Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-04-12 / 2. szám
21 22 választani: az átmetszendő szivárványszárra függélyest gondolunk azon helyen, hol a körzeti fekvésű heg központfelé eső szélét is érintené; ezen vonalnak, mely megnyujtva a szaruszélt két ellentétes helyen halodná át, végét választjuk, mely mögött a másik most át nem metszendő szivárványszár fekszik és mely felé az átmetszendő szár látaszéli része néz. Itt mintegy 1"' ra heteié a szaruszéltől szúrunk be, és pedigmindjárt rézsut a felszedendő szár irányában és a kést laposan tartva. Az előhaladó eszköz a szaru hátsó lapja és most át nem metszendő szivárvány közt a csarnokvizben mozog, az említett szár látaszéli része fölött elhalad, a láta körteszerü öblén,a lencsetok és a heg belső széle között, áthatol és most az átmetszendő szár látaszéle előtt áll. A következő mozzanat óvatossággal és szabatossággal történjen. A kés lapja a szár alá csúsztassák, a nélkül, hogy a lencsetokot érintse, mire rendszerint t‘"-nál több sőt 2///-nyi köz van, tehát némi óvatosságnál a lencsetok nem sérülhet. Ha a szivárványszár fel van szedve a kés lapjára, akkor már csak tőlünk függ az eszköz végével mindég a szaru hátsó lapjához közel, a toktól távol maradni, az által, hogy a foggantyút kívül lesülyeztjük. Most az eszközön % kör forgatást teszünk, mi által a kés éle mellfelé és hosszában úgy mint szélességében a szárra áll. A szivárványszár a kés éle és a szaru hátsó lapja közzé szorittatik és 2—3 rövid fürészszerü mozgás végeztetik az átmetszés létrehozására. A metszési szélek a azivárványszövet ruganyosságánál fogva egymástól kissé távoznak és %— y2"'-nyi tátongás jön létre a látaszélen, mely nagyobb ha szélesen metszettünk, keskenyebb ha kevésbé mélyen toltuk elő az eszközt, tehát tetszésünktől függ. A meteszelési művelet alatt látjuk, hogy mikor történt meg az átmetszés a szivárvány egész vastagságában, a tátongás azonnali létrejöttén, de érezzük is hogy mikör hatoltuk át a szivárvány lágy szövetét és mikor érte késünk a szaru ellenálló állományát. Az eszköz kihúzása a szaru hátsó lapja hoszszában ismét lapos tartás mellett, könnyeu és biztosan történik. A segédeszközök eltávolítása után védkötés alkalmaztatik 1—2 napig. A visszahatás rendszerint csekély. Az utókezelés hasonló mint tokmetszések legkönyebb eseteinél, sőt még egyszerűbb, mert az atropint is mellőzni lehet; néhány nap múlva már a másik szivárványszárt metszhetjük át az ellentétes oldalról. Az egész művi eljárás csak egy mozzanatból áll, melyet teljesen leírhatunk a következő szavakkal: beszúrás, előtolás szárfelszedés, élre állítás, meteszelés, viszahuzás. Előny ezen változatú eljárásnál, hogy a szárakat keresztező irányban metszük át; hogy majdnem a benövés szélén szabadítjuk ki a hegből ; hogy rövid kiterjedésben haladunk a meteszszel a szabadon fekvő lencsetok részlete fölött; hogy a szárátmetszése alkalmával a szaru hátfelűletének bevágása egészen is kikerülhető, de ha megtörténik az igy támadó heges homály az eredeti szaruheg szélébe esik és legfeljebb ezt tömöríti mi láttanilag előny vagy legalább nem káros, és feltűnő változást innen én nem észleltem. Hátrány, hogy két ízben kell mütenűnk, ha mind a két szárt kiszabadítani akarjuk, mi kívánatos, bár nem okvetlenül szükségesnek látszik. 2.Mindkét szárt egy mozzanatu mütétellel,egy behatolással, kiszabadítani következőleg lehet. A körzeti hegbe szúrunk be, ott hol a mellső csarnok legtágabb,a hegdombcsa közepén. Laposan tartva az eszközt, a metesz pengéje a láta körzeti öblének hoszirányában áll, egyik lapja a szarufelé, másik lapja a lencsetok felé, hegye pedig a láta közepe felé néz. Most a foggantyuuak emeltyüszerü mozgatása által a pengét oldalt és rézsut az egyik szár alá tolva élére állítjuk és a szaru felé végezzük az átmetszést, mint fönebb 1) alatt, azután ismét lapjára fordítva a másik oldali szár alá csúsztatjuk és ezt hasonlóan metszük keresztül. Az olvasó, ki ezen műtétéit nem látta végrehajtani, bizonyosan a lencsetokot hiszi nagy veszélyben. Igaz, hogy itt némileg könnyebben eshetnék meg toksérülés, mint az 1) alatti eljárásnál, de a veszély még sem imminens, mert ismétlem, hogy több mint l'"-nyi távolban a lencsetoktól mozgunk ; hiszen meredeken mellfelé emelkedő szivárványszárakkal van dolgunk. És a ki előremeghatározott helyen és kiterjedésben lencsetokmetszést tud végezni vagy a szaruban székelő idegen testecskét felesleges oldali kaparások nélkül kivenni az ezen műtételt is biztosan és könnyen fogja végrehajtani. Előnye ezen változatú eljárásnak, hogy egy behatással mindkét szár elmetszetik ; hogy a beszúrás hegben történik és e szövet érzéketlensége miatt a beteg nyugodt marad és nem rándítja meg szemét úgy, mint midőn ép szarurészbe szúrunk , hogy a szurhelyen uj homály nem támad, hogy a mellső csarnok esetleg a tágulat miatt kórosan megnagyobodott, tehát több tért nyújt, mi a tok elkerülése szempontjából fontos. Hátrány, hogv rézsut irányban vágjuk be a két szárt és készülő kis hasadékok a szaruheg szélétől széttérnek a heg területén kivűl ép szarurész mögé esnek, és a látást zavarják, bár jóval kevésbé mint a szivárványcsonkolás által ejtett rés ; hogy a szaru netaláui bemetszése látható vonalas kis heget okoz ; hogy toksérüles nem absolute van kizárva, bár velem sohasem történt meg ; hogy a beszúrás pontjától oldal leié ejtendő vágások könnyebben végezhetők, ha az eszköz hosszan tolatik elő, mert kisebb elongatiókkal czélt érhetni, de akkor a vágások nagyon rézsut érik a szárakat; végre hogy a műtétel kivitelére szükségelt idő hosszabb, mi alatt a csarnokvíznek az eszköz szurpontja melletti kiszivárgása által a csarnok megszíikülhet és a tok sértetlen maradása érdekében esetleg a mütételi második metszés befejezése előtt az eszköz kihúzása válhatna szükségessé, tehat az eljárás főelőnye, egyszerre mindkét szárt vágni be, nem érvényesülne. 3. Mindkét szárt egy műtétel által még sikeresebben, biztosabban és ha szabad mondanom csinosabban bemetszeni következőkép lehet9). Az egyik szár oldalán a szaruszéltől 1/2'“-ra rézsut a mellső csarnokba szúrunk, továbbá a látaszélével lejtősen a hegig emelkedő szárt a hege tőszomszédságában mellről hátfelé, a szivárványnak nagykörének mintegy közepén, szintén átszűrjük és azután a láta öblözetéu keresztül a másik szár alá nyomolunk. Mindez jó czélozás mellett az eszköz irányának változtatása nélkül a lencsetok fölött mintegy l'"-nyi távolban és síkjával közel párirányosan,egyszerű előtolás által éretik el. Most az élt előfelé állítva előbb a túlsó, később felszedett, szárt meteszeljük be, azután a pengét kissé viszahuzva, az innenső, a szúrás által csak belső nagyobb felével felszedet szárt vágjuk ketté, és végre a kést laposau huzzuk ki. Itt, mint látható, nem külön szedjük fel és vágjuk be a szárakat, hanem mind a kettőt elébb felszedjük (az egyiket átszúrás, a másikat alácsusztatás által) és csak azután választjuk ketté, közvetlenül egymásután. Előny a látazárizom-metszés ezen változatánál, hogy egy ízben mind a két szivárványszár átmetszhető; hogy a műtétéi gyorsan történik, mielőtt még számba jövö csaruokviz mennyiség kiszivárgott ; hogy a lencsetok fölött rövid utón haladunk; hogy nem kell oldalmozgásokat végezni, hogy a szaru bemetszése esetén a homály á hegszélt tömöríti. Hátrányképen kérdésbe jöhetne, hogy az egyik szár átszúrása vongálás nélkül történhetik-e. Erre nézve határozottan állíthatom, miszerint ilyesmit nem észleltem, hanem hogy a metesz hegyének e lejtős szivárványrészbe, majdnem függélyes irányban a szár felületéhez, történő nyomulásakor az érintett rész alig észrevehetőleg mélyed be tölcsérszerüleg és már is áthatoltatik a nélkül, hogy a felszurt szivárvány követne az eszköz hegyének továbbhaladását. Ha valaki ezzel szemben hivatkoznék a közönséges szivárványcsonkolásoknál követendő utasításokra, melyek szerint óvakodni kell, hogy a szivárványlándzsa hegye a szivárványszővetbe bele ne akadjon, nehogy ez sapkaszerüen kövesse az eszköz tovahaladását és elébb nyúlva,végve a sugártájon leszakadjon,arra afenntebbi könuyen ellenőrizhető tényen kívül a két eset közti különbségre hivatkozhatnám, mely szerint a szivárványlándzsa felette hegyes szöglet alatt, majdnem párirányosau éri a szövetet, mely csak egyik oldalon rögzül, más oldalról szabadon mozog, mig a zárizommetesz függélyesen likasztja be á feszülő látaszél, a sugártáji odatapadás és különösen a hegbenövés egyik szár oldalán szúrjon be résut a szarun s ezen száron ke-9) Én iegalább a 2) alatti eljárást egészen végezve, azt ezen 3) alattival cseréltem fel későbbi esetekben. 2*
