Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-10-27 / 5. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 32-dik számához. Szerkeszti Hirechler Ignácz tudor. 5. SZám. Vasárnap, October 27-kén. 1872. Tartalom: Kórodai esetek. Közli Schulek Vilmos tanár. (Folytatás). — Visszapillantás a pesti szegény gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1870. dec. hó 3l-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól (Folytatás). — A szemészek ez idei gyűlése Londonban. — A tovaharapódzó szarnfekély gyógykezeléséhez. GraefeAlfréd tnr-tól. — A szem kóros el változásai fonalóczbetegségnél. Kittel tr.-tól. Kórodai esetek. közli Schulek Vilmos tr. ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. (Folytatás).1) 16. Szemhéj bőr — perzselés, átható szaru-és tülkhártyaseb, és következményes sérülési hályog. — K. J., 18 éves lakatosnak 1871-diki márcz. 24-kén , munka közben mintegy V3 □"-nyi izzó aczéldarab pattant bal szemére, 1—2 másodperczig odatapadva maradt és azután lerántatott. Beteg égetési fájdalmakat érzett,állítólag az nap még látott a sérült szemen, és csak másnap kezdé látását fokozatosan veszteni. Jeges borogatások használtattak. A látás apadása hozta a beteget 2 nappal a sérülés után a kórodára, ilyen lelettel: jobb | szem sérületlen; bal szemen a héjak bőrén az irháig ható égetett seb, mely a szemrés csukásánál az alsó szemhéjról megszakadás nélkül megy át a felső szemhéjra, mintegy 20 kros pénzdarab nagyságú, és a szemhéjak belső leién székel, a felső szemhéj szélhez közel a köthártya is némileg megégett ; a belső szaruszélen, kissé a haránt átmérő alatt 2"'-nyi bosszú, egyenetlen szakított szélekkel biró, sugárirányban fekvő, félig a szaru- és félig a tülkhártyában ülő átható seb; a tűikbe nyiló sebrész körülete felületesen megperzselt és szenyes fehér színű, míg a szaruba nyúló seb- j rész körülete némileg beszűremkedett; a szarubeli sebzugtól a J szaru felső részei felé húzódó legyezőszerű lánczolatok ismerhetők j fel; a szivárvány a sebhez vougált, nem áll elő, de a seb mélyé- ' ben látható ; a láta szűkült, haránt irányban tojásdadszerüeu kihúzott, a lencse zavaros viszfényt ad; beteg újjakat nehezen ismer fel, fájdalmai türhetők. E leletben a betegre nézve legkárosabbnak a sérülési hályogot kellett tekintenünk, mint a mely látását állandóan fogja zavarni. Mert bár csekélyebbfokú lencsesérüléseknél (itt csak a tok széle szakíttathatott be némileg) és ezek következtében beálló elmosódott lencsezavaroknál a homály némi feltisztulása nem épen ritkaság, mégis ezen feltisztulás nagyobb mérvben nem szokott bekövetkezni, és így esetünkben sem lehetett a feltisztulás oly fokára számítanunk, hogy beteg ezen szemének nevezhető hasznát vehette volna a kétszemi látásnál. Ha pedig majd később a lencsét bályogműtétel által távolítottak volna is el, ezen szem látása erős domborüveggel magában ugyan közel vagy egészen a rendes látélességgel lett volna várható, de az ekkor a két szem között beállott nagyfokú fénytörési különbség mindenesetre a kétszemi látást és az ebből származó előnyök élvezését kizárta volna. A *) Nyomdahiba javítás. A „szemészet* f. é. junius 16-ki számában Schulek tnr. czikkében a következő értelemzavaró hibákat kérjük kijavítani ; az 1-sö hasábon (33. oldal) 5. sorban „kórszobában“ után „kezeltettek* beszúrendó ; az 1. hasábon 17. sorban „Előnyösök“ helyett „Előnyük* ; a 28. sorban „szétlövés* helyett „srétlövés* ; a végső sorban „látánál* helyett „látaszél* ; a 2-dik hasábon (31. lap) alól 12-dik sorbau „szél“ helyett „srét* ; az 5-dik hasábon (37. lap) 41 és 42 sorban „sebnél* helyett „sebszél“ ; a 46 éi 47. sorban „fél zsírosodásban* helyett „felszívódásban*. A „szemészet* aug. 11-diki számában az 56-dik oldalon alól 10-dik sorban „beteg még kevéssé* helyett „szemhéji köthártya*. kétszemi látás tehát betegre nézve mindenképen elveszettnek volt tekintendő. A mi a sérülés egyéb részleteit illeti, ezek gyógynlá; sára és kimeneteleire nézve jó reményt táplálhattunk, miután a í visszahatás a két sérülés utáni napon nem volt nagyfokú, beteg I magát már a kórodára való felvétel előtt czélszerüen viselte (a mennyiben nyugalom mellett jeges borogatásokat használt) és a szemhéjak részéről nem kellett összenövéstől tartanunk, mert sebes, égetett, felületek nem érintkeztek. Beteg sötét helyen ágyba fektettetett, atropincseppeket, és a sebes helyek olajos vászon darabbal történt elfedése mellett, hideg borogatásokat kapott. A lefolyás négy bét alatt meglepő változásoktól ment maradt; a perzselt bőrrészek sarjadzásokkal ‘lepettek el, melyek időukint pokolkővel edzettek és végre lapos hegszövetet képeztek feltűnő zsugor nélkül; a sebszélek tisztúltak, hegszövet által egymáshoz forrtak, a szaru feltisztúlt és ránczai eltűntek ; a láta tágúlt, de eltorzúlt ma.adt, mert a szivárvány belső része a szarusebbe rögzült; a lencse belső fele inkább homályosodott el szürkésen, míg külső fele némileg tisztáit, úgy hogy beteg újjakat 12'-nyi távolbbn ismert fel; lobos tünetek nem voltak többé jelen, így beteg apr. 23-kán azon meghagyással bocsáttatott el, hogy magát még 4 hétig kímélje, azalatt naponta egyszer egy csepp mákonyfestenyt bocsásson szemhéjai közé a hegedés előmozdítására, azontúl pedig vegye ismét fel rendes munkásságát. 17. Szaruheg szivárványodanövéssel a bal szemen, láta zár és utóhályog a bal szemen, régibb sérülések folytán. — P. G., 13 éves tanuló állandósült kóros változásokkal vétetik fel a kórodára, a czélből, hogy rossz látása művileg javíttassák. A jobb szem lelete ezekben áll: semmi izgatási tünetek, a szemhéjak rendesek, a tekén a szaru alsó felében van 2*/2"'széles, a középig felhágó, elmosódott szélekkel biró szürkés-fehér heg, mely kissé elődomborodik és a szaru homálynélküli részeit is némileg magával tetőzetszerűen mellfelé húzza; a szivárvány alsó fele mellfelé húzódott és a hegbe nőtt; a szaru, szivárváuy és láta felső része rendes, a lencse tiszta, a szemháttér rendes, a látás újjak 15'-nyi távolbani olvasásában áll, tehát S = 2y>0. A kórelőzményekre nézve tudomásunkra jött, hogy a üúnak 5 éves korában darab fa pattant jobb szemére, mely sérülést és erős íájdalmakat okozott, de ezek szüntével a szem nyugalomba tért és azóta a mostani alábbfokozott látás egyformán megmaradt, fájdalmak sem állottak többé be. A fönnebb említett leletből látni lehet, hogy a sérülés utáni heg magában nem értelmezi eléggé a látás tetemes lefokozottságát, mert a láta szabad és a közegek felső része egészen tiszta, a szemfenékbeu sem találtatott változás; így csak a szaru tiszta részeinek is a kidomboruló heg által történt tetőzetszerü előhúzását okozhatjuk a látás tetemes megrosszabbításával. Indokoltnak látszott ebből kifolyólag szivárványcoonkítást végezni, mint a mely tapasztalás szerint a szaru mindennemű domborulati rendelleneségeinél, legyen a szivárvány a szaruhoz nőve mint esetünkben, vagy nem, a rendes görbület visszatértét előmozdítja. így jól végezett széles szivárványmetszés által közvetlenül a látás javulását várhattuk. De előépítő szempontból is ezen műtétet kellett végezni, mert különben a mellső odanövés miatt akármikor állhatott volna be másodlagos glaucomfolyamat, mely ellen, mint általán ismeretes, csak szívór-5
