Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
97 98 szetes, mert nem lehet, hogy midőn az alsó könycsatornácska van csupán eldugulva, a midőn tehát a felső csatornácska részben legalább átveheti és pótolhatja az alsónak is munkáját, ez ugyanoly következményeket vonjon maga után, mint midőn a tömlő alsó leszájadzása alatt van valahol az akadály. Ezen bizonyára sokban megtámadhat elmélkedés után áttérek az intézetünkben észlelt kóranyag rövid tárgyalására, csak azt jegyzem még meg, a mi taláu fölösleges is, hogy azon esetek, melyekben a bő könyezést az alsó héj belső ajkának kifordulása okozta az ezen fejezetben tárgyalt esetek közé nem soroltattak, oly könyezési eseteink pedig nem voltak, melyeket a Hornerféle izom hűdése hoz létre, de még ha lettek volna is, ezen kórosztályba természetesen nem volnának felvehetők. A köny vezeték bántalmaiban a 3 év alatt szenvedett összesen 43 egyén. A fennvázolt alakok váltakozva fordultak elő. A heveny lob igen ritka esetét láttuk, és ezeket valamint a könysipolyt, melyet 4-szer volt alkalmunk felismerni mind oly egyéneknél, kik a 10-ik életévet meghaladták. A könytömlő tágulatát, minden lobtünemény nélkül, melylyel éltesebb egyéneknél oly gyakran találkozni, egy esetben sem észleltük. Az esetek túlnyomó részében a betegség vagy az által lett felismerve, hogy a gyakorlat által nyert intést követve minden köthártyabántalomnál mintegy ösztönszerüleg nyomjuk meg a tömlő tájékát, és igy jutunk a különben elálczázott betegség tudomására, vagy pedig azon tünemények vezéreltek, melyeket e fejezet bekezdésénél hangsúlyoztunk, t.i. a szem könybe lábadása és a könytömlő tájékának kisebb-nagyobb fokú mdgduzzadása, ezen megduzzadás rendesen oly csekély, hogy úgyszólván csak sejteti magát. Ezen esetek megannyiában a nyomásra könynyekkel kevert nyákos vagy genyes váladék ürült ki, nem emlékszem egyetlen esetre, hol tiszta könyfolyadékot nyomtam ki, magángyakorlatomban ily esetekkkel több ízben találkoztam. Oly eseteink sem voltak, melyekben a könyezést az alsó csatornácska mentén létrejött szűkület hozta létre, megannyinál, mélyebb helyen akadtunk a kutaszszal ellentállásra és többször érdességre, ez utóbbiaknál közönségesen görvélykór jelenségei nyújtottak a kezelésre egy-egy támpontot. A sipolyban szenvedőknél az előrement heveny lobnak ezen elég kellemetlen maradványán kívül az átjárhatóság akadályát rendesen a csatornácskának úgy beszájadzási pontjánál a tömlőbe, mint a tömlőből lenyiló esontcsaíorna kezdetén találtuk. Könyponthiányt, kőnypontkettőzetességet és könymirigybántalmat nem észleltünk. A betegek nemére vonatkozólag nevezetos azon körülmény, hogy a mig megnőttek között alig fordul elő férfi, ki e bajban szenvedne, gyermekeknél, legalább a mi intézetünkben, tökéletes egyensúlyt tapasztaltunk e tekintetben. A betegek korára nézve az 1—3 év között volt 4, a 3—7 év között 9, a 7—14 év között 30. Görvélykórnak határozott jeleit az esetek l/4 részében jegyeztük fel. Az oltás csak kevés kivétellel megtörtént mindegyiknél. 1869-ben kezeltünk 14-et, 1870-ben 78-at, 1871-ben ll-at. A könyszervék bántálmainak kezelése. Midőn az alsó könycsatornácska vagy könypont egyszerű szűkülése és ennek folytán könycsurgás van jelen, mielőtt a Bowman szerinti csatorna-hasításhoz fogunk, mindig a kutasz által iparkodunk a csatorna tágulását kieszközölni és igy szüntetni meg a könyezést ; e tágítás úgy az alsó hosszabb, mint a felső rövidebb csatornára vonatkozik; a hol 3—4 ily kutaszolásután nem tapasztalunk eredményt, az alsó könycsatornát fölhasitjuk és a kutaszt most már nemcsak a csatornácskán, hanem az egész könyvezetéken vezetjük keresztül, tesszük pedig ezt fokozatosan mindig vastagabb kutaszszal. Egyes esetekben kisérletképen a felhasítással várakoztunk, kitudandók váljon e Bowman-féle vastagabb kutaszokat a lassan kitágított kőnyponton keresztül lehet-e vezetni és meggyőződtünk, hogy a 3-ik számút is sikerül bejuttatni, de mindannyiszor elébb a vékonyabbakkal,!, i. az első és második kutaszszal kell a könypontot tágítani. Hasznát ezen eljárásnak a könyezésre nézve nem tapasztalván, időnyerés végett a kísérletektől csakhamar elállottunk és a megfelelő esetekben legott a felhasításhoz fogtunk, és csak ezután alkalmaztuk a vastagabb kutaszokat. Az ily szűkületek miatt keletkezett könyezés nehány heti kezelés alatt rendszerint megszűnt. Másként áll a dolog azon esetekben, hol a szűkület illetőleg a könyleszivárgás megakadályozása, már is változásokat idézett volt elő a könyutak nyákhártyáiban, azaz a hol már a könytömlő tájékára alkalmazott nyomást kóros váladék előömlése követte. Ezen esetekben legott foganatosítottuk a csatorna felhasítását és a mind vastagabb kutaszok bevezetését, Az egyes kutaszolások előtt mindig kinyomtuk a könytömlőben tartalmazott váladékot, és a kutasz eltávolítása után ugyanezt még egyszer tettük. A váladéknak ezen nyomásra mutatott magatartása kezelés közben nem ritkán nyújtott felvilágosítást magára a kórállapot elébb nem teljesen ismert mivoltára, a mennyiben ha a kutaszolás előtt alkalmazott nyomásra könnyen és nagy bőven ürült ki a váladék, ebből bátran volt következtethető, hogy a könyuti akadály a tömlőből lefelé nyúló csontcsatorna mentén fészkel, ha ellenben csak a kutaszolás után gyakorlott nyomásra láttuk a könypontból kiürülni a tömlőben tartalmazott váladékot, ez a csatornácskának a tömlőbe való beszájadzását tüntette fel rendellenesnek. A tulajdonképeni eljárásra ennek az igaz semmi befolyása, mert bármely helyen van is a könyut kórosan megváltozva mindig a kutaszok bevezetése lesz a kardinális szer, melyhez összehúzó vagy izgató szemvizek befecskendése járulhat a baj fokához képest hol gyakrabban, hol ritkábban. A hol annyira vittük a tágítást, hogy a Bowman-féle kutasz legvastagabbika, t. i. a 6-ik számú is kőnynyen keresztül hatol, a nélkül hogy a kóros elválasztás végkép megszűnt volna az izgató szert erősebb oldatban fecskendezzük be, közben-közben hideg vizet locsolván a könyvezetéken keresztül. Mi is nem egyszer tapaszaltuk Graefe Alfred azon állításának helyességét, mely szerint a kutaszolás által a legnagyobb fokú tágítás lett elérve, kóros váladék nem mutatkozott többé és daczára ennek a könyezés nem szűnt meg; de egyszer sem volt még alkalmunk szellemdús ajánlatát követni, t. i. ily esetekben a könyhuscsát eltávolítani. Graefe ugyanis nehány idevágó esetben azon feltevésből indulva ki, hogy talán a felhasitott csatornácska falaira düleszkedő huscsa okozza a könyezés továbbtartását, és a huscsa eltávolítására nagy örömmel igazolva látta feltevését. Hogy mi nem jutottunk ahhoz, miszerint ezen állítás helyeségéről személyesen meggyőződjünk, ezt az okozta, mert az illető betegek nem voltak hajlandók, még egy műtét alá vetni magukat. A felső könycsatornát egy esetben sem hasítottak fel, azon nézetben lévén, hogy ez csak ott szükséges, hol az alsón épenséggel nem tarunk keresztül jutni, ily eseteink pedig nem voltak. A heveny lob eseteiben a csatorna felhasítását meleg zsemlyepépek alkalmazása előzé meg, a kutaszolásra csak akkor térvén át, midőn a lob heveny tüneményei, különösen a nyomásrai fájdalom végkép megszűnt, és csakis könyezés meg nyákos vagy genyen váladék kiürülése van jelen. A sipolyoknál a kutaszolás mentői szorgalmasabban alkalmaztassák, ezen kívül a sipoly körfala gyakran érintessék, tömény pokolkővel; a 4 ese^ közül háromnál teljes sikert értünk el, a 4-diknél a sipoly újra meg újra megnyílt, és azon időben, midőn elhagyta az illető egyén intézetünket, nem volt meggyógyulva. A kutaszolásra nézve, melynek általunk gyakorolt módját ép úgy mint a felhasításét a műtétek fejezetében fogom tárgyalni, még csak azt említem meg, hogy több Ízben volt alkalmunk tapasztalni, miszerint ha a legvékonyabb kutaszszal épen nem bírtunk keresztül jutni, vastagabbat néha könnyűséggel toltunk át, ennek az. az oka, hogy a vékony könnyen bonyolódik a nyákhártya itt-ott jelenlevő redőzetébe vagy furakodik apró öblözetbe, melyet a vastagabb kikerül. A kutaszolásnál átalán véve nagy türelemmel kell lenni, és erőltetni a dolgot épen nem tanácsos. Voltak eseteink, hol egy egész álló hét alatt naponkint tett kísérletek maradtak eredmény nélkül és végre mégis czélt értünk a nélkül, hogy a legkisebb mértékben forciroztuk volna a dolgot. A beálló, rendesen igen csekély vérzések akár a kőnyponton, akár az orron keresztül soha se bírjanak az eljárás félbeszakítására; nincs azoknak jelentőségük. Fél eredménynyel, ha a betegek türelmüket el nem veszítik, ne érjünk be, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a kórállapot mindig csakhamar régi fokára fejlődik, azért itt is igen fontos a beteget a kezelés kezdetén figyelmeztetni a roppant hosszadalmasságra, mit ha teszünk, rendesen bizodalmát és néha mesés kitartást költünk bennük. A hol a 7 T
