Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-08-27 / 4. szám
55 5G Adalék a glaucoma oktanálioz. Landsbkrg tr.-tól. Mindaddig migaz éllettani kísérlet az elválasztási Idegek izgatottságának okát glaucománál elegendően megfejteni nem bírja, a tudomány főigyekezete lesz, az esetek körodai elemezése valamint a kórboncztani lelet szoigalmas tanulmányozása utján eljutni az idevágó elvi kérdések megoldásához. .Ha a közelebbi feladat azon viszonynak kimutatása, melyben a glaucoma más feltételező kórállapotokkoz áll, illetőleg mennyiben ez utóbbiak képesek bizonyos esetekben a belnyomás fokozódását eredményezni, akkor minden, ezen összefüggést világosan kimutató kórodai észlelet tudásunk gazdagításának tekinthető. Szerző 89 előleges giaucomaesetet (63 egyénnel) közül hatot észlelt és közöl, melyek mindegyikében a kór származási bszszcfüggés az átalános vérnyomás fokozódása és a glaucoma között jelenlevő belszemi {reczeg) edénybántalmak mellett többé kevésbé világos volt; az átalános vérnyomás fokozódottsága hol a nagy edények elsölegcs megbetegedésének hol kiterjedt légzés ■ akadályoknak volt kifolyása. Egy 70 éves nőbetegnél a bal szemen 1868-ban rögtön környi scotoma támadt, mely őt. az olvasásban nem akadályozta. Ugyanazon szem 1872-ben mulékony vakságban szenvedett, mely csupán nehány perczig tartott 1873-ban az addig egészséges jobb szemnek iátereje fényiránti érzékenység mellett banyatlani kezdett. Mindkét láta kissé tágult, lomha : a feszülés mindkét szemben egyenlő, a lencsék kéregállománya némileg zavaros. A jobb szemben most a láttér tetemes közkörü szűkülése volt jelen; jobb szem S = 8/30; bal szem S =-= *%+ 18 üveggel finom nyomtatás még folyékonyan olvastatik. Szemtükörlelet: jobb szemben a látideg elszinesedett de nem vájult ; semmi lüktetés; csupán a kisebb reczegedények kanyarultak, az egyenlítő táján jelenlevő számos apró vérömlenyen kívül a reczeg valamint az érhártya rendes állapotban. Bal szemben : az edények nagy fokban kanyarultak, a visszerek tágultak, egyes c-ikos vérömlenyek pái huzamosan a kisebb edények falaival; a sárga folt szabad, a reczeg különben átlátszó. A szív megvizsgálása csörgő diastolicus zörejt talált fel különösen a nagy ütér eredete felett és annak folytában; a szív nincs nagyobbodva, a radialis kórosan feszült. A vizelet ti hérnyétől szabad, mennyisége csekély; az emésztés idült bélhurut folytán rósz, valamint az alvás is. Más szembeli, nevezetesen glaucoma tünetek hiányoztak. 1574. Január havában a láterőnek már szomorú hanyatlása találtatott. Jobb szemen fokonként teljes mór fejlődőtvolt, fájdalom nélkül, azonban bár ritkán fellépő szivárványlátás kíséretében. A szemteke sokkal keményebb, a láta tág és mozdulatlan, az előbbi vérömlenyek meg részben jelen vannak, azokhoz közel egyes fényesfehér foltok, a sorvadt látideg meredek vájulatot mutat. Bal szemen a glaucoma tünetei-kevésbé felismerhetők, a tág láta még némi visszahatással bir, a nagy izomedények tágultak és kanyarultak ; egyes homályos csikók a kéregben, a látideg nagyon vérdus, a reczegedények kanyarultak, maga a reczeg átlátszó. A iáttér nagy tokban és pedig szivalakban szűkült, S = ys0; általános sűrű köd fedi a tárgyakat. A testállapot változatlan, csak hogy az alsó végtagokon csekély vizenyő van jelen. Miután nebény nap múlva még a bal szemteke is teszültebb lett, széles szivárványcsonkitás vitetett véghez, melyre állandó javulás következett. Augusztus havában a jobb szemen heveny glaucomaroham állott be iszonyú és tartós fájdalmakkal, miért 10 nap múlva a szemteke eltávolíttatott. A körülményesen leírt bonczleletből csak annyit említünk, hogy a íőleg függőleges irányban tetemesen tágult szemtekéböl 2 — 3 theáskanálnyi sárgásbarna, zavaros folyadék ürült ki ; a tetemesen de egyenlően vastagodott, egészen levált reczeg a szemüreg felső felében a lencsén fekszik, melynek egyenlítője egész terjedelmében a reczeg sugárrészével rostszerü izzadmány által vau összenőve, oly annyira, hogy a keményhályogos lenese mélyen a. íiczegbe vau ágyazva. A reczeg maga lobos átváltozást, a látideg a legmagasabbfokú sorvadást mutat . A bonczlelet kővetkező pontokban foglalható össze: 1) a reczeg kötszöveti részének lobos bujálkodása. 2) a reczeg valamint a látideg kisebb edényeinek zsíros elfajulása kiterjedt vérömlésekkel a reczeg belső rétegeibe; a mellett a reczeg középütere kötszöveti burkának lobos vastagodása. 3) a reczeg valamint a látideg rostjainak elfajulása, ez utóbbinak vájuiatával. 4) a szemteke tágulata és részbeni vékonyodása. A kórodai tünetek egész sorozata két csoportból állott, melynek egyike, nyilván régibb eredetű, a reczeg valamint a látideg véredényeinek megbetegedéséhez tartozott, úgymint: a baloldali környi scotoma a reczeg vérdússága, vérömienyei, szövetelváltozása és működési zavara ; mig a másik csoport a belnyomás fokozódására részint glaucoma simplex részint lobos glaucoma alakjában vezethető vissza; magától értetődvén, hogy a két szem tünetei bár mennyiségileg nagyon is különbözők voltok, csak egy és ugyanazou körfolyamatra mutattak. Szerző beható taglalással bizonyltja, miszerint lehetetlen, hogy ezen esetben talán igen lappongó (latent) glaucoma simplex volt volna az elsőleges folyamat, hanem hogy a reczegtünetek egész jelleme és származása valamint a látideg oly korán fellépett nagyfokú sorvadása a reczegedények független megbetegedése mellett szól, melynek összeköttetése az átalános edénybántalommal (kiváló arteriosclerosis, diastolicus zöívj, a nagyütér második hangjának öregbedése) kézzel fogható. Be továbbá az is világos, hogy az előre ment reczegváltozások nem véletlenül voltak követve glaucomától, hanem hogy a kettő között szoros benső kapcsolat létezett. S pedig látjuk, hogy a belnyomás két tényezőjének egyike t. i. a reczeg edényeinek zsongereje tetemesen le van szállítva, mig a másik, t. i. az átalános vérnyomás nagyobbodott. Ha már ezen viszonyban a belnyomás lassú fokozódásának oka található, az még tetemesen mozdittatott elő a kisebb valamint a hajszáledényekbeni eilentállás nagyobbodásával, mely eilentállás itt a nevezett edények haladó elfajulásában és enyészetében kereshető. Magától érthető, hogy ez által a visszerekben elvezetett vérnek mennyisége csökken, mi maga részéről annyit tesz, hogy a vérnyomás a középütérben öregbedik, hasonlókig azon folyamathoz, melyet Traube vese sorvadásánál talált. (Figyelmeztetjük az olvasót, hogy e szerint ezen esetben^a glaucoma az érhártya vérkeringésének tökéletes épsége mellett keletkezett, mely a bonczlelet által ki is volt mutatva. Eszünkbe jut, hogy Jüeger közelebb megjelent füzetében különféle glaucomanemeket vesz fel a véredényterületek szerint, melyeknek megbetegedéséből ezek fejlődnének). Szerző más észleletek szerint, melyeket a glaucoma fejlődése körül tett úgy hiszi, hogy ott hol az átalános aggkori változatok a véredények zsongerejének csökkenését valószínűvé tették, a vasszerekben rögtön támadt keringési akadályok fontos kóroktani szerepet visznek. Egy 75 éves nőnél, kinél szerző a hályogműtétet sikerrel véghez vitte, e szerint alkalma volt a szem többi ép állapotjárói ismételten meggyőződni, két évvel későbben heveny glaucomától lepetett meg jobb oldalt, miután kétoldali súlyos mellhártyálob bö kiizzadással és a felszívódási időszakban *a jobb alsó végtag nagy visz ereinek dugaszolása (trombosis), vizenyő és febérnye a vizeletben előrement volna. Az eltávolított szemtekében az üvegtestben nagy vérömlésnek maradványa találtatott, mely vérömlés kétségkívül a glaucoma kitörését megelőzte volt. Ha szem előtt tartjuk, hogy kivált a lobos glaucoma esetek túlnyomó száma elgyengült idősebb egyéneknél fordul elő, nem tagadhatni, hogy ezen két tényező t. i. többé kevésbé kiterjedt keringési akadályok és belszemi edény illetőleg szövetelváltozások, a mennyiben ez utóbbiak a felszívódási folyamatot alább szállítják, kőrodailag nagyon tekintetbe veeudi. A glaucoma haemorrhagicum, mely jóslati és gyógytani szempontból a typicus glaucomától elkülönittetett, épen azért kórszármazási tekintetből legnagyobb jelentőséggel bir. Ha a reczegedények kóros állapotban vannak, akkor néha az elválasztás igen csekély öregbedése elégséges a belnyomás fokozására. így egy különben egészséges 61 éves férfiúnál nagy hányás után retinitis haemorrhagica támadván, a heveny glaucoma nem is nagyfokú iritis kíséretében fejlődött. Ezen esetben az iritis szülte csarnokvíz-szaporodás azon kóros viszony
