Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-05-02 / 2. szám
29 30 A látidegek kereszteződéséről (Chiasma nervorum opticorum) a gerinczes állatoknál és az embernél. Scheel L.-töl. Mandelstamm és Michel ismert tanulmányai a látidegek kereszteződésére vonatkozó kérdést, melyet a szakemberek oly régen már megoldottnak tekintettek, újra vita tárgyává tették; a félkereszteződés tana úgy látszik végnapjait látja, helyére a tökéletes kereszteződés jött. A dolog oly nagy borderével bir a kórjelek értelmezésére nézve, hogy egyelőre minden uj adatot, minden uj buvárlati eredményt registrálnunk és figyelemmel kisérnönk kell. Scheel számos vizsgálatainak, melyet Merkel rostocki tanár bonczintézetében végezett, eredményét a következő pontokban foglalja össze : 1) Yalemennyi gerinczes állatnál az egyik látideghuzam (tractus n. opt) valamennyi idegrostjai tökéletesen kereszteződnek a másikéval, a nélkül, hogy oldali, hátsó vagy mellső ereszték (commissura) léteznék a chiasmában vagy a két tractus között. 2) Az'embernél a láthuzamok tökéletesen kereszteződő idegrostokon kívül még más idegrostok is találhatók, melyek a tuber cinereum-tól valamint a lamina terminalis cinerea-tói eredvén és a chiasma alsó és felső lapjához vonulván, részint a nekik szomszédos látidegbe lépnek, részint a commissura ansata képezéséhez járulnak. 3) Minél magasabban áll az emlős, minél közelebb az emberhez, annál szövődettebb viszonyok léteznek a chiasmában, annál számosabb részekre oszlik a látideg a kereszteződés alkalmával, míg végre a legmagasabb fokon, az embernél a látidegek kereszteződésénél, azoknak oly finom szétoszlását találjuk, hogy úgyszólván minden egyik idegrost a másik láthuzam egyes rostjaival kereszteződve és mintegy összefonva van. Ismeretes, hogy a kereszteződés kérdését még a kísérlet utján is igyekeziék megoldani oly módon, hogy az egyik szem kiirtása után, bonczolásnál kutatták a látidegben létrejött sorvadást a működés megszűnése által. Több sikertelen kisérlet után Scheel két macskánál, melyeknél már egy órával post partum a bal szemteke eltávolíttatott, kielégítő eredményhez jutott. Már 26 nappal a műtét után a bonczolásnál nagy különbség volt látható a két látideg mekkoraságában, a mennyiben a bal látideg vastagsága alig érte el harmadrészét a jobboldalinak és a sorvadás még a chiasmán túl is a jobb láthuzamban felismerhető vala. A chiasma vízszintes átmetszeteinek górcsői vizsgálása a már puszta szemmel látható mekkorasági különbségnél egyebet nem mutatott, haematoxylinna] való festés után azonban a bal látideg és a jobb láthuzam rostjaiban számos rovatkozásokat, ideghüvelyeikben azonkívül sok öbölképzést lehetett észlelni. Maga az idegrostfonat a chiasmában kevésbé rendezettnek mutatkozott az egyik felében létező változások következtében. Ezen eredmény, tekintve a rövid időt, mely a műtét és a bonczolás között lefolyt, szintén a tökéletes kereszteződés mellett tanúskodik. Hogy ha műtét után 1—2 év telnék el, nem szenved kétséget, miszerint még erősebb bizonyítékot nyernénk a tökéletes kereszteződés számára, különösen, ha újszülött macskákat vagy más olyan állatokat vennénk kísérletünkre, melyek látidege még nem jutott működéshez. Igen lehetséges, hogy aztán egészen az agyba terjedő látidegsorvadás jelei még sokféle felvilágosítást is nyújthatnánk a látidegek gyökérrostjaira nézve, midőn ily módon az egyik agyfél sorvadt részeit legkönnyebben lehetne összehasonlítani a másik egészséges agyfél megfelelő működő és rendesen táplált részeivel. (Scheel: Über das Chiasma n. opt. bei den Wirbelthieren und beim Menschen. Inaugural- Dissert. Klin. Monatsbl. 1874. Ausserordentliches Beilageheft.) H. Uj műtéti eljárás a íelsö szemhéj heszegélyénél és pillaszőr befordultánál. Warlomont tr..tól. A distichiasis- és trichiasisnál ajánlott sok uj és szerencsésen kigondolt műtéti módszerrel szemközt W. kijelenti, hogy azért nem kell még a további haladástól és a „még jobb“ felkeresésétől elállani; és szóban és rajzban egy uj sebészi eljárást közöl, melynek elemeit saját vallomása szerint különféle forrásból merítette ugyan. Mialatt azonban a többi ismert módszereket az állandóság és pontosság hiányával megcáfolja, saját uj eljárását mint olyant jelenti ki, melynél minden egyes rész mértanilag ki van tűzve és plastikus szempontból is feddhetetlen. A következőkből áll: A beteg chloroform hatása alá helyeztetik, mert a műtét elég hosszú és fájdalmas. A felső szemhéj alá egy uj úgynevezett legyezőalakú szemhéjlapoczka (Blepharospathe eventail) hozatik. Ezen műszerről, melyet W. egy saját czikkben részletesen leír, csak annyit említünk, hogy a szemhéj alá hozandó lemez egy különös készülék segedelmével a műtét terének megfelelőleg legyezöképen összeszedhető és kifejthető ; a szemhéj külső felületére pedig ugyanazon műszerrel egy gyűrű alkalmaztatik, mely felcserélhető és igy minden egyes esetben a legyező terjedelmének megfelel. A legyező és a gyűrű közt a szemhéjnak műtétre szánt része lezáratik. Miután ez megtörtént, egy finom szikével a szemhéj széléhez párhuzamosan 2- 3 mm.-nyi magasságban bőrmetszés hozatik létre, a melytől kezdve egészen az említett gyűrűnek felső harántkarjáig a szemhéj külbőre leoldatik és hátrahajtatik, úgy hogy ez által a körizom a szemhéjporcz felső széléig mezteleníttetik. Most a szemhéjszél kettéhasítása akképen eszközöltetik, hogy egy keskeny kétélű és lapjára hajlott bistouri a szemhéj közepén az alsó sebajk mögé taszíttatik és oly módon hozatik az intermarginalis szélben újra napfényre, hogy jobb- és balfelé való vezetése által a szemhéjporcz hosszában hasított szemhéjszél mellső hídja a rendellenesen álló pillasort valamennyi szőrtüszővel együtt magában foglalja. Ezen bőrhíd átültetése végett a körizomból egy kis csomó a szemhéjporcz felső szélének magasságában kimetszetik, úgy hogy ennek szövete kitakarva van ; és most egyéb nem marad hátra, mint finom selyemvarrat segedelmével a pillas2Őrös bőrhídat a szemhéjporcz felső széléhez erősíteni. Ezennel a műtét be van fejezve. A szemhéj külbőrének ama leoldott és hátrahajtott része magára hagyatik. 3—4 nap múlva a seb egyesülése tökéletes, és a varratok eltávolíttatnak. (Annales d'Oeulistique LXX1. Mai - Juni 1874.221.1.) Dr. Schlesinger. A Trichiasis és Distichiasis gyógykezelése egy új műtét által. W. Spencer WATSON-tól. Az Ophthalm. Hosp. Rep. vol. VII. 440. lapján Sp. W. a Distichiasis egy esetéről értekezett, melynél a distichiatikus pillasort keskeny lebenyben akként átültette, hogy annak helyét egy másik egyszerű bőrlebeny által pótoltatta, melyet az első szélmelletti pillasoros lebeny felett és hozzá párhuzamosan a szemhéj bőréből nyert. A két lebeny, mely természetesen egymáshoz ellentett oldalon a szemhéj bőrrel összeköttetésben maradt, egymással egyszerűen felváltatott és ezen uj helyzetben varrat által megerősíttetett. — A jelenleg közölt második eset egy 40 éves Írnokot illet, kinél szemhéjlob következtében a felső szemhéj pillái az egész sor hosszában befelé irányozva voltak. Chloroform hatása alatt a betegen következő műtét vitetett véghez, melynél ugyanis a szemhéj belső és külső fele egyenként a fent jelölt sebészi eljárásnak vettetett alá. Sp. W. t. i. az egyik lebenyt (mely a megfelelő pillákat magában foglalta) a szemhéjszél belső feléből szabad végével a belső szemzugnál ; a másik lebenyt pedig közvetlenül az előbbi fölött evvel egyenlő hosszaságban a szemhéj bőréből vette, csak azon különbséggel, hogy emennek összefüggő alapja amannak szabad végének felelt meg. Ezután a két lebeny egymással felcseréltetett és a nyert új helyzetben megerősíttetett. Hasonló módon
