Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-11-02 / 5. szám
79 80 külső okok nem hozhatták létre a reczegbajt , hajlandó hinni, hogy az csupán csak a czukros hugyárnak köszönhette eredetét. Ebben annál kevésbé talál valami feltűnőt, minél számosabbak a példák arra, hogy alig a testben szövet, mely érzékenyebb lenne a véralkat váltózásai , és átlában a táplálási viszonyok iránt , mint éppen a reczeg. Mágától érthető, hogy a vérbeni czukortartalom mm lehet közömbös a reczegre nézve, ha tudjuk, hogy a bőr és mirigyei, a kötszövet, a vese a tüdő annak befolyása alatt oly nagy hajlandóságot mntatnak lobos és még üszkös folyamatokra is. Jacoud véleményéhez csatlakozik, mely szerint mind ezen kóros hajlamok a vér rendellenességének valamint a beszívárgási anyagcsere kóros váltó zásának volnának tulaj donitandók. Nevezetes dolog különben tárgyunkra nézve az , hogy a czukros hugyárnál a vérzésre való hajlandósága inkább kisebb szokott lenni mint sem fokozott. így pl. a gümőkóros eseteknél melyek a czukros hugyár-következtében oly gyakran előfordul- j (Griesinger szerint 43 : 100) alig észleltetik tüdővérzés. Már most | a szóban levő reczeglobesetben éppen a vérömlésnek jutott a I főszerep és a többi sztvetváltozások alkalmasint csupán má- | sodlagosan fejlődtek azokból, mire legalább a jobb szem leletéből joggal következtetni, mivel itt alig jelenkezett más tünet a vérömlésen kívül. Tekintetbe kell azonban venni a sajátságos viszonyokat, melyek a reczeg vérkeringésére nézve fennállanak, hogy, daczára azt említett ellentapasztalatnak , a kórlényeg fenn érintett értelmezése mellett maradhassunk. Fontos volna, számos húgyáros betegeknél a szem belnyomását gondosan megvizsgálni tonometer segítségével, mivel abban netán fellépő csökkenés újabb és döntő világosságot vetne a vérömlenyek létrejöttére. Végre H. még a szemrekesz konokul fennálló részbeni hüdését is hajlandó vérzésnek tulajdonítani, mely vagy a szem hátsó részeiben , vagy az agyban történt, mivel magában a szemben tükörrel feltalált változások nem voltak olyanok, hogy ezen utón lehetne az illető sugáridegek bántalmát megérteni. (Annales d’Oculistique 1873. LXX. köt. 20.1.). H. Roncsolo porczliártyafekély roszindulatu szemhéjszemölcs eltávolítása útán. Nkwmann tr-tól. Egy 76. éves, testileg és szellemileg hanyatlott úrhölgy bal alsó szemhéjáu ült egy szemölcs, mely rövid idő óta növekedésnek indult. Newman annak eltávolítására (epitheliomaféle jelleme mindinkább kétségtelenné válván) azért választotta a lekötési módot, mivel attól tartott, hogy a betegnek nem lesz elég kitartása a véres eljáráshoz. 1872. máj, 15. alkalmazta a selyemfonalot; 18-án a szemölcs leesett, kis sebet hagyván maga után. 20-án a seb már majdnem behegedt, a köthártya kissé vörös, a porezhárttya tiszta. Még 22-én is a porezhártya egészen tiszta volt, a szemhéjak nem mutattak semmi dagadást, M'dőn 25-én újra látta a beteget, meglepetésére a porezhártya alsó harmadában piszkos roncsoló fekélyt és a köthártyán sok genyes váladékot talált. A szemcsillag két felső harmada átlátszó. A baj már két nap óta tart, de nem tulajdonítván neki semmi fontosságot azt az orvossal nem tudatták. Máj. 29-én a fekély mindinkább terjed, genygyülem a szemcsarnokban, a kedély igen lehongolt, rósz éjszakák. Taylor tr. szivárvány csonkítást vitt most végbe felfelé, egyszersmind bemetszvén a köthlrtyadaganatot. A műtét Chloroform hatása alatt történt, A műtétnek semmi hatása nem volt a szem megmentésére, az átalános egészség azonban azután helyre állott; a szemteke sorvadásnak indult, és benne még a fényérzés is megszűnt. Gyakorlati tekintetben jó ilyen kellemetlen kórfolyamat váratlan fellépését megismertetni , annál váratlanabb különben, mivl több nap folyt le a szemhéj műtét után , a nélkül , hogy annak a porezhártyára történt végzetes befolyása legkevésbé sem árulta el magát. (Ophthal. Hosp, Reports 1873. VII. köt. 638. 1). H. Genyes agykérlob glaucoma ellen véghez vitt szivárvány csonkítás ntán. Wabek TAJ-tól. A 69 éves nő két év előtt mindkét szemen mütetott szürke hályog végett. Nehány hónap óta ismétlődő fájdalmak jelenkeztek a bal szemen, melyek öregbedése folytán a kórházba jött. Mindkét szemmel csak nagyobb tárgyakat bir felismerni. A bal porezhártya zavaros, a sugártáj vörös, a szivárvány előre tolva, a szemteke keméuyebb, egy szóval az idült glaucoma kórképe találtatott. A bal láta háromszögletű, a jobb láta mögött több likot mutató tokmaradvány, melyen keresztül érhártyasorvadás volt felismerhető. Hutchinson, ki a beteget szintén megvizsgálta , tanácsolta a műtétet, nevezetesen szivárványcsonkitást a bal szemen a fájdalom megszüntetése, a tok szétmetszését a jobb szemen jobb Iá ás elérése czéljábói. Ezen műtétek akadály nélkül vittettek végbe. A bal szivárvány igen törékeny volt, de azért elég nagy darab vágatott ki, mire a műtő a meggyülemlett vért kanállal távolitá el a szemcsarnokból. Mindjárt az este fájdalom volt jelen , mely egy nadály alkalmaztatása után megszűnt. Más nap a porezhártya tiszta volt, de kis mennyiségű vér mutatkozott a szivárványhártyán ; fájdalom nem volt jelen, azonban este újra lépett fel , enyhülvén ugyan újabb nadályozásra, de későbben ismétlődvén, tartós lett. • Egy héttel a műtét után a beteg lázban volt, sokat izzadott és köhögött. A műtét utáni tizenharmadik napon reggel rövid rázó hideg állott be, délután hőmértéke 106° (f), ütérlüktetése 148, légzése 75 volt; lassanként elvesztő az öntudatot, azután kisebbfokú rángások jöttek és az éjjel meghalt. A bonczolásnál majdnem valamnnnyi belső szerv beteg állapotban találtatott, a leglényegesebb változások azonban a koponyában ültek. A vesék szemcsézettek, a máj bájosan elfajult és fellágyult, a szív túltengett, puha és piszkos halavány szinü; a háromhegyü nyílás nagyobb; a tüdőben vérbőség. Az agyi pókhálókér és lágykér, melyek az agy felső és oldali részeit fedik, épek. Az agyacsi sátor bemetszése után genyes folyadék ürült ki, és sok geny találtatott az agyacs alsó valamint felső felületén a lágy kér alatt, nagyobb mennyiségben különben bal oldalt mint jobb oldalt. A harmadik és az oldali gyomrocsban véres geny volt jelen, az ezt kiruházó hártya vérdús, számos vérömlenyekkel, szintén nagyoba mennyiségben bal oldalt. Az arteria basilaris körül valamint a varolhidot fedő lágykér alatt kisebb mennyiségű geny , több azonban a jobb Sylviusféle hasadék felett. Ott a hol a látidegek a szemüregből kilépnek, geny nem találtatott, és még a bal szemüregben sem mutatkozott közvetlenül felső falának eltávolítása után; felmetszvén azonban a látideg hüvelyét, csekély genygyülem találtatott, mely a szemteke felé öregbedett. Azonkívül még magában a szemüregben jelen volt véres geny, a nélkül, hogy tályagfalakat lehetett volna feltalálni. A szemtekében véralvadék. A jobb szemüregben semmi kóros elváltozás. Az esetnek nagy érdeke fekszik abban, hogy halálos betegség következett csekély műtétre oly egyénben, melynek szervei és szövetei átalános fölbomlásnak indultak. Igen valószínű, hogy vérömlés történt a szemtekében a műtét után , hogy az alvadék genyedési folyamatot szült a szemben , mely a szemtekén kívül a szemüregben is tályogképzésre adott alkalamat, mely közvetlenül kisebbfoku agykérlobot az agy alapján, későbben súlyos genyes agykérlobot az agyacs körül hozott létre. A boneznok ezen értelmezésében csak az kérdéses, váljon mi okból támadt oly nagy folyamat a bal agyacs táján, míg a látidegek körül és az agy alapján oly feltűnő kis fokon állapodott meg. (Ophthalm. Hosp. Rep. 1873. VII. köt. 506 1.). PEST 1873. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.).
