Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-12-21 / 6. szám
83 84 is, mert a fölső szemhéjon támpontot nyer, a heg pedig a külső szemzug redőíbe esik, hol az a többiek közt elenyészik; Adamsnál egy függélyes heg marad, s némelyek szerint, ha a sebszélek tökéletesen nem egyesülnek a szábad szélen kis v alakú mélyedés. Részemről, ha a szemhéj egész hosszában besülyedt okvetlen Ammon modorát választám, de oly esetekben, melyekben a szemhéj csak belső fele, vagy harmada sülyedt le, külső fele pedig teljesen oda illik a tekéhez, mi nem ritkán fordúl elő, hisz a belső harmadnak, a könypout körüli résznek más rendes viszonyok közt sincs semmi emelő pontja, a nehézség hatalmának leginkáhb alá van vetve, s az ily esetek első mozzanatában legelőször is a kifordult könypontokkal találkozunk, honnét a baj tovább-továb > terjed, ily esetekben úgy hiszem Adams modora van javalva, mert Ammon módosulata szerint éppen azon rész szenved rövidítést, mely eddig épségét megtartá. Részemről tehát inkább a bénult részt távolítám el, mint az épet. A hátrányu felhozott v alakú mélyedést számos eseteim közül csak egynél tapasztaltam, de kideríthetjük mindég, ha a szemhéj szabad szélének pontos egyesítésére kiváló gondot fordítunk, ha az első tűt ezekhez közel alkalmazzuk, s azt mélyen a porcig sülyesztjük. Megtörtént egy betegemnél, hogy közbe jött gyengélkedésem miatt a Petit-féle varatok kellő időben nem lettek eltávolitva, s kigenyedtek, a varrat szét vált, hasadék (Coloboma) támadt. Pár hét múlva a széleket felfrisitém, s egyesitettem anélkül, hogy bármi csekély mélyedés maradt volna vissza. Az atropin alkalmazásáról hályogkivonásnál. Fkdkr tr. szemészeti tanár-segédtől, Kolozsvárit A hályogkivonás már régi időktől fogva minden egyéb szemműtét közül különösen magára vonta a szemészek figyelmét. Az élénk igyekezet, mely az amblyopia és ophthalmia interna ködét két évtized alatt majdnem egészen eloszlatta , a hályogkivonás felett sem haladott el nyomtalanul, és a szemészet legnagyobb mestere, a halhatatlan Graefe, ezen műtétre, mint a szemműtételek királynéjára is rányomta láugeszének bélyegét. Az általa teremtett és utána elnevezett Graefe-féle hályogmfitét a régi lebeny műtéttel szemben annyira győzelmet vívott ki, hogy tapasztalt és a lebenyműtét terén híressé vált szemészek is a nekik gyakorlat és szokás által kedvessé lett régibb műtétmódot elhagyták és a mennyilegesen és minolege^en jobb eredményeket feltüntető Graefe-féle műtétet fogadták el. Azonban azon nagyon kevés áldoz ;tokat is, melyeket a Graefe-féle műtétel még követel, sem akarják végkép feláldozni, és mind újból tanulmány ózzák és megbeszélik azon egyes mozzanatokat, melyek ezen műtéti eljárással közvetlenül vagy közvetve összefüggenek, hogy igy a műtét sikerére nézve minden müteendő esetben a legkedvezőbb feltételeket biztosítsák. E téren a vita legújabb időkben az atropinnak . a szemorvosok ez isteni gyógyszerének, a hályogmütét előtti és utáni alkalmazása körül forog. Oly szernek alkalmazása, melynek a szemre oly kitűnő élettani hatása van, annál kevésbbé lehet közömbös, minél nagyobb a beavatkozás, melyet majdnem teljes felelősségünk alatt ezen szerrel gyakorolunk. Ennél fogva szükségesnek latszik, ezen szer alkalmazása mellett és ellen szólló mozzanatokat megbírálni, hogy azoknak összevetéséből magunknak e kérdésben véleményt alkothassunk. A kivonás előtt rendszerint atropint használunk: 1- ször, hogy a mellső lencsetok netán jelenlevő megkeményedését, a mint az túlérett hályognál mészsók lerakodása folytán a hátulsó felületen létrejönni szokott, egész kiterjedésében felismerjük ; 2- szor, hogy magunknak a kérpgállomány állapotáról illetőleg annak inkább vagy kevésbé előhaladott szétbomlásáról tudomást szerezzünk; 3- szor, hogy a lencsemag nagyságát megítélhessük; 4- szer, hogy majd a műtétéi alkalmával a tokot jókora kiterjedésben behasitani lehessen, mivel elegendő atropin becsepegtetése után a legtöbb esetben a csarnokvíz kifolyása után is legalább középnagyságú láta szokott megmaragni; 5-ször, mivel az atropin hatása még a műtétel végrehajtásának idején túl is érvényesül. Semmi esetre sem lesz a tapasztalt műtőre nézve közömbös, ha a túlérett hályog a mellső lencsetok fennjelölt megkeményedésére vezetett; különféle eshetőségek a lencsetok megnehezített, felhasítása folytán a legkellemetlenebb módon zavarhatják meg a műtét rendes lefolyását; de a műtét után is a keményedett tok nem fog eléggé hátra és a körzet felé visszahúzódni minek folytán vastag másodlagos hályog és ennek különféle kövt tkezményei állhatnak be, a szem izgatása hosszabb ideig tart és végre nagyobb utólagos műtét lesz szükséges. Épen azért a műtő ilyen esetekben bizonyosan nem fog oly föltétlenül kedvező jóslatot felállítani, mint különben egyszerű hályognál, melynél a fennevezett tünet nincs jelen, úgy hogy fontos lesz előtte annak létezéséről, illetőleg kiterjedéséről magának tudomást szerezni, a mit pedig koros egyének szűk látájánál csak atropin becsepegtetése által tehet. A kéreg állomány állapota is fontossággal bir at a kórjóslatra, mert, mint tudva van. elhigult kéregállomány (milyent legnagyobb fokban a Morgagni-féle hályog mutat.) a kórjóslatot kevésbbé kedvezővé teszi, valósziniileg az ásványi alkatrészek miatt, melyeket a szétbomlott és a lencsetok felhasításánál kifolyó kéregállomány tartalmaz, és melyek részben a szemben visszamaradván, tetemesen ingerként hathatnak. Hogy pedig a kéregállomány ellágyulásának fokáról a műtő, magának tudomást szerezhessen ismét csak az atropinhoz kénytelen folyamodni. Ha azonban az atropin a műtét előtt, a mennyiben ez a tokot és a kéregállományt illeti, csak kórjóslati tekintetben szerepel, addig a lencs< mag nagyságának felismerése magára a műtétre nézve is fontos mozzanat. Mertr habár a beteg koráról a lencse mag nagyságára is megközelítőleg lehet következtetést vonni, mégis innen merített Ítéletünkben gyakran csalatkozunk és csak tág láta és oldalagos megvilágítás adnak itt kiegészítő, tehát biztosabb felvilágosítást. Fontos pedig azért a lencsemag nagyságának felismerése, mert a műtő a szaruhártyametszés nagyságát eszerint határozza el. Ha ezen elővigyáz,atot nem gyakorolja, aígy a sebet majd kicsinyre szabja, és ki lesz téve azon kellemetlenségeknek, melyek a lencse nehéz kifejtésénél előfordulnak, — majd szükség nélkül nagyobbra, mely nagyobb sebzés egy értelmű a szem nagyobb megsértésével, és mely továbbá az üvegtest kifolyását előmozditjá, és mely végre, ha a metszés szigorúan vonalos volt, igen közel jár a sugártesthez, ha pedig inkább lebenyalakú volt, e lebenyt túlságos magassá teszi, és még a legkedvezőbb esetben is a pontos sebzárodásuak kedvezőtlen viszonyokat teremt. Mindez azonban az esetek nagy számánál kikerülhető, ha magunknak, mint már fennebb mondva volt, tág látánál és oldalagos megvilágítás segélyével műtét előtt a lencsemag nagyságáról tudomást szerezünk , és nagy szaruseb képzésére csak a bályogmag megfelelő nagysága által engedjük magunkat kénvszerittetni. Szintúgy a műtétel végrehajtásánál fontos de egyszersmind ily módon a végeredményre is befolyással van azon körülmény, hogy a láta atropin becsepegtetése után, daczára a csarnokvíz kifolyásával beálló szűkülésnek, mégis, legalább az esetek nagyobb számában és legalább a hályog kibujtatásáig a rendesnél tágabb marad, miáltal a toknak szélesebb bebasítása és a lencsének minél teljesebb kifejtése lényegesen kőnnyittetik. Weber „a rendes lencsekifejtésről“*) irt munkálatában mondja, hogy i láta annál tágabb marad, minél lassabban folyik le a csarnokviz. Ha a Graefe-féle műtételnél nincs is annyira hatalmunkban a csarnokviz lassú lefolyását biztosan eszközölni, mint Weber módjánál, mindazonáltal az előbbi műtétmódnál is a legtöbb esetben legalább a lencse kifejtésének mozzanatáig tág láta szokott rendelkezésünkre állani, mint ezt a Graefe módját végrehajtók könnyen constatálhatják. Á mi végre az általánosan elismert utóhatását az atropinnak**) illeti, ez egyrészről a műtéti behatást követő izgatást *) Arch. f. Opht. 13. Band, 1. Abth. pag. 254. **) Ez mérsékelt látatágulat által nyilvánul, melyet a műtét utáni nehány órában (a műtött szemnek első megvizsgálásánál) találunk, ha csak nagyobb fokú visszahatás azt meg nem szünteti. Nem rég kutyákon végeztem szarúcsapolásokat és szivárványmetszéseket atropin áttal legnagyobb 6* 1
