Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
87 88 hónapokban, annyira hogy beteg több hét óta már nem képes mezei munkát végezni, de fájdalmak ezen szemen nem jelenkeztek és a látás apadásában sem ugrások , sem hullámzások nem fordultak elő, könyezés és fényiszony azonban feltűnő erővel és csekély alábbhagyásokkal gyötörték őt. A kórodára felvételkor, 1870-ki oktob. 7-én. következők mutatkoztak. Bal szemen a szemhéjak rendesek, a teke kifejlett glaucoma képét mutatja; a szaru tompa féuyü, felülete érdes, érzéstelen, mellső csarnok szűk, a láta i gén tág, mozdulatlan, a szivárvány helyenként palaszürke és átvilágítható, a lencse előnyomult és szürke, a szemfenékből semmi verőfény, a szarukörülete szenyes szinü, a sugárviszerek tágultak és a szaru körül koszorút képeznek, kívül — alól a sugártájon jókora kendermag nagyságú tülkhártyacsap, a teke Kemény (T -f- 3), érintésre fájdalmas, semmi fényérzés, a szem hosszabb megtekintésnél könyezik, éjjel álomüző fájdalmak. Jobb szemen a szemhéjak és a teke külsőleg rendesek, a láta szűk, szivárványlobnak semmi nyoma, az üvegtest nagyon zavaros, de atropinnal tágított láta mellett a szemháttér kivehető, ez utóbbin az érhártya festenyének helyenkénti ritkulása, helyenként pedig felhalmozása ismerhető fel, a látidegdombcsa nem vájult, érlüktetés nem látható, a szem nem kemény, sőt talán rendesnél lágyabb (— T ?), lénybehatásra nagyon érzékeny, megtekintésnél kivörösödik, beteg újakat l2‘-ban ismer fel és Jaeger 18-as számú próbairatából még betűzni képes. Az eset bonyolódott és rendkívülit is mutat fel. Hogy a bal szemen móros (absolut) glaucoma a kórfolyam, az mind a leletből, mind elég tisztán a beteg elbeszéléseiből az eddigi lefolyás felől kiviláglik; érthető a tülkhártya csapja is mint a móros glaucoma következménye, szintúgy a fájdalmak. De a jobb szem bántalma nem oly szembeszökő. Glaucoma ezen szemen nem lehet, mert az ellen szól az előzményekből az egyenletes haladás izgatási tünetek mellett, mi sem lobos, sem egyszerű glaucomával nem egyeztethető, a mennyiben a lobosnál a látás ugrásokban fogy és fájdalmak ritkán hiányoznak, az egyszerűnél pedig az izgatási tünetek hiányoznak; még határozottabban szól glaucoma ellen az egész tárgyilagos lelet, melyből itt csak a szivárvány élénk visszahatását, a láta szűkülését, a látideg épségét, a szemteke némi lágyságát akarom különösen kiemelni; a láttért mérni a beteg fénykerülése miatt csak felületesen, újakkal, lehetett, de feltűnő láttérszükület igy is ki volt zárható. A kórjelzés érhártyalobban következményes üvegtest zavarral állapíttatott meg. Valászinünek tartottuk, hogy a jobb szem baja rokonszenvből keletkezett és hogy a csap (staphyloma sclerae) tágulása által sugáridegágak vongáltattak, melyek a jobb szem rokonszenvi érhártyalcbját okozták. Mooren különiratában a rokonszenvi lobról nem egészen, de közel hasonlító eseteket találok felemlítve, mig a többi rendelkezésemre álló irodalomban egyet sem. Szóbau levő esetünk mindenesetre ritka, mintegy kivételes alakja a rokonszenvi lobnak. Gyógyeljárás tekintetében legbiztosabb lett volna a bal tekét kiízelni, és ha erre a jobb szem nem javul láthatólag, még ezen is szivárványmetszést végezni. Azonban kisérletképen egyszerűbben jártunk el, úgy gondolkozva, hogy a bal szemen történő szivárványmetszés által a glaucomfolyam megszakittathatik, a teke összeállásának sülyedésével a csap lelohadni képes, ezáltal a sugáridegek vonaglása és a jobb szemre gyakorolt összes befolyás megszűnik, és ekkor a jobb szem még önként gyógyulásnak indulhat. Oktob. ll-én a bal szemen ki- és aláfelé, hol a szivárvány még nem volt sorvadva, szivárványmetszés végeztetett, mely igen szélesen és jól sikerült. A műtét befolyása a legkielégitőbb volt, mert aznap a fájdalmak enyhültek, 3 nap múlva végkép kimaradtak. A szem 9 napig tartatott bekötve, hogy a seb lapos hegedése minél biztosabban eléressék. Okt. 20-án a seb be volt gyógyulva, a kimetszés szélesnek és szabatosnak bizonyult, a teke közel rendes összeállásu, a tülkcsap egészen lelapult és helye csak palaszürke színezésről felismeihető, a fájdalmak végkép kimaradtak. A jobb szemen a fényiszony és könyezés mintegy megszakadt, de az üvegtest zavara csak lépésenként oszlott, úgy hogy elbocsátáskor a jobb szem látása még csak 20/10o volt. De várhattuk, hegy most már a gyógyulási folyamat elég biztosan van bevezetve. Sötét védüveggel és hamanyiblagos homlok-kenőcscsel beteget eleresztettük. A műtét után bekövetkezettek utólag teljes biztosságra emelték, hogy a jobb szem érhártyalobja rokouszenvi alapon állt. Az eset tanulsága egyrészt abban áll, hogy a rokonszenvi lob kivételes (úgy hiszem eddig még nem ismertetett) alakját mutatja be, másrészt, hogy bizonyítja mily sokat lehet néha egyszerű szivárványmetszós által elérni. De ezzel nem akarom azt mondani, hogy a szivárványmetszés mindég megbízhatóan ad ilyen eredményeket, sőt épen az utolsó időkben sajnálattal tapasztaltam, hogy néha sokkal szilárdabb alapon álló javaslatoknál is cserben hagy. Adat a rcczegbeli vérömlenyek kórisméi jelentőségéhez. Torday Ferencz tr.-tól. A reczegbeli vérömlenyek kórisméi szempontból vagy csupán helybeli, az az magát a szemet illető jelentőséggel bírnak, mennyiben azok a reczeg önálló lobos megbetegedését, vagy edényeinek repedését kisérik ; vagy iránytű gyanánt szolgálnak azok más, az egész szervezetre, vagy legalább a szemen kívül még más nemes szervre is kiterjedő súlyos megbetegedésre. Ez utóbbi tekintetben a kórismézés már egymaga a reczegbeli vérömleny által sokszor (vesebántalmaknál) nem csupán lehetséges, de határozott bizonyossággal megejthető már akkor, midőn a betegségnek más kórodai ismertető jelei még távolról sem gyanittatnak. Másszor a reczegbeli vérömlenyek rövid időn bekövetkezhető gutaütésre tesznek figyelmessé; oly mozzanat, mely az orvosnak önmaga részéről benső megnyugvást, mások részéről pedig bizalmat szerez. Ide vonatkozólag gyakorlatomban közelebb egy eset fordult elő, melynek rövid közlését következőkben kívánom megtenni. M. J. 62 éves színházi kardalnok f. év junius 2-án nagy orrvérzés által lepetett meg, melyet közel egy órai tartam után csak az orrjáratoknak vízzel higitott oldott vashalvacsba mártott tépet gommolyokkali betömeszelése után sikerült megállítanom. Beteg két év óta testében feltünőleg megsoványodott; múlt év november havában baloldali mellhártyalobot állott ki, melynek maradványa a hátsó alsó részen a hatodik bordától le még most is fennáll, s mellfelé a tompult kopogatási hang a csecsvonaltól kifelé mintegy két hüvelykre terjed. Ezen kiterjedésben a légzési mozzanat hiányos, a különben sejtes légzés csak igen mély belégeztetésnél vehető ki. A tüdők többi részeiben a természettani tünetek rendesek; a szív tompasága megfelel a rendes térfogatnak, hangjai tiszták, de gyengébbek; a máj nem, de a lép nagyobbodott; előbbi a hatodik bordától alig egy ujjnyira a bordaszélek alá terjed, azonban bal karéjának széle a szegycsont bal széléig húzódik s a gyomor előtt kitapintható. Megfogyott étvágy mellett az emésztés lomha, étkezés után gyomornyomást és puffadást panaszol, nemkülönben sok nyálkaköpést és büfögést, főleg kora reggel; székszorulásban szenved már évek óta, ellene hashajtó labdacsokat és ásványvizeket használt. Előbbi életmódját illetőleg az hivatásához híven 25 év óta — ennyire rúg kardalnoksága — a legrendetlenebb volt, tele kicsapongásokkal; különösen túlságosan élvezte a szeszes italokat, mely vágyát 3—4 év óta a bor már nem elégité ki többé, hanem a pálinkának, rumnak adott előnyt. Ezt azonban, mint minden iszákos, maga — daczára hogy tiz év óta ismertem — világért sem vallotta volna be, ellenkezőleg magát a legjózanabb életű emberek sorába számította. Tagreszketését utolsó betegsége utáni gyengeségének akarta felróni, de pályatársai már három év óta tapasztalták nála ezen tünetet. Az orrvérzés után 24 órával beteg csudálkozva panaszkodott a felett, hogy azon nyomasztó főfájás, mely őt a vérzés !t előtt már három napig gyötörte, és főleg a homlok és halánték tájakra szorítkozott, még mindig tart, sőt most a főtetőn át a nyakszirfcre is elterjed; e mellett nem mer elaludni, mivel álma igen nyomasztó, rósz, és szemei előtt ködöt lát. Érütése lassúbb, 56 egy perez alatt, egyenletes, de gyenge. Láták rendesnél jóval szükebbek, fény behatásra lomhán és elégtelenül
