Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-07-04 / 3. szám
1 . 45 — 46 — szakához kötvék, és pedig idevonatkozólag következők észleltet, lek: a himlő lappangási szakban ritkán támadtattik meg a szem (3 esetben), ellenben a legtöbb szembetegedés esik a virágzási szakra; a leszáradási majd idíilési szakban főleg a súlyosabb és a látást tönkrejntással fenyegető megbetegedések keletkeztek; különösen kiemel ndő az, hogy bizonyos bántalmak: iritis, fekélyző porczhártyalobok a himlő kitörésére következett tíz napon belől egyszer sem észleltettek; szerzőtől azonban távol van ezen bántalmakat a himlő metastasisának tartani; más részről az utóbántalinak között önálló himlő-szembajoknak kívánja tekinteni az időit kőthártyahurutot, a gyermekeknél gyakran előjövő ú. n. gőrvélyes 'köthártyatakárt (blennorh. conjunct, scropbul.) szemhéjak izzagját, a pillaszélek fagyany lerakodását (seborhoea) és mindenelőtt a tüszös szemlobot a himlő előtt teljesen egészséges egyéneknél, mint mely kóralak igen szokszor észletetett; végre azon láttompulatokat, melyek más súlyos általános betegségek után is (hagymáz) szoktak visszamaradni. Ezen általános rész után részletesen van tárgyalva, a szem egyes részeinek betegsége a himlő alatt és után. így a szemhéjakat illetőleg azok mint a köztakaró részei általában annál belterjesben lesznek a lob székhelyeivé minél erőteljesb és számosb a himlő az egész kültakarón, vagy különösebben az arczon; kivételesen azonban ezen, a régibb szerzők által blepharophthalmia variolosa névvel jelzett szemhéjlob 20 olyan esetben is észleltetett, hol a himlő a testen nem épen sűrűn és nagy hólyagokat képezve lépett fel. Ha a himlőt vérömlenyek kisérik, ugyanolyanok a szemhéjakat is rendesen ellepik. Mint másnemű szemhájloboknál, úgy itt is majdnem kivétel nélkül jelesen a bőr alatti kötszövet nagyfokú vizenyője, mely vagy kizárólag a héjakra szorítkozik, vagy ugyanakkor elterjed az arcz és nyak bőrére is; ilyenkor rendesen számos himlőhólyag lepi el a szemhéjakat, és többször (100-ból 14) észleltetett, miszerint a feltiinőleg érős vizenyő lényegesb tekebántalom jelzője volt. A himlők elszáradásával ugyan a héjak vizenyője is rendesen visszafejlődik, azonban bár több kevesebb nehézséggel jár, az orvosnak egyszer sem szabad elmulasztani a vizenyő tartama alatt a szemtekék napontai tekintését. Orbáncz a szemhéjakat azon ritkább esetekben támadja meg, midőn az mint későbbi szövődmény az egész arczot ellepi; így észleltetett egy 55 éves kőmívesnél, kinél is a himlő kezdete utáni 17-ik napon lépett fel az orbáncz, és a bal külső szemzugi rész üszkös elhalásával végződött; ezen kívül itt mindkét porczhártyában tályog is fejlődött. Sokkal gyakrabban léptek fel a kötszövet genyes szétesésével (tályogok) végződött szemhéjlobok, melyek rendesen lassan gyógyúltak és többször a genysülyedés következtében valódi könytömlőlobot is támasztottak ; észleltetett, kivált halálosan végződött eseteknél (gyermekeken) a pörkök ellöketési szakában többször buborszerü hólyag a szemhéjakon. Roncsoló lob a héjakon gyermekeknél aránylag jóval többször fordúlt elő mint felnőtteknél; ugyanott felemlítendő a szemhéjak izzaga, mely kivált gyermekeknél mint utólagos bántaloin gyakran észleltetett; szemöldíveket lefoglaló ilyen utóizzag gyakran mutatott tüszös (pustulös) alakot, mely mellett azután a hajak rendesen csoportosan kihulnak, sőt többször az egész szemöldívről eltűnnek. Blepharitis ciliaris variolosa néven Írattak le előbb a pillaszéleket .sokszor nagyobb számban ellepő apró himlők, melyek azután felfakadván kisebb nagyobb fekélykeket hagynak hátra, s valóban az így átellenesen fekvő sebfelületek egymássáli érintkezése mellett uem ritkán a szemrés kisebb nagyobb kitérjedésbeni összenövése lett a végeredmény. A köthártya megbetegedései az összes számnak nagyobb részét teszik. A nagyobbfokú vérbőség a himlő egy esetében sem hiányzik, és különösen a porczi részen már a lappangási időszakban mindenkor vörhenyszerü veresség bővebb nyákelválasztással észleltetett, mely kórtüneményt szerző megkülönböztető kórjelnek véli tekinthetni a kanyaró és himlő kezdetén. Négy súlyos, vérömlenyes himlőnél a belterjesb és vastag, takáros válladékkal fedett köthártyalobot a tekén nagyfokú vizenyő kísérte a nélkül, hogy a porcz feletti rész valódi takáros duzzanatot külölt volna. Valódi heves takáros kőthártyalob nagyobbára gyermekeknél (26 esetben) észleltetett; ezeket az úgynevezett duzzadásos huruttól (Schwellungscatarrh) nem épen könnyű megkülönböztetni; általában konok lefolyásúak voltak. Hártyás kötkártyalob nehány gyermeknél előfordúlt; a roncsoló alak csak egy gyermeknél észleltetett, agykérlob és bőrtályogok mellett. Tüszös köt hártyalob 30 szemet támadott meg; ezen eseteket szerző valódi himlő-tűszöknek (wirkliche Blatterpusteln) tartja és állítja, miszerint valódi himlőhólyagok csakugyan elég gyakran fejlődnek a köthártyán gömböstűfejtől egészen két vonal nagyságban; töhbnyire csak 2—3 hólyag ül a köthártyáa, mely a himlők körül erősen belő veit és legtöbbször a teke is erősebb sugárba löveltséget mutat; székhelyüket illetőleg a 31 esetből 12-szer a limbus, 13-szor a teke köthá’-tyájának más helyeit választották; többször találtattak hasonló himlőeskék a tarsus köthártyáján is, mely helyen a tüszös köthártyalobok tudvalevőleg nem szoktak fejlődni; különben a társtünetek egészen összeválnak a közönséges tüszös lobéval. A köthártyán székelő himlők csak rövid ideig (egy-két napig) állnak fenn, ellenben a limbuson ülők a mellett, hogy jelentékeny sugárbelöveltséget támasztanak, többnyire szaruszéli fekélyekbe, szarulobokba mennek át, megelőzőleg a 30 eset közül 9 már átesett volt tüszös köthártya - lobon; megjegyzendő még, hogy 28 esetben a betegség első nyolcz napján belől fejlődött a köthártvák himlője, míg kétszer már az előzményi szakban megjelent volt. A porczhártyán valódi himlőkivirágzások nem észleltettek; ezen szerv bántalmai többnyire a himlő második és harmadik szakában veszik kezdetüket, legtöbbször a súlyos, más nemes szerek metastaticus szövődményeivel lefolyó himlő eseteket kisérik, nagyobbrészt a súlyos alakokhoz tartoznak; előfor-. dúltak egyszerű felületes, felületes nagyobb edényzettességgel és utólagos szarutágúlással (ectasia corneae), gyurmabeli lobalakok, továbbá előjött kétszer szaruelmállás, egyszer Keratitis punctata posterior (Descemetitis). Tüszös szarulob a himlő tartama alatt egyszer sem észleltetett, ellenben mint utóbaj sokszor előfordúlt. A fekélyző és g^nyesedéssel járó lobok a himlő alatt sokszor himlővel veszik kezdetüket a limbuson, a melyek azonban mint olyanok a porczliátyára egyszer se terjedtek át, mindenkor a súlyos himlő eseteknél észleltettek, ezeknél a jóslat annál kedvezőtlenebb minél közelebb esik fellépésük a himlő kitöréséhez, (a 12-ik nap előtt nem észleltetett) és minnél rohamosabban tovafejlödnek, előfordultösszvesen szarutályog 3, fekély 18, mindenkor a 12—15 napok alatt kezdődve, serpiginosus fe kély 4 (valamennyi igen súlyos himlőnél), szaruelgenyedés 5 esetben. A teke általános lobja négyszer észleltetett és pedig megelőzte az egyik diphtheriticus kötkártyalob, egyszer eyszerü, és kétszer tovaterjedő szarufekély ; végső kimenet valamennyinél tekesorvadás volt. Szivárványlobok — összesen 13 — kezdése szintén a megbetegedés 12-ik napján túlra esett, s a kezdet a legtöbbször lappongó volt. Jellemző itt a sávos, izzadmányos alak csaknem kivétel nélkül az érhártya lobjával párosúlva, úgy, hogy csupán 2 esetben észleltetett egyszerű iritis; megemlítendő még itt az, hogy a szivárványlobok egyszer sem léptek fel dús himlőhólyagokkal megrakott kültakaró meliert, és csak két egyénnél lepték el apró holyagok a szemhéyakat; egy vérömlenyes esetben mindkét szemen szarufekély mellett a szivárvány külső lapján tiszta vérkiömlés észleltetett; gyermekeknél a szivárványlob itt is gyérenvolt kép viselve ;szivárványsugártestlob csak egyszer lépett fel 18-ik napon, ellenben érhártyalob mindenkor iritissel párosúlt. Hátsó sarkhályog (hintere Polar catarakta) egy 18 éves kereskedősegédnél lett kórismézve, hasonlókópen egyszer heveny glaukoma 69 éves nőnél a 8-ik napon, s a műlátaképezés azonnal foganatosíttatott, mire azután a limbuson már a mütevéskor jelenvolt tüszőből szaruszéli fekély keletkezett, mely csak T
