Az eset sok tekintetben igen nevezetes Már a kőrismézésben előfordult hiba maga is, mely a közös fejütér lekötését okozta, a szakemberek figyelmét hív|a fel a tévedést eredményező tünetekre. A lüktetés, mely mind magán a dagon mind a szeintekéu oly nagy mérvben éreztetett, valószínűvé tette, hogy ütérdagról származik. A különböztető jelek, melyek ütérdag és szilárd képlet által tova terjesztett lüktetés között a kórismét biztosítani szokták, itt cserben hagyták az orvost, még pedig azért, mivel a rostdag itt közvetlenül vette át a lüktetést a belső fejütértől, melyen feküdt, és terjesztette tovább a közötte és a szemgödörből kiemelkedő .kemény agykér között meggyülemlett meningealis folyadék útján. A közös fejütér összenyomása alatt magától érthető módon csökkent az agykér feszültsége és avval természetesen szűnt meg a lüktetés is. A bonczlelet különben utólagosan elég világosan magyarázta meg mind a lüktetést mind annak végképi megszűnését. Közvetleleiiiil a közös fejütér lekötése által szüntetve, kisebb mértékben jött vissza az oldalagos keringés helyreállásával, és csak is akkor szűnhetett meg egészen, mikor a dag mindinkább bele nővén a fejütér — csatornába, az edényt összenyomta. Annyi bizonyos, hogy ezen esetben a műtét nem végeztetett volna, ha a kórisme tévútra nem vezetett volna, minthogy a dag ellen semmi haszna nem lehetett, és talán annyiban még árthatott is, a mennyiben az agy vízkór a műtét által létrehozott koponyabeli keringési zavarok folytán valószínűleg nagyobbodott. Szerző az agyvízkórnak itt tapasztalt tüneteit és annak viszonyait a koponyán jelen volt világra hozott rendellenességeihez bőven és tanulságos módon tárgyalja, mit azonban rövidség okáért mellőzvén, csupán azon jelenségekre szorítkozunk, melyek a szemészt közelebbről érdeklik. Főkérdés e tekintetben az, vájjon miért nem fejlődött ez esetben kétoldalú látideglob? A bal látideg a beteg első felvételének alkalmával oly kis fokban du/.zadtnak találtatott, hogy ezt az edények vongálása által feltételezett visszeres keringési zavarnak lehetett tulajdonítani; akkor a jobb látideg egészen ép vala. Második felvétele idején pedig, mikor a bal szem tökéletesen, a jobb félig megvakult volt, miudkét látideg sorvadtnak találtatott, azonban lobtüaetek nyoma sem volt felismerhető. Különben szerző még a két időszak között is vizsgáira a szemet a nélkül, hogy látideglobot talált volna. A látidegsorvadás e szerint és avval a megvakulás a látideg agybeli gyökereinek helyén fellépett agyvízkóros felernyedésnek tulajdonítható, míg a bal látidegnek tetemes kinyulása már azért sem szerepelhet mint közelebbi ok, mivel az 1873 óta, mikor a beteg jól látott, többé nem növekedett. Megjegyzendő azonban, hogy csakis a dülszemnek igen lassú növekedése mellett érthető, hogy a látidegnek ilyen nagy kinyujtása káros következményeket nem hoz létre Annuske összeállításából váltig kiderül, hogy látideglob majdnem kivétel nélkül kiséri a belkoponyai dagokat, továbbá az is, hogy a másodlagos gyomrocsvízkór szintén szokta eredményezni a látideglobot. Jelen esetben e szerint mindkét feltétel még pedig tetemes mértékben meg volt adva az ideglob keletkezésére, és ez még sem találtatott. Hogy daczára a belkoponyai keringés — zavarnak és a bőségesen jelen voltkiizzadmánynak a látidegnek hüvely közti beszürődés még sem kökövetkezett, azt csupán a koponyatágulatnak és annak rendellenes hézagainak lehet betudni. Itt nem csak a koponyának lassan létrejött tetemes kitágulása, hanem a szemgödörnek valamint a nyakzsír táján jelen volt hasadékok elég alkalmat — 90 — r 1
