Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-12-20 / 6. szám

93 94 kolásnakglaucoma elleni jó hatását mindig ész­lelte, azonban különösen figyelmeztet a betegségnek egy sajátsá­gos hasonfajára, a melyben a belnyomás fokozódottságának da­czára vájhatnak nyoma sincs és legfölebb némi ütérlüktetés ész­lelhető a reczegen, ritkán a láttérnek oldali szűkítése, ellenben rendesen közköri (concentricus) megszorítása van jelen a láterö roppant nagy hanyatlása mellett. Ezen esetekben a műtét igen háládatos, jóllehet a láterö javulása csak lassan szokott haladni. A szivárványcsonkolás még azon kívül nagy eredményeket hoz azon betegségben, melyet glaucomatosus érhártya­­lobnak nevezhetni. Nagy keménység mellett alig vau jelen vá­­julat, de a láttér, különösen a látideg környezete elmosódott vö­rösséget, az üvegtest finom szétterjedő zavartságot mutat. A láttér szűkült, a láterö csekély. Minél korábban megtörténik a műtét, annál gyorsabban szűnik meg a kórfolyamat, mely elhanyagolva rendesen tályogképződéshez vezet. Hogy az atropinbecseppentés oly szemben, mely glaucoinára hajlandó, ennek heveny kítöiését okozhatja, arról is­mét meggyőződött oly egyénnél, kit szerző már 15 óv előtt glau­coma végett mütett. A mütett szemben uj zsábarohamok fellép­vén, szerző atropint cseppentett be, mire rögtön heveny glaucoma következett, úgy hogy második műtét lett szükséges. Bebizonyított dolognak tekinti, hogy sokáig ismételt atropinbecseppentés a mint szemcsésedésre szolgáltat alkalmat a köthártyán, ugv a sugár­­valamint az érhártyai edények falainak hüdése által nagyobb át­­szivárgást okoz az üvegtestbe, minek következtében oly tünetek támadnak, melyek mindenben az igazi glaucomához hasonlók. Egy ügytársnál észlelt idevágó érdekes kóresetből mások közt még az is folyik, hogy ilyen álglaucoma műtét nélkül tökéletesen gyó­gyítható. Két esetben amütét után glaucomalépett fel a másik szemen, mely addig semmi jel által nem árulta el a baj előhirnöki stádiumát. Hogy ezen egymásra következés mögött igazi rokonszenvi viszony rejlik, nem pedig a véletlen, mint még némelyek felteszik, arról szerző meg van győződve. A 4(1 szemkiirtási eset közül volt 41, melyben a műtét ro­konszenvi kórfolyamat végett történt. Egyikében a fogóval tör­tént mesterséges szülés alkalmával Irido - Cyclitis támadt, későbben lencsehályog jött hozzá, mely kórállapot 28 éven ke­resztül rokonszenvi idegbántalmat eredményezett a másik szem­ben. Szerző újra megerősíti azon régi tapasztalatot, hogy ott, hol a rokonszenvi bpfolyás alatt idegbántalom támadt, ez utóbbi min­dig gyógyítható a rósz szem kiirtása által, leggyorsabban, ha a bántalom az úgynevezett Anaesthesia optica alakjában cencentricus láttérszüküléssel fellép. Valamennyi rokonszenvi lob­folyamatok az üvegtest megzavarodásával folynak le. 119 Graefe-féle hályogmütét közül öt szem veszett el, az az 4 V2°/0. Ha összes műtétéit számítja (Graefe-féle), melyek körülbelöl 1500-ra rúgnak, akkor a vesztesség 6—%-ot tesz; mindezekben egyszer sem észleltetett aporczhártya elsöleges elgenyedése. Szerző azon meggyőződésből indulván ki, hogy a legnagyobb veszélyek min­dig a szivárvány-érhártyától erednek, két év óta régi ismert metho­­dusához tért vissza, a mennyiben oly esetekben, hol kedvezőtlen kö­rülmények felismertettek, nehány héttel a módosított vonalmetszés előtt a szivárványcsonkolást viszi végbe. Ily eset 28 fordult elő, melyek közül daczára a lehetőleg legroszabb körülményeknek, egyszer sem veszett el a szem közvetlenül, mig a 119 egyszerű műtét közül, melyek mind kedvező körülmények között vitettek végbe, öt szem elveszett. Ez már nem lehet a véletlen dolga, és azért határozottan állíthatni, hogy a megelőző szivárványcsonko­lás az érhártyalobtól származó veszélyeket nagy mértékben csök­kenti. írodotomia 22 esetben vitetett végbe az ismeretes javalatok szerint; két eset kivételével az eredmény mindig megfelelt a vá­rakozásnak. A festenyezett reczeg oly esetei észleltettek, melyekben lobellenes kezelés (jégborogatás a fejre, hirudines ad septum narium, derivantia) tetemes javulást idéztek elő ; magától érthető, hogy ezen esetek nem tartoztak a közönséges, typikus példányokhoz. Szerző azonban átalánosan véli, miszerint a peri­vasculitis gyakran képezi e bántalom alapját; abból ma­gyarázható meg, hogy némely betegek agybajok, mások vese sor­vadás folytán meghaltak. Daczára hogy a közönséges typikus fes­tenyezett reczeg gyógyithatlannak tekinthető, szerző mégis a vég­kimenet lassabbitása tekintetéből pokolkölabdacsokat rendel ott, hol vértorlódási tünetek hiányoznak. Valószínű, hogy még azon látideglobfaj,mely mint örökölt baj fellép, szintén a reczeg üterei lappangó lob­jának köszönhető. Szerző újra észlelt három családot, melyben e betegség előjön. Az egyik egyéu, kinél öt hónapig viselt ge n y­­sza lag után, másfél évig pokolkő adagoltatott belsőleg, mintegy tökéletesen gyógyítva bocsáttatott el. A reczeglob és a reczeg-látideglob (Neuro- Retinitis) kóroktanát illetőleg, szerző figyelmeztet, hogy a külső bőr működésének rögtöni megzavartatása kiváló szerepet visz, bogy e bántalmat oly munkásoknál látta, kik mezítláb hideg víz­ben álltak, vagy felhevült fejőket hideg vizbe mártották; továbbá arra, hogy terjedelmes idült lefolyású kütegek — jóllehet ritkább esetekben — reczeglobot okoznak; végre, hogy miudazon moz­zanatok, melyek az agykérben állandó vérbőségre adnak alkal­mat, úgymint: napszurás , túlzott szellemi erőltetés, hagymáz vagy vörheny maradványai, már az által is reczeglob vagy lát­­ideglob kezelését mintegy előkészítik. Igen nevezetes egy eset, melyben tökéletes mór lassan de fentarthatlanul támadt olyan úri egyénnél, kinek ismerőse teke­játéknál tréfából tenyerével a keresztcsonttájra ütött, és ezen ütésre az illető fél óráig ájulásba esett. Egy 10 éves leány oly szerencsétlenül esett alfelére, hogy lábai sokáig gyengék marad­tak ; későbben fejfájási rohamok tökéletes de múló mórral léptek fel, melyek évekig ismétlődtek. A gerinczagynak közve­títése hasonló szembántalmak létrehozására még a méh há ra­­hajlása, valamint a petefészek dagjai eseteiben is észleltettek. A reczeg- valamint a látideg reczeglob gyógymódját illetőleg Mooren a következőkben foglalja össze eljárási elveit: Veselob és bujasenyv kivételével mindenesetben vér bo­cs átás o k alkalmaztattak, de mindig igen mérsékelt módon. Ott, hol a betegség az agynak vagy agykérnek vértorlódások ille­tőleg lobos tüneteivel kezdődött, nehány nadály ad septum narium legczélszerübbnek tartatott; a Heurteloup-fóle nadály ellenben magában a szemben létező keringési zavarok ellen. Ez utóbbi 3—5-ször a kúra alatt 8—10 napi szünetekkel; kimerült, vér­szegény egyéneken csupán száraz köpöly gyanánt használtatott. Jégborogatások a fejre, különösen este, igen hasznosak, hol az agybeli torlódás előtérben van; ritka az eset, hogy a beteg nem érezné jó hatását, ha l’/2--2 órai alkalmazása után aludni bir. Ezen gyógymód különben csak 3 —5 hétig folytatva és testi mint szellemi nyugalom gondos fenntartása mellett vezet czélhoz. Igen hathatós gyógymód továbbá agenyszalag, a mennyiben kiegyenlíti azon agybeli izgatottságot,' mely hol vértorlódási hol lappangó lobjellemmel részint eredetileg okoz látideg-receglobot, részint azt egészen a sorvadási időszakig kíséri. Moore n múlt évben 66 esetben rendelte a genyszalagot; ezek közül 16-ot rövi­den vázol, melyben a kedvező lefolyás legnagyobb valószínűséggel a genyszalagnak volt tulajdonítható, a mennyiben mellette csak kevésbé erélyes gyógyszerek mint hamiblag, ásványvizek stb. ada­­goltattak. Az ágybéli izgatottság leküzdése után gyakran ren­deltetett a hidegvíz kúra. Evvel kapcsolatban járt a p o­­kolkő labdacsok adagolása, melyeket a betegek sok hónapon át szedtek. Szerző szerint nem létezik más gyógyszer, mely ha­sonló fokban képes volna a látideg és a reczeg táplálási megza­varodásából származó látzavart kiegyenlíteni. Hatása azonban csak ott várható, hol az agybeli izgatottság végképen megszün­tetett; nagyobb különben oly sorvadási esetekben, melyek Neuro- Ketinitisre következnek, mint azokban, melyek a gerinczagy szürkés elfajulásának kifejezése gyanánt szerepelnek. Szoral befecskendésótől eddig nem tapasztalt oly jó eredménye­ket, milyeneket más észlelők említenek, azonban úgy találta, hogy hébe korba alkalmazva öregbiti a pokolkö hatását- A szoral ' hatását csakis az anaesthesia optica eseteiben dicsérheti me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom