Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-04-28 / 2. szám
19 20 A szemcsés kőthártyalob eredésére nézve a rendelkezésemre álló ezen kóranyag alapján annyit mondhatok, hogy ezen 54 esetnél előrement takárt a legritkábban lehetett biztossággal felvennem, ellenben igen sokszor történt, hogy heveny hurut tüneményeivel bejött betegeknél a 3-ik 4ik látogatáskor már is világosan mutatkoztak a kisebb nagyobb mekkoraságban és mennyiségben fejlődő szemcsék, még pedig az esetek túlnyomó számánál az alsó átmeneti redők tájékán, a köthártya felső héji nemkülönben porc része rendszerint nem párticipáltak a bajban. Nem hagyhatok egy esetet emlités nélkül, mely harmadikét képezi azoknak, hol a szemcsés köthártyalobot sem hurut sem takár mint ilyen nem előzte meg, de igenis oly kórfolyamat, mely után szemcsés köthártyalobot fellépni sem ez előtt sem ez után még nem láttam. P. 0. c. 8 éves leányka a múlt év elején mindkét szemén nagy szarutályogokkal és mellsőcsarnoki genygyülemmel (hypopion) vétetett fel kórházunkban. Nehány napi kezelés alatt a csarnokbeli geny eltűnt és nehány hét múlva a tályogok helyén maradt aránylag igen kis foltokkal a beteg a kórházból kibocsájtatott és járólagos kezelésre berendeltetett. Alig múlt el nehány hét és mindkét szemén az azelőtt teljesen ép és a lefolyt betegség alatt csak a szokott együttszenvedési izgatottságot mutatott köthártya alsó átmeneti redője mindkét oldalt igen megvastagodott, belövelt, kevés sűrű váladékot vető állapotban találtatott, ezenkívül a szaruhártya felhámi fellazulás folytán általános füstös homály, nagy könyezés és fényiszony voltak jelen. így tartott ez nehány napig, mire aztán mind nyilvánvalóbbá lön a tulajdonképi bántalom t. i. a szemcsés kőthártyalob, mely mai napig jelen van és a sikeres kezelésnek rendkívül nagy nehézségeket gördít eléje az által, hogy a javalva levő gyógymódot untalan megakasztják a szaruhártyán keletkező, és erősebb izgatást nem tűrő fekélyek. Ezen harmadik eseten kívül még két esetet említek meg mellékesen, melyeknél (két igen fiatal leáuytestvér) a szemcsésedést a héjak rendkívül nagy vizenyős duzzanata előzte meg, még pedig elébb az idősbiknél mintegy 7 éves szintén pesti leánykánál. A héjak duzzanata hetekig tartott, de már az első látogatáskor volt a baj mibenléte felismertető; kis húga valami fél évvel később hasonló tüneményekkel jutott kezelés alá. Az eredésre nézve mint mások úgy én is meggyőződtem a betegség ragályosságáról, ha egyáltalán szabad következtetni a betegektől hallottakból és saját szememmel látottakból; ezek pedig kétségtelenné teszik a betegség ragályos természetét. Jelenleg is két testvérpár látogatja intézetünket, mind a négy fiatal leányka és mindkét párnál az idősbik szenvedett elébb. A szemcsés kőthártyalob a legszorgalmasabb kezelés dacára igen hosszadalmas lefolyású, hónapokra sőt évekre terjedő; örvendetes azonban, hogy a kezelés idejéig sértetlen szaruhártyát csak akkor láttam megbetegedni, ha a beteg türelemfogyottan elébb hagyta abba a kezelést mielőtt teljes simaságra tudott vergődni a köthártya; kellő kitartás mellett a szaruhártya mindig ép marad; örvendetes az is, hogy a jelenlevő szaruposztó, nem mondom mindig, de igen sok esetben eltűnik, de nem tagadom, hogy a hosszas étetés folytán a köthártya részbeni megrövidülését alig lehet kikerülni. Voltak esetek hol a szaruposztó eltűnését nem volt alkalmam észlelni, részint mivel a beteg megunta a kezelést, részint pedig azért, mivel uj meg uj felületes fekélyek, pattanások támadtak az edényhálózat között, melyek megannyi foltot hagyván hátra egyáltalán megfosztják a szaruhártyát a teljes feltisztulás lehetőségétől, de a posztos részlet kitágulását egyszer sem észleltem, újabb tanúságául annak, hogy a tágulat csupán a szaruhártya gyurmabeli lobjának szokott következménye lenni. Itt helyén lesz négy esetet röviden felemlítenem, melyek közül szemcsés kőthártyalob folytán 3-nál mind a két felső héj, egynél csak a bal szemé és ez is csupán alvás közben tökéletesen, azaz annyira kifordult, hogy az átmeneti redök nagyfokú megfeszülési állapotban találtattak. A köthártyák úgy a felső mint az alsó héjaké a szemcsésedésen kívül általános megvastagodást és vörösséget, egy esetben a kifordult részen elszáradt pörköket mutattak, a váladék mind a négynél mérsékelt sűrű genyből állott; a tekéken egy eset kivételével csekély általános belöveltségen kívül alig lehetett egyebet látni, azon egy esetben a szaruhártyák közepén kis tályogok voltak keletkezőben, melyek körül a szaruhártya zavaros és kevésbé átlátszó volt. A kifordult héjak mind a négy esetben vissza voltak ugyan helyezhetők, azonban ha a visszahelyezést eszközlő ujjak nyomása megszűnt, legott az elébbi állapot állott be. A kezelésről alább leendvén szó itt csak még azt jegyzem meg, hogy két esetben a kifordulást illetőleg teljes gyógyulás eredményeztetett, és csupán a szemcsésedés ellen kellett a szerelést otthon folytatni; azon esetben, hol a szarutályogok voltak, a szaruhártyák elpusztultak és a héjakat sem sikerült visszafordítani; végre a negyedik gyermek 5 napi kezelés után szemének változatlan állapotával kivitetett kórházunkból. A betegséget két fiun és két leánykán észleltem. Mielőtt ezen tárgyat befejezném meg kell jegyeznem, hogy az 54 szemcsés kőthártyalobban szenvedők között 23 egyén volt olyan, ki 10-ik életévét még nem érte volt el, ha ezekhez a csecsemőket hozzáveszem, kiknek köthártyáján a heveny takár tüneményei mellett már a felvételkor mutatkoztak kisebb nagyobb szemcsék, és ezek száma a 3 év alatt 20-ra ment, meg azokat, kiknél a kezelés dacára fejlődtek szemcsék, úgy mindenesetre nagynak kell mondanom azok számát, kik kórházunkban a kérdéses betegség ellen kezeltettek. V. Küteges kőthártyalob. Ezen kórfolyamatot kétféleképen láttam fejlődni, vagy úgy hogy, mint már a heveny hurut tárgyalásánál emlitém, ez utóbbi betegségnek képezi egyik jelenségét, és ilyenkor rendszerint csakhamar elmúlik, hamarabb mint maga a hurut, vagy úgy lép fel, hogy a héjak köthártyája semmi izgatottságot sem mutat, e helyett azonban a teke köthártyájának azon része, mely a szaruszélen keletkezett pattanás (e helyen szoktak e pattanások képződni) oldalán van, tetemesen belövelt; azon esetekben hol több pattanás van jelen (néha az egész limbus köröskörül olvasóként van mintegy megrakva) a teke köthártyájának több részletén látni a pattanásokhoz rendszerint függélyes irányban vonulni a belövelt edényeket. Ezen szarutülkszéli kütegzést rendesen nagy szurási érzés, fényiszony könyezés előzi meg, mely tünemények a pattanások kifakadása után enyhülni szoktak, hogy ismét hevesbüljenek mihelyt mások vannak keletkezőben. Maguk a pattanások kis gombostű fejének mutatják nagyságát, közelebb távolabb állanak egymástól, szürke színűek és ha nehány nap alatt nem tűnnek el kifekélyednek, sőt nem egyszer tapasztalhatni, hogy mint fekélyek nagyobbodván magára a szaruhártyára terjednek; egyes esetekben ezen fekélyek nem nagyobbodnak, hanem megtartva eredeti mekkoraságukat mintegy tovább másznak a szaruhártyára, maguk után húzva a vékony szalaggá egyesült edényeket, így térvén át ezen kórfolyamat egy másikba, melyet edényszalagos szarulob neve alatt (keratitis fasciculosa) ismerünk és melyről annak helyén lesz bővebben szó. Ezekből kiderül, hogy a küteges kőthártyalob, mely nem mint melléktűnete a köthártyahurutnak, hanem önállóan lép fel, korántsem oly ártatlan mint a huruttal jelenkezö, minthogy első szakát képezheti szarufekélyedésnek és edényszalagnak, tehát oly körfolyamatoknak, melyek kisebb nagyobb szarufoltot hagyván hátra, kisebb nagyobb fokú látzavarokra szolgáltathatnak okot. Ezen körfolyamatot gyakran látjuk heveny bőrkütegek alatt és után, nemkülönben arcizzaggal együttesen fellépni. Sokszor észlelni az illető egyéneken görvélykórnak már is kifejlődött kóralakjait, vagy pedig ha ezt nem is legalább ezen senyvnek többé kevésbé eláruló jeleit. A kórlefolyás közönségesen 6—10 napig tart, görvélyes gyermekeknél azonban a gyakori kiujulások miatt több hónapra terjed, sőt éveken át az évnek bizonyos szakában ismétlődni szokott. Az ily gyermekeknél nem ritkán tapasztalni, hogy a másik szemen nincs ugyan jelen ugyanezen baj, de jelen vannak régi, rendesen szarukőrzeti ritkábban központi foltok, miket bátran lehet hasonló körfolyamat maradványainak tekinteni. E betegség leginkább 10 éven alóli gyermekeken fordul elő; csecsemőkön és megnőtteken a legritkább esetben, és az összes szám % részénél csupán az egyik szemen. Az esetek felénél szó van a jegyzőkönyvben az oltásról, és ezek nyolcadrésze nincs beoltva. A 3 év alatt ily küteges kőthártyalob összesen 203 egyénen észleltetek. 1869-ben 60-szor, 1870-ben 78-szor, 1871-ben 65-ször.
