Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-08-27 / 4. szám

55 5G Adalék a glaucoma oktanálioz. Landsbkrg tr.-tól. Mindaddig migaz éllettani kísérlet az elválasztási Idegek iz­gatottságának okát glaucománál elegendően megfejteni nem bírja, a tudomány főigyekezete lesz, az esetek körodai eleme­zése valamint a kórboncztani lelet szoigalmas tanulmányozása utján eljutni az idevágó elvi kérdések megoldásához. .Ha a közelebbi feladat azon viszonynak kimutatása, melyben a glau­coma más feltételező kórállapotokkoz áll, illetőleg mennyiben ez utóbbiak képesek bizonyos esetekben a belnyomás fokozódá­sát eredményezni, akkor minden, ezen összefüggést világosan kimutató kórodai észlelet tudásunk gazdagításának tekinthető. Szerző 89 előleges giaucomaesetet (63 egyénnel) közül hatot észlelt és közöl, melyek mindegyikében a kór származási bsz­­szcfüggés az átalános vérnyomás fokozódása és a glaucoma között jelenlevő belszemi {reczeg) edénybántalmak mellett többé kevésbé világos volt; az átalános vérnyomás fokozódottsága hol a nagy edények elsölegcs megbetegedésének hol kiterjedt légzés ■ akadályoknak volt kifolyása. Egy 70 éves nőbetegnél a bal szemen 1868-ban rögtön környi scotoma támadt, mely őt. az olvasásban nem akadályozta. Ugyanazon szem 1872-ben mulékony vakságban szenvedett, mely csupán nehány perczig tartott 1873-ban az addig egészséges jobb szemnek iátereje fényiránti érzékenység mellett banyatlani kezdett. Mindkét láta kissé tágult, lomha : a feszülés mindkét szemben egyenlő, a lencsék kéregállománya némileg zavaros. A jobb szemben most a láttér tetemes közkörü szűkülése volt jelen; jobb szem S = 8/30; bal szem S =-= *%+ 18 üveg­gel finom nyomtatás még folyékonyan olvastatik. Szemtükör­lelet: jobb szemben a látideg elszinesedett de nem vájult ; semmi lüktetés; csupán a kisebb reczegedények kanyarultak, az egyenlítő táján jelenlevő számos apró vérömlenyen kívül a reczeg valamint az érhártya rendes állapotban. Bal szemben : az edények nagy fokban kanyarultak, a visszerek tágultak, egyes c-ikos vérömlenyek pái huzamosan a kisebb edények falaival; a sárga folt szabad, a reczeg különben átlátszó. A szív megvizsgálása csörgő diastolicus zörejt talált fel különösen a nagy ütér eredete felett és annak folytában; a szív nincs nagyobbodva, a radialis kórosan feszült. A vizelet ti hérnyétől szabad, mennyisége csekély; az emésztés idült bél­hurut folytán rósz, valamint az alvás is. Más szembeli, nevezetesen glaucoma tünetek hiányoztak. 1574. Január havában a láterőnek már szomorú hanyat­lása találtatott. Jobb szemen fokonként teljes mór fejlődőt­­volt, fájdalom nélkül, azonban bár ritkán fellépő szivárvány­látás kíséretében. A szemteke sokkal keményebb, a láta tág és mozdulatlan, az előbbi vérömlenyek meg részben jelen vannak, azokhoz közel egyes fényesfehér foltok, a sorvadt látideg mere­dek vájulatot mutat. Bal szemen a glaucoma tünetei-kevésbé felismerhetők, a tág láta még némi visszahatással bir, a nagy izomedények tágultak és kanyarultak ; egyes homályos csikók a kéregben, a látideg nagyon vérdus, a reczegedények kanya­rultak, maga a reczeg átlátszó. A iáttér nagy tokban és pedig szivalakban szűkült, S = ys0; általános sűrű köd fedi a tár­gyakat. A testállapot változatlan, csak hogy az alsó végtago­kon csekély vizenyő van jelen. Miután nebény nap múlva még a bal szemteke is teszül­­tebb lett, széles szivárványcsonkitás vitetett véghez, melyre állandó javulás következett. Augusztus havában a jobb szemen heveny glaucomaroham állott be iszonyú és tartós fájdalmakkal, miért 10 nap múlva a szemteke eltávolíttatott. A körülményesen leírt bonczleletből csak annyit említünk, hogy a íőleg függőleges irányban tetemesen tágult szemtekéböl 2 — 3 theáskanálnyi sárgásbarna, zavaros folyadék ürült ki ; a tetemesen de egyenlően vastagodott, egészen levált reczeg a szem­­üreg felső felében a lencsén fekszik, melynek egyenlítője egész terjedelmében a reczeg sugárrészével rostszerü izzadmány által vau összenőve, oly annyira, hogy a keményhályogos lenese mélyen a. íiczegbe vau ágyazva. A reczeg maga lobos átváltozást, a látideg a legmagasabbfokú sorvadást mutat . A boncz­lelet kővetkező pontokban foglalható össze: 1) a reczeg kötszö­­veti részének lobos bujálkodása. 2) a reczeg valamint a látideg kisebb edényeinek zsíros elfajulása kiterjedt vérömlésekkel a re­czeg belső rétegeibe; a mellett a reczeg középütere kötszö­­veti burkának lobos vastagodása. 3) a reczeg valamint a látideg rostjainak elfajulása, ez utóbbinak vájuiatával. 4) a szemteke tágulata és részbeni vékonyodása. A kórodai tünetek egész sorozata két csoportból állott, melynek egyike, nyilván régibb eredetű, a reczeg valamint a látideg véredényeinek megbetegedéséhez tartozott, úgymint: a baloldali környi scotoma a reczeg vérdússága, vérömienyei, szö­vetelváltozása és működési zavara ; mig a másik csoport a bel­nyomás fokozódására részint glaucoma simplex részint lobos glaucoma alakjában vezethető vissza; magától értetődvén, hogy a két szem tünetei bár mennyiségileg nagyon is különbözők vol­tok, csak egy és ugyanazou körfolyamatra mutattak. Szerző beható taglalással bizonyltja, miszerint lehetetlen, hogy ezen esetben talán igen lappongó (latent) glaucoma simplex volt volna az elsőleges folyamat, hanem hogy a reczegtünetek egész jelleme és származása valamint a látideg oly korán fel­lépett nagyfokú sorvadása a reczegedények független megbete­gedése mellett szól, melynek összeköttetése az átalános edény­­bántalommal (kiváló arteriosclerosis, diastolicus zöívj, a nagy­­ütér második hangjának öregbedése) kézzel fogható. Be továbbá az is világos, hogy az előre ment reczegváltozások nem véletle­nül voltak követve glaucomától, hanem hogy a kettő között szoros benső kapcsolat létezett. S pedig látjuk, hogy a belnyomás két ténye­zőjének egyike t. i. a reczeg edényeinek zsongereje tetemesen le van szállítva, mig a másik, t. i. az átalános vérnyomás na­gyobbodott. Ha már ezen viszonyban a belnyomás lassú fokozó­dásának oka található, az még tetemesen mozdittatott elő a ki­sebb valamint a hajszáledényekbeni eilentállás nagyobbodásával, mely eilentállás itt a nevezett edények haladó elfajulásában és enyészetében kereshető. Magától érthető, hogy ez által a vissze­­rekben elvezetett vérnek mennyisége csökken, mi maga részéről annyit tesz, hogy a vérnyomás a középütérben öregbedik, hason­lókig azon folyamathoz, melyet Traube vese sorvadásánál ta­lált. (Figyelmeztetjük az olvasót, hogy e szerint ezen esetben^a glaucoma az érhártya vérkeringésének tökéletes épsége mellett keletkezett, mely a bonczlelet által ki is volt mutatva. Eszünkbe jut, hogy Jüeger közelebb megjelent füzetében különféle glau­­comanemeket vesz fel a véredényterületek szerint, melyeknek megbetegedéséből ezek fejlődnének). Szerző más észleletek szerint, melyeket a glaucoma fejlő­dése körül tett úgy hiszi, hogy ott hol az átalános aggkori vál­tozatok a véredények zsongerejének csökkenését valószínűvé tet­ték, a vasszerekben rögtön támadt keringési akadályok fontos kóroktani szerepet visznek. Egy 75 éves nőnél, kinél szerző a hályogműtétet sikerrel véghez vitte, e szerint alkalma volt a szem többi ép állapotjárói ismételten meggyőződni, két évvel későbben heveny glaucomától lepetett meg jobb oldalt, miután kétoldali sú­lyos mellhártyálob bö kiizzadással és a felszívódási időszakban *a jobb alsó végtag nagy visz ereinek dugaszolása (trombosis), vizenyő és febérnye a vizeletben előrement volna. Az eltávolított szemteké­ben az üvegtestben nagy vérömlésnek maradványa találtatott, mely vérömlés kétségkívül a glaucoma kitörését megelőzte volt. Ha szem előtt tartjuk, hogy kivált a lobos glaucoma esetek túlnyomó száma elgyengült idősebb egyéneknél fordul elő, nem tagadhatni, hogy ezen két tényező t. i. többé kevésbé kiterjedt keringési akadályok és belszemi edény illetőleg szövetelváltozá­sok, a mennyiben ez utóbbiak a felszívódási folyamatot alább szállítják, kőrodailag nagyon tekintetbe veeudi. A glaucoma hae­morrhagicum, mely jóslati és gyógytani szempontból a typicus glaucomától elkülönittetett, épen azért kórszármazási tekin­tetből legnagyobb jelentőséggel bir. Ha a reczegedények kóros állapotban vannak, akkor néha az elválasztás igen csekély öregbedése elégséges a belnyo­más fokozására. így egy különben egészséges 61 éves férfiúnál nagy hányás után retinitis haemorrhagica támadván, a heveny glaucoma nem is nagyfokú iritis kíséretében fejlődött. Ezen esetben az iritis szülte csarnokvíz-szaporodás azon kóros viszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom