Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-12-21 / 6. szám

83 84 is, mert a fölső szemhéjon támpontot nyer, a heg pedig a külső szemzug redőíbe esik, hol az a többiek közt elenyészik; Adams­­nál egy függélyes heg marad, s némelyek szerint, ha a sebszélek tökéletesen nem egyesülnek a szábad szélen kis v alakú mélyedés. Részemről, ha a szemhéj egész hosszában besülyedt okvetlen Am­mon modorát választám, de oly esetekben, melyekben a szemhéj csak belső fele, vagy harmada sülyedt le, külső fele pedig teljesen oda illik a tekéhez, mi nem ritkán fordúl elő, hisz a belső harmadnak, a könypout körüli résznek más rendes viszonyok közt sincs semmi emelő pontja, a nehézség hatalmának leginkáhb alá van vetve, s az ily esetek első mozzanatában legelőször is a kifordult köny­­pontokkal találkozunk, honnét a baj tovább-továb > terjed, ily ese­tekben úgy hiszem Adams modora van javalva, mert Ammon mó­dosulata szerint éppen azon rész szenved rövidítést, mely eddig ép­ségét megtartá. Részemről tehát inkább a bénult részt távolítám el, mint az épet. A hátrányu felhozott v alakú mélyedést számos eseteim kö­zül csak egynél tapasztaltam, de kideríthetjük mindég, ha a szem­héj szabad szélének pontos egyesítésére kiváló gondot fordítunk, ha az első tűt ezekhez közel alkalmazzuk, s azt mélyen a porcig sülyesztjük. Megtörtént egy betegemnél, hogy közbe jött gyen­gélkedésem miatt a Petit-féle varatok kellő időben nem lettek eltávolitva, s kigenyedtek, a varrat szét vált, hasadék (Coloboma) támadt. Pár hét múlva a széleket felfrisitém, s egyesitettem anél­kül, hogy bármi csekély mélyedés maradt volna vissza. Az atropin alkalmazásáról hályogkivonásnál. Fkdkr tr. szemészeti tanár-segédtől, Kolozsvárit A hályogkivonás már régi időktől fogva minden egyéb szemműtét közül különösen magára vonta a szemészek figyelmét. Az élénk igyekezet, mely az amblyopia és ophthalmia interna ködét két évtized alatt majdnem egészen eloszlatta , a hályog­­kivonás felett sem haladott el nyomtalanul, és a szemészet legnagyobb mestere, a halhatatlan Graefe, ezen műtétre, mint a szemműtételek királynéjára is rányomta láugeszének bélyegét. Az általa teremtett és utána elnevezett Graefe-féle hályogmfitét a régi lebeny műtéttel szemben annyira győzelmet vívott ki, hogy tapasztalt és a lebenyműtét terén híressé vált szemészek is a nekik gyakorlat és szokás által kedvessé lett régibb műtét­módot elhagyták és a mennyilegesen és minolege^en jobb ered­ményeket feltüntető Graefe-féle műtétet fogadták el. Azonban azon nagyon kevés áldoz ;tokat is, melyeket a Graefe-féle mű­tétel még követel, sem akarják végkép feláldozni, és mind újból tanulmány ózzák és megbeszélik azon egyes mozzanatokat, me­lyek ezen műtéti eljárással közvetlenül vagy közvetve összefüg­genek, hogy igy a műtét sikerére nézve minden müteendő eset­ben a legkedvezőbb feltételeket biztosítsák. E téren a vita legújabb időkben az atropinnak . a szem­orvosok ez isteni gyógyszerének, a hályogmütét előtti és utáni alkalmazása körül forog. Oly szernek alkalmazása, melynek a szemre oly kitűnő élettani hatása van, annál kevésbbé lehet közömbös, minél nagyobb a beavatkozás, melyet majdnem teljes felelősségünk alatt ezen szerrel gyakorolunk. Ennél fogva szük­ségesnek latszik, ezen szer alkalmazása mellett és ellen szólló mozzanatokat megbírálni, hogy azoknak összevetéséből magunk­nak e kérdésben véleményt alkothassunk. A kivonás előtt rendszerint atropint használunk: 1- ször, hogy a mellső lencsetok netán jelenlevő megkemé­­nyedését, a mint az túlérett hályognál mészsók lerakodása foly­tán a hátulsó felületen létrejönni szokott, egész kiterjedésében felismerjük ; 2- szor, hogy magunknak a kérpgállomány állapotáról ille­tőleg annak inkább vagy kevésbé előhaladott szétbomlásáról tudomást szerezzünk; 3- szor, hogy a lencsemag nagyságát megítélhessük; 4- szer, hogy majd a műtétéi alkalmával a tokot jókora kiterjedésben behasitani lehessen, mivel elegendő atropin becse­­pegtetése után a legtöbb esetben a csarnokvíz kifolyása után is legalább középnagyságú láta szokott megmaragni; 5-ször, mivel az atropin hatása még a műtétel végrehaj­tásának idején túl is érvényesül. Semmi esetre sem lesz a tapasztalt műtőre nézve közöm­bös, ha a túlérett hályog a mellső lencsetok fennjelölt megke­­ményedésére vezetett; különféle eshetőségek a lencsetok meg­nehezített, felhasítása folytán a legkellemetlenebb módon zavar­hatják meg a műtét rendes lefolyását; de a műtét után is a keményedett tok nem fog eléggé hátra és a körzet felé vissza­húzódni minek folytán vastag másodlagos hályog és ennek kü­lönféle kövt tkezményei állhatnak be, a szem izgatása hosszabb ideig tart és végre nagyobb utólagos műtét lesz szükséges. Épen azért a műtő ilyen esetekben bizonyosan nem fog oly föltétlenül kedvező jóslatot felállítani, mint különben egyszerű hályognál, melynél a fennevezett tünet nincs jelen, úgy hogy fontos lesz előtte annak létezéséről, illetőleg kiterjedéséről magának tudo­mást szerezni, a mit pedig koros egyének szűk látájánál csak atropin becsepegtetése által tehet. A kéreg állomány állapota is fontossággal bir at a kór­jóslatra, mert, mint tudva van. elhigult kéregállomány (milyent legnagyobb fokban a Morgagni-féle hályog mutat.) a kórjóslatot kevésbbé kedvezővé teszi, valósziniileg az ásványi alkatrészek miatt, melyeket a szétbomlott és a lencsetok felhasításánál ki­folyó kéregállomány tartalmaz, és melyek részben a szemben visszamaradván, tetemesen ingerként hathatnak. Hogy pedig a kéregállomány ellágyulásának fokáról a műtő, magának tudo­mást szerezhessen ismét csak az atropinhoz kénytelen folyamodni. Ha azonban az atropin a műtét előtt, a mennyiben ez a tokot és a kéregállományt illeti, csak kórjóslati tekintetben szerepel, addig a lencs< mag nagyságának felismerése magára a műtétre nézve is fontos mozzanat. Mertr habár a beteg koráról a lencse mag nagyságára is megközelítőleg lehet következtetést vonni, mégis innen merített Ítéletünkben gyakran csalatkozunk és csak tág láta és oldalagos megvilágítás adnak itt kiegészítő, tehát biztosabb felvilágosítást. Fontos pedig azért a lencsemag nagyságának felismerése, mert a műtő a szaruhártyametszés nagyságát eszerint határozza el. Ha ezen elővigyáz,atot nem gya­korolja, aígy a sebet majd kicsinyre szabja, és ki lesz téve azon kellemetlenségeknek, melyek a lencse nehéz kifejtésénél előfor­dulnak, — majd szükség nélkül nagyobbra, mely nagyobb sebzés egy értelmű a szem nagyobb megsértésével, és mely továbbá az üvegtest kifolyását előmozditjá, és mely végre, ha a metszés szigorúan vonalos volt, igen közel jár a sugártesthez, ha pedig inkább lebenyalakú volt, e lebenyt túlságos magassá teszi, és még a legkedvezőbb esetben is a pontos sebzárodásuak kedve­zőtlen viszonyokat teremt. Mindez azonban az esetek nagy szá­mánál kikerülhető, ha magunknak, mint már fennebb mondva volt, tág látánál és oldalagos megvilágítás segélyével műtét előtt a lencsemag nagyságáról tudomást szerezünk , és nagy szaruseb képzésére csak a bályogmag megfelelő nagysága által engedjük magunkat kénvszerittetni. Szintúgy a műtétel végrehajtásánál fontos de egyszersmind ily módon a végeredményre is befolyással van azon körülmény, hogy a láta atropin becsepegtetése után, daczára a csarnokvíz kifolyásával beálló szűkülésnek, mégis, legalább az esetek na­gyobb számában és legalább a hályog kibujtatásáig a rendesnél tágabb marad, miáltal a toknak szélesebb bebasítása és a len­csének minél teljesebb kifejtése lényegesen kőnnyittetik. Weber „a rendes lencsekifejtésről“*) irt munkálatában mondja, hogy i láta annál tágabb marad, minél lassabban folyik le a csarnok­­viz. Ha a Graefe-féle műtételnél nincs is annyira hatalmunkban a csarnokviz lassú lefolyását biztosan eszközölni, mint Weber módjánál, mindazonáltal az előbbi műtétmódnál is a legtöbb esetben legalább a lencse kifejtésének mozzanatáig tág láta szo­kott rendelkezésünkre állani, mint ezt a Graefe módját végre­hajtók könnyen constatálhatják. Á mi végre az általánosan elismert utóhatását az atro­pinnak**) illeti, ez egyrészről a műtéti behatást követő izgatást *) Arch. f. Opht. 13. Band, 1. Abth. pag. 254. **) Ez mérsékelt látatágulat által nyilvánul, melyet a műtét utáni nehány órában (a műtött szemnek első megvizsgálásánál) találunk, ha csak nagyobb fokú visszahatás azt meg nem szünteti. Nem rég kutyákon vé­geztem szarúcsapolásokat és szivárványmetszéseket atropin áttal legnagyobb 6* 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom