Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-08-29 / 4. szám
% — 61 — tatnak. A szív térfogata és hangjai rendesek, szóval egészsége a szem kivételével tökéletes. Jobb szem: tökéletes vakság; a bal szem még észre veszi az újjakat közelről, de a nélkül, hogy megolvasni bírná. Kívülről semmi rendellenességet nem találni, a láták tágultak ugyan, fénybebatásra azonban még reagálnak. Járás és fejtartás olyan mint másnál szokott lenni. Szemteke összeállás rendes, talán a bal szemé kissé feszültebb; ezen oldalon különben a phosphének még előidézhetők, és időnként nagyobbfokú homlokzsába van jelen. Ferde világításnál a lencsék átlátszók, hátsó odanövéseknek nyoma sincs. Gyenge világító szemtükörrel egyenletes átalános üvegtesthomály található, mely a báttért a jobb szemben egészen fedi, a balban még a roszul határolt látidegkorongot valamint a reczegviszereket némiképen észrevenni. Miután az üvegtesthomályon kívül semmi lényeges nem találtatott, a következő gyógykezelés volt rendelve: hamiblag növekedő adagban egész 2 grammig, reggelenkint Sedlitz-féle víz, minden második nap gőzfürdő; naponta mérsékelt folytonos villamáram alkalmazása. Ezen kezelés 4 hétig siker nélkül folytattatott, a bal szem látereje még inkább hanyatlott, miért szerző — a fejfájás nehány nap óta nagyobbodván — érhártyalobot gyanított és mindkét szemen 10 napi időközben széles szivárványmetszést vitt véghez. A behegedés tökéletes volt, a láták kulcsluk alakját mutatták, a vakság ugyanaz maradt, a beteg különben egészséges volt. November 18 guttaütési roham bal oldali hüdéssel némi görcsös rángatódzással a roham elején; más nap javulás, a hüdés nem teljes, az ütérlüktetés mint nála rendesen telt, feszült, az arcz inkább halavány; még két napig folytonos javulás, tökéletes öntudat, míg nov. 22-kén egy uj roham nehány óra alatt életének véget vetett. Bonozlelet: agykérek vastagodva, számos tejszinü foltokkal; az agyüterek kásadagosan elfojulvák, truncus basiláris keményedve és egész hoszuságában igen szilárd rostos dugasztól kitöltve. Az agyállomány rendes, a jobboldal egyes helyeinek kivételével ; nevezetesen a pedunculus ad cerebellum egyik helyén, közel a valvula bicussenihez, továbbá a corpora quadrigemina és geniculata ugyanazon felében az agyállomány lágyult és festenyezett. A szívben nincs billentyübántaiom, az Aorta kezdetén kásadagos elfajulás; a tüdők vérdusak, a vesék épek. A szemtekék valamint a koponyaalapütér Müllerféle folyadékba tétettek, és csak megkeményítésük után vizsgáltattak meg. Górcsői vizsgálat. Arteria basilaris: az egész belür dugasz által van elfoglalva. Az adventitia és muscularis épek; a tunica elastica csorbítatlanul megjelenik ugyan mint kanyaruló, átlátszó, szinetlen esik, felháma azonban sehol sem látható, helyébe lépvén egy kóros réteg, mely fehér tekécskékből rostonylemezek közt van össze téve, és melynek vastagsága az izomrétegéhez hasonló. Ezen uj falazaton belől találtatik maga a dugasz, rostony kőtegekből á'llván, melyek közt több vörös és kevesebb -fehér tekécskék vannak lerakodva. Mind az uj hártya képlet mind a dugasz szövetelemei azok nem régi fennállása mellett szólnak. Szemtekék: A látideg és hüvelye egész lefolyásában és különösen annak ütere tökéletesen rendes állapotban van, úgy szintén szembeli vége, csak hogy itt az élettani tölcsér (hvlus vasorum) fenekén, a belső membrana limitans felett számos egy vagy két magvu sejtek találtatnak, melyek nyilván az üvegtestből származnak. A reczeg egész szövetében nagy változáson ment keresztül ; pálezikák és csapok a sárga folt tája kivételével sehol se találhatók, helyűken kerekded, tojásdad vagy körtealaku enyvhólyogcsák és elfajult festeny-felhámsejtek vegyülten vannak. Az előbbiek az idegelemek áltváltozásából, az utóbbiak az érhártya fölhámából származnak, izzadmány azonban a két hártya között nem látható. A szemcsés és tömecses rétegekbe mindenütt igen finom, fekete-sárga, csak erős nagyobitás mellett észrevehető festeny szomcsék vegyülnek, melyek szintén az érhártya fölhámsejteiből erednek, enyves elfajulás különben itt nem létezik. Ily elfajulás azonban nagy mértékben jelen vau a duezsejtrétegben és terjed egészen a belső limitans felé. A reczeg üterei valamennyi falazatrétegeiknek dús bujál— 62 — kodását mutatják, mely nem csak a belürt, hanem széttolván a reczeg közöllevő rétegeit sok helyen a reczeg egész vastagságát elfoglalja. A festenysejtek közé sok ébrényi sejt vegyül, némely helyen oly nagy számban, hogy az edény falai általuk összenyomva vannak. Haránt átmetszetek kellő elkészités utár szintén az edények nagyfokú elfajulását mutatják bevándorolt festeny sejtek által. A felhasitott szemtekéböl részint fagygyanyjegeczeket részint számos festenyezett nyáksejteket (cellules muqueus á longs prolongements, á protoplasma irregulier, a double noyean) tartalmazó hig folyadék ürült ki. A gondosan leválasztott érbártya mutatja a főihámréteg ismert elfajulását, részint színtelen enyvbólyagcsákat részint szabálytalan tömegeket, melyekben semmiképen sem ismerhetni többé a fölhámsejt alakaira. Sehol sem találni különben az üveglemeznek más hasonló esetekben oly gyakori varszerü emelkedéseit (alteration verruqueuse). Függőleges átmetszeteken látni, hogy az érhártya külső rétege inkább másodlagos sorvadás mintsem bujálkodás folytán szenvedett, hogy a tulajdonképi érhártya nagy edényei közűi többen részint átalános résziut belütérlobot mutatnak, többsége azonban ép állapotban van; legfeltűnőbb azonban az edényeknek teljes hiánya a choriocapillaris némely helyén, melyek inkább egyszerű rostos mint edényezett szövetet mutatnak. Mig a hajszáledények nagy száma elváltozva van, némely visszerek itt tágulást sőt igazi varicositást engednek látni. Szerző még a szivárványmetszésre bekövetkezett heget is beható, rajzzal kimutatott, tanulmányozás tárgyává tette, melynek eredményét azonban mint a tulajdonképi tárgyhoz nem tartozót itt mellőzzük, szorítkozván azon észrevételekre, melyek a kóreset lényegére vonatkoznak. Az egész lefolyás a következő pontokban foglalható össze: régi agybeli vértorlódási roham ; 5—6 év óta növekedő látzavar ; üvegtest homályosodásra következett majdnem tökéletes megvakulás; halál a koponyaalapütér betömeszülése következtében. Kérdés, vájjon miképen lehet a szembetegséget megnevezni. Az üvegtest elhomályosodása nyilván következménye a belhártyák lobjának, nehéz azonban meghatározni, vájjon reczeglob volt-e a kiindulási pont vagy érhártya-reczeglob ? Lehet-e reczeg festenyelfajulásáról szólni e név bevett fogalma értelmében, midőn a látideg korong sorvadástól szabad maradt ? Mindezen megnevezések kizárólagosan használva nem felelnek meg szerző felfogásának. Leber, Landolt, Schweiger erre vonatkozó érdemdús dolgozatait elemezvén és bírálat alá vevén szerző végre akép nyilatkozik, hogy az érhártya megbetegedé-e, illetőleg fölhámrétegének kóros elváltozása és elmúlása elsőleges szerepett vitt a reczeg és az üvegtest báutalmára vonatkozólag, az érhártya maga azonban ez esetben nyilván az üterek gyuladása folytán oly körfolyamatnak indult, mely más esetekben — ez kétséget nem szenved — ütérlob nélkül más okokból is szokott keletkezni. Jelen esetben átalános ? ütérlob volt jelen, mely a truncus basilaris betömeszülése utján a halált is közvetlenül okozta ; ugyanazon bántalom valószínűleg az érhártyában (talán a reczegben is) már eredetileg idézte elő a láterő hanyatlását, későbben pedig az említett fölhám felernyedés által a festenyes szemcsék mind a reczegbe mind az üvegtestbe való bevándorlását és igy az üvegtest elhomályosodását, mely utóbbi a beteg felvételekor úgyszólván a szembajnok egyedüli kórjelét képezte. Szerző az üvegtesthomály és az ütérlob közt ez esetben ép oly szoros összefüggést talál, mint más esetekben a reczegvérömleny és vesebántalom között, é3 tanácsosnak találja, hogy minden oly üvegtesthomálynál melyet látzavar megelőzött, az üterek mivolta gondos megfigyelését el ne mulasszuk, (Annales d’oculistique LXXIII 97 1.) Látideg-verihnleny egy esete. Wjfcisz tnr.-tól. Minap Magnus dolgozatát ismertettük, melyben a látidegben előforduló vérzések kórisméjét, nevezetesen annak — más hasonló tünetekkel járó meg vakulási esetektől való megkülönböztetését úgy kísérletileg mint kórodailag szilárd alapra fektetni I igyekszik. A következő eset, mely atübingeni kórodán észlelte tett, I alkalmat nyújt arra, hogy Magnus által felállított kórisméi
