Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-06-21 / 3. szám
47 48 ben. Egy 36 éves franczia ur 1869-ben Serres d’Uzés tudortól biganynyal, hamiblaggal és helybeli vérbocsátásokkal, a nevezett orvos halála után Montpellierben, Lyonban és Párisben sikertelenül kezeltetett, többek közt hat hónap hosszáig E i c o r d keze alatt volt, minthogy 10 évvel előbb bujasenyvben szenvedett. A gyógyszerek egész fegyverháza eredmény nélkül alkalmaztatott mig egy hónapon át folytatott villamozás a láterő csaknem egész visszatérését eredményezte. Egy másik egyénnél csupán a jobb szem szenvedett hasonló bántalom alatt; két évi tartama után jelent meg szerzőnél, ki a festenyrakodmányok látványát a parduczbőrhez hasonlítja. Négy apró scotoma közül az egyik egészen eltűnt, a második átlátszóvá lett, a többi kettő terjedelemre nézve csökkent, mi mellett a látéle3- ség duplájára emelkedett. A kezelés csak három hétig tartott. Hátra volna még az alkalmazási módról rövid említést tenni. Szerző használja kizárólagosan az állandó áramot oly készülék segítségével, mely 10 meidingerféle elemből áll (az egyes elemek külön is használhatók), továbbá egy áramforgatóból, egy Eisenlohrféle Eheostatból és végre egy galvanométerből. A két electroda mindkét halántékra alkalmaztatik, ha mindkét szem beteg, a megbetegedett oldal csecsnyujtyányára és szemöldöki ivra azonban, ha csak az egyik szem van megtámadva. Drive r-rel nem egyezik meg abban, hogy a szemhéjakra való közvetlen alkalmaztatás lényege^befolyást gyakorolna. Az alkalmaztatás rendesen 5 perczig tart. Az elemeknek száma a testnek ellenállásától határoztatik meg; zsinórmértékül szolgál a 100 tekervényü galvanométernek 40°-ra mutató félrehajlása. A láttérméréseket nem az általa is elismert tökéletesebb perimeter hanem sik korong (Weckerféle campimeter) segítségével viszi végbe, mely utóbbinak kezelése sokkal gyorsabb és azért is czélszerübb, mert a nyert eredményt szintén sik papírlapon ábrázoljuk. (Arch. f. Ophth. XIX. 111. 316 1.) H. A szembeli nedv csere feletti tanulmányok. Leber tanártól. E tanulmányok, melyekkel a göttingai tanár uj érdemet szerzett magának a szem kórtana körül, jóllehet hogy tárgyuknál fogva némileg félre esnek a lapunk által kitűzött czéltól, rövid közlésre mégis érdemesek már azért mivel eredményeik hivatva látszanak több fontos szembántalom körüli nézeteinket nem csekély mértékben módosítani sőt átalakítani. A csarnok viz elviteli utjai, a porczhártyáuak szivárgási képessége, valamint námely más ezekhez közel viszonyban álló kérdések képezték a tanulmányok tárgyát, melyeket számos kísérlet segítségével törekszik Leber hosszú czikkben megoldani, többek közt kimutatván a nagy szerepet, melyre a Descemethártya felhámi rétege a szivárgásra nézve hivatva van. A tanulságos czikk olvasására illetőleg dolgozataiknál való használására azokat figyelmeztetvén, kik a porczhártya és annak szom- 1 szédes részei buvárlatával különösen foglalkoznak, elég legyen itt azon főeredményekre mutatni, melyeket maga a szerző munkálatának végén összeállított. 1. A mellső csarnok közvetlenül nem függ össze elvezető véredényekkel, de még elvezető nyirkedényekkel való összefüggése sincs kimutatva. (Schwalbe ellen.) 2. Holt szemnek mellső csarnokába befecskendezett folyadék könnyen átszivárog a circulus venosus és a szivárvány visszereibe, a honnan a mellső sugárvisszerek és az örvényes erek utján kiürül. 3. Ha a befecskendezett folyadék szétterjedésre képes (diifusionsfáhig) festenyanyagot tartalmaz (Carmin), akkor a nevezett edények láthatólag belöveltetnek, belővelésük ellenben nem áll be, feltéve hogy szakadás nem történt, ha a befecskendezett folyadékhoz enyvféle (colloid) festenyt vegyitünk, milyen a berlini kék. 5. Valószínű, hogy a csarnokviz élőszemben ugyanazon utón vezettetik el. 5. A mellső csarnokba történt befecskendezés által fokozott belnyomás — feltéve hogy a fokozás nem túlságos — nem sokára alábbszállhat. Ha a fokozás nagyobb, akkor legalább rövid időig állandó. 6. A porczhártya élő szemben valamint közvetlenül halál után tökéletesen viszatartja a csarnokvizet és még mellső fölbámától megfosztva sem engedi a külső felületen cseppe nként megjelenni. 7. A porczhártya mellső felületén tehát rendes viszonyok között csak kipárolgás utján jöhet létre folyadék-vesztesség. 8 A porczhártya duzzadási képességének (Quellungsvermögen) fogva erélyesen vesz fel folyadékot, melynek a mellső felületen történő kipárolgása által hátul tetemes nemleges nyomás léphet fel. 9. Cseppek a porczhártya mellső felületén élő szemben még akkor sem mulatkoznak, ha valamennyi örvényes víszszér lekötése vagy a mellső csarnokba történt befecskendezés által a belnyomás nagy fokban emeltetik. 10. Az örvényes erek néhányának lekötése folytán, csupán azoknak megfelelő terén lép fel pangás, a nélkül hogy rövid idő múlva oldalagos elvezetés állna be a le nem kötött viszszerek utján. 11. Ilyenkor vörös vértekecskékek átszürödése észleltetik. 12. A nyomás foka, mely mellett fris holt szemben folyadék az ép porczhártyán keresztül nyomható, 200 mm. Hg. határán túl fekszik. Ebből következik, hogy betegségekben még a leg fokozottabb belnyomás által sem nyomható folyadék egyszerűen erőmüvileg a porczhártyán keresztül, azonban magának a porczhártyának kóros elváltozásai azt lehetővé tehetik. 13. A holt szemben lehet nyomás által a csarnokvizet a porczhártya felületére vinni, hol cseppekben mutatkozik; ezen tüneményt a búvárok tévesen még az élő szemre is vonatkoztatták. 14. A porczhártya hátsó felháma az, mely élő szemben a csarnokvizet visszatartja. Eltávolittatása után a porczhártya felduzzad, egyszersmind utat engedvén a csarnokviznek. Ugyanaz történik a hullában a felhámnak halál utáni elváltozása folytán. 15. Még élő szemben is észlelhető a hátsó felhám eltávolittatása után a porczhártyának homályosodása és duzzadása, mely azonban amannak ujjáképződésével pár nap múlva eltűnik. 16. A porczhártyának átlátszósága e szerint feltételeztetik attól, hogy a hátsó felhám az alapszövet duzzadását meggátolja. A csarnokviz közvetlen érintkezése a porczhártya alapiszövetével ép oly károsan hat ez utóbbira I mint a lencsére ha annak tokja nyitva áll. 17. Azért valószínű, hogy a 1 ncsetok felháma hasonló védő szerepre van hivatva a lencsére nézve. 18. A porczhártja mellső felháma azt kívülről eredő duzzadás ellen védi; a csarnokviz visszatartésására nézve azonban hatása jelentéktelen. (Arch. f. Ophth. XXIX. 11. 87—185 1.) H. PEST, 1874. KHÓK és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.)
