Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-06-21 / 3. szám

szemeszet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 25-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 3. SZám. Vasárnap, junius 21 én. 1874. Tartalom : Sphincterotomia pupillaris műtétmód mellső szivárványodanövések átmetszésére. Schulet Vilmos tanártól. (Folytatás), — Kisebb közlemények a gyakorlatból. Hirschler J. tudortól. I. Köthártya alatti hólyagféreg. II, Leptothrix az első könycsatornában. III. Rendkívüli nagy vasdarab a szemtekében. — A látideg dagjai. Goldzieher W. tudortól. — Adatok a szembántalmak villammali kezeléséhez. Dor H. tanártól. — A szembeli nedvcsere feletti tanulmányok. Leber tanártól. Sphincterotomia pupillaris mütétmód mellső szivárványodanövéselc átmetszésére. Schulek Vilmos tr. ny. r. tanártól Budapesten. (Folytatás.') Szemhéj terpesztő alkalmazása elkerülhetlennek látszik, mert a meteszszel történő combinált műtéti mozgás változó czélozást, megfeszült figyelmet, Óvatosságot, szabad tért, és több másod percznyi sőt egész egy perczuyi időben a beteg teljes nyugalmát igényli, a mi nem oly fokban éretnék el, ha kevesebb biztossággal a segéd húzná el a szemhéjakat, elte­kintve attól, hogy a tekének esetleges megnyomása az ujjak által csarnokviz kiszorítását eredményezné, holott mély mellső csarnok a toksértés elkerülése szempontjából szükséges. Magam egy ízben mütöttem szemhéj terpesztő nélkül, és úgy találtam hogy a biztonság nem oly teljes. Nem kerülhető a teke rögzítése csipeszszel, külömben a lencsetok komoly veszélyben forog és a legügyesebb mütő a legnyugodtabb betegnél is sérülési hályogot okozhat. A rögzí­tés helyének megválasztása is befolyással vau. Tekintetbe jő ngyan a mütő kényelme, mely szerint leginkább bal kézzel, a szaru alatt csipeszkedik a teke köthártyájába, de még nagyobb igényt tart a számbavételre egy másik körülmény. Ugyanis a rögzítő csipesz nem biztosít absolut nyugalmat az egész szemteke részéről. Az oldalmozgás és a körforgás ki vau ugyan zárva, de nem egy iugaszerü mozgás a szem teke rögzített pontja körül, az átellenben fekvő rész által. Miután ez nagyon zavarólag folyhat be, a beteg szem nyugodtságának biztosítását elébb kell helyeznünk a saját kényelmünkből ered­hető nagyobb biztonságnak és úgy rögzíteni, hogy teljes nyu­galmat csak a belefogodzás helyén adó csipeszünk a beszúrás helyéhez minél közelebb legyen (de természetesen a metesz veze­tésének útjában ne álljon). Ugyancsak a nagyobb biztonság czélja kívánja, hogy ne a tekeköthártya laza részeit fogjuk meg, hanem vagy a köthártya — redön át egyikét a négy egyenes izomnak, ha ez ugyan az esetben a íönebbi szabállyal egyeztethető, vagy a köthártyát nagyon közel a szaruszélhez, hol az feszesebben tapad az alatta levő képletekhez. A metesz vezetésének iránya a szaruhegtői és az átmet­szendő szivárvány száraktól függ; vezetése kényelmes kívül- és alólró], kényelmetlen sőt néha látszólag lehetetlen belülről és fel­ülről, mert az orrhát és szemöldöktáj útban állanak. Itt sem találunk azomban leküzdhetlen akadályokat. Sokszor tág mozgási tér nyílik az orrhát és felső szemgödörszél daczára, ha a szemtekét hatályosan ki vagy lefelé huzzuk ; még fokozva nyerünk tért, ha egyszersmind a tekét a csipeszszel körirányban forgatjuk, mi *) *) Hibaigazítás. Ezen értekezésnek a „szemészet“ legutóbbi számában megjelent részében, a 22-dik lapon alolról az egész 3-dik sor nem ide, hanem a 24-dik lap 2d és 27 sora közzé tartozik, mely nyomdai tévedés mindkét helyet érthetetlenné teszi. A 21-dik lap 23-dik sora közepén kimaradt a „függélyesen“ szó. 45—60 foknyira könyen és ártalom nélkül történhetik, igy pedig a befele fekvő rész be és aláfele, a felső rész föl és kifele menő helyzetbe hozható és ezen uj irányokban a metesz vezetése már sokkal könyebb ; de ha mindez nem vezetne czélhoz, még mindég van az előadott 1, 2, 3, 5 és 6 szám alatti mütéteti változatban a lehetőség oly eljárást követni, melynél az eszköz vezetése csak kívül — vagy alolról szükséges. így például, ha a heg belől volna haránt szivárvány szárakkal, vágjuk be ezeket felhágó irány­ban, ha a heg főiül vólna függélyes állásával a száraknak, czélt érünk kívülről, stbi. A beszúrás helyének választása és az ejtendő metszések iránya nemcsak az eredmény teljessége, hanem a netaláni esélyek elkerülése szempontjából is fontos. A beszúrás átalában */j vonalyira a szaruszéltől oly helyen történjen, a melyről füg­gélyes irányban lehessen a szivárvány szárakat felszedni. A bemetszés, habár kívánatos hogy elfedetés tekintetéből a heg udvarszerü homálya mögé essék, ne túlságosan közel a heghez történjen, mert itt a szivárványszövet az előrement lobok kö­vetkeztében rendesen kemény, a metszésnek ellentálló, a seb tátongatásra nem hajló, anyival kevésbé, mert itt már gyakran a szaru felületet magában is érinti, sőt azzal összenőtt, igy pedig czélunk, a szárnak a heggeli összefüggését megszakasztani, nem éretnék el. Ezzel ellenkezőleg a metszést a hegtől nagyobb távolban ejteni, szintén kerülendő, mivel itt a mellső tok érde­keivel jöhetnénk viszályba és a szárak bemetszése által származó kis rés láttanilag zavaróbb lenne, holott az egész műtétéi fő­­elönye a szivárváuycsonkolás fölött abban áll, hogy a láttanilag zavarólag befolyó nagy szivárványrést lehetőleg kerüli. A műtétéi végrehajtásánál előállható kellemetlen vagy veszélyes esélyek a műtétéi végrehajtásáról adott leírásból könyen levezethetők, de áttekinthetőség kedvéért és hogy jelen vázolásom teljesebb legyen, itt külön összeállítom. Nagyon rézsut vagy nagyon meredek beszúrás, a szaruállomány zuzodását okoz­hatja midőn a metesznek a továbbiak megejtése végett irányát változtatjuk, de jó czélozás által kerülhető; túlerős berontás a mellső csarnokba és ez által a szivárvány sőt a tok átszúrása, mielőtt még az eszköznek a szivárvány felszedésére kívánt irányt megadtuk volna, kerülhető ha, mint mütevéseknél átalában mindég, gondot fordítunk arra, hogy az áthatolásra szükséges erőt csak lassan fokozzuk és annak megszüntetésére is mindég résen állunk; beleakadáson a szivárvány szövezetébe, még mielőtt az átszúrás kívánatos helyét elértük volna, javítani nem lehet, mert a visszahúzás általi kiszabadításnál csarnokviz apadás jönne létre, ilyenkor tehát vagy tovább kell mennünk, mi esetleg még lehetséges, vagy az eszközt kihúzva, máskor jobban műteni; csar­nokviz kicsorgás és a mellső csarnok sekélyesedése akkor esik meg, ha a metesz irányán több Ízben változtattunk, különösen ha azt tengelye körül fordítottuk, miközben a kés vagy nyak nem zárta egészen a szúrcsatornát, — ha ez még az előtolás szakában történik akkor a tok lehető sérülése miatt visszakellene huzni a meteszt és a műtéttől ezen alkalommal elállani, ha pedig a szi­várványszár fel van szedve, akkor a kés már a szaruhoz nyom-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom