Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-08-04 / 4. szám
61 62 Még egyet kell a kórképre nézve felemlítenem ugyanis, hogy a gyurmabeli szarulob sok eseténél a szaruhártya legmellsőbb rétege alig változik meg, a midőn is elég fényes de átlátszóságából mégis sokat vesztett szaruhártyával van dolgunk. Általán véve a lefolyás hosszadalmas, de a jóslat még akkor sem nagyon kedvezőtlen, midőn mélyebb központi beszürödések kevés reményt nyújtanak a tökéletes kitisztulásra. Szivárványcsonkolás által csaknem tökéletessé tehetni a láterőt. A felületes szarulob. kivált a részleges, természetesen még kedvezőbb véget ér; ezeknél rendszerint tökéletesen elmúlik a homály. Szőveményező betegségeket a már említett mélyebb beszürődéseken és az ezekből néha származókon kívül, mint milyen többek között szivárványelőesés, részleges szarutágulat s a t. igen ritkán volt alkalmam észlelni. Általános szarutágalatot egyet sem figyeltem meg ; nehány esetben a gyurmabeli szarulob végszakaiban pontozatos szarulob képét öltötte magára. Egyes esetekben részleges szivárványlob tüneményei léptek rövid időre fel. A kórlefolyás 5—6 hét és 1 — 2 év között ingadozó. A felületes szarulobban szenvedők felénél görvélykórnak jelenségei mutatkoztak, */5 részénél mind a két szem volt ugyanazon betegségtől megtámadva; %■ részénél részleges volt a szarulob; y8 részénél nem történt beoltás; az egyének fele 10 éven alóli, másik fele a 10 és 14 év között állott. 1969-ben volt 13; 1870-ben 56; 1871-ben 15, összesen 84. A gyurmabeli szarulobban szenvedők y6-ánál van csupán görvélykórról említés téve; szintén csak */6 oda szenvedett mind a két szemen; a bántalom mindig az egész szaruhártyára terjedőit; beoltás y4-nél nem történt; a betegeknek % a 10 éven alóli, a többi 10 és 16 év közötti. 1869-ben 6; 1870-ben 17; 1871-ben 19, összesen 42. A szaruellágyulás kivétel nélkül marastikus egyéneken fordult elő. Mindössze hat gyermek szemein észleltem és ezek között 5- nél mindakét szem meg volt támadva. Némelyiknél a lefolyást eleitől fogva megfigyelhettem. A kórkép ezeknél következő volt: A szemhéjakon semmi változás, a teke köthártyája itt-ott megráncosodott, a ráncok igen alacsonyak és sarló idomot mutatók a szaruhártyafelé néző vájulattal, a szaruhártya körül igen keskeny, rózsavörös edénykoszoru, de ez több esetben egészen hiányzott; maga a szaruhártya fényétől merőben meg van fosztva s mintha por lenne föléje hintve, mely egyes helyeken nagyobb mennyiségre gyűlik meg és a szaruhártya fölött ide s tova csúsztatott héjak mozgását együttmaradva követi. E gyüledék a levált felhám. Ilyenkor a szarrhártya még nincs beszűrődve, legalább nincs annyira, hogy a szövetet átlátszatlanná tenné, és igy a szarumögötti képletek elég tisztán vehetők ki; és ezek nem mutatnak lényeges változást, csak a láta szükebb talán némileg, de csakhamar, átlag 24 óra alatt, a kórkép lényegesen megváltozik : a szaruhártya most már egész terjedelmében szürke szint vesz fel, a mögötte levő képletek csak sejthetők, ezeknek egyes részletei éppen nem különböztethetők meg, a láta határai csak annak feketesége miatt válnak ki, és most már a szétesésnek félreismerhetlen jelei következőleg kezdenek nyilvánulni; az egész teljességében szürkés szaruhártya alsó felének azon részén, mely szemközt áll az alsó héj belső ajkával vonalszerű, keskeny kitekélyedés áll be, illetőleg ezen helyen, valúszinüleg a belső ajk és a szaruhártya közötti nagyobb súrlódás következtében a szaruszövet mellső rétegzete mintegy kiesik. A tér, melyet e szétesés elfoglal 1%'"—2"'-nyi hosszú és y2'"-nyi széles, vízszintes iránynyal, rendszerint csak a szövet mélyébe terjed tovább, de e közben a szétesés szomszédságában a szaruszövet egész vastagságában sárgás szint vesz fel, és nehány nap alatt nemcsak szivárványhártya-előesés áll be, hanem rendszerint az egész szaruhártya elpusztul. Ámde nem mindenütt ilyen a lefolyás; zannak esetek, hol az említett vonalszerű vízszintes térre összepontosul a bántalom, itt a szétesés mindinkább alámélyed és csaknem kivétel nélkül szivárvány előesést idéz elő, az előesett szivárványrészlet azonban nem nagy mindig, vannak esetek, a hol az előesett részletek igen kicsinyek, bizonyosan azért mivel a descemethártyai nyilás igen kicsiny, néha oly kicsiny, hogy a szivárványhártya nem is esik elő, hanem csak odatámaszkcdik. E közben a szaru1 hártya többi része nemcsak hogy nem szűrődik be genyesen, hanem szürkés homályát is egészen elveszíti, fényét lassankint visszanyeri, és jelentéktelen szivárványiszamot vagy mellső odanövést kivéve a szem a kórfolyamat végén még láterejének is megtartja legnagyobb részét. Ezen kedvező lefolyás az igaz a ritkábbak közé tartozik, és mindig az egész szervezet állapotának ideiglenes jobbrafordulását jelzi. Meg kell jegyeznem, hogy a vonalszerű szétesést nem észleltem minden esetben, voltak egyének, kiknél az ellágyulás első jelét, t. i. azon kórszakot, melyben a felhám általános leválása folytán a szaruhártya portól látszik mintegy ellepve lenni, legott tályogok fejlődése váltotta fel, melyek rendszerint tönkre tették a szemet Egy esetben érdekes volt megfigyelni, mily symmetrice képződött a két szaruhártya belső alsó negyedének közepén kis kender mekkoraságu tályog, melyeknek igen apró, csaknem egyidejűleg létrejött szivárványelőesés volt következménye, a kinyomott szivárványrészletek igen kis domborulatot képeztek, és több heti kezelés után tökéletesen visszahúzódtak, mellső odanövést hagyván hátra, e közben a szaruruhártyák is csaknem egészen visszanyerték fényüket, az 5 éves gyermek azonban, ki látszólag már már összeszedte volt magát, nehány hét múlva tüdővészben elhalt. A szaruellágyulásban szenvedő szemtekék rendesen valamivel puhábbak, és az egész kórlefolyás alatt igen jelentéktelen raj - tűk edények belöveltsége, úgyszintén alig ellenzik a fényt és a könyezés is csekély. Az egész betegség csak résztünete a szervezet általános megbetegedésének, a jóslat igen kedvezőtlen, mert még ott is, hol a szemek javulást mutatnak és azoknak legalább részben való megtarthatására van némi remény, az egyén az általános bajnak lesz áldozatává. A három év alatt mint már említém 6 egyént volt alkalmam részint a kórházban fekvőleg részint bejárólag észlelni, a kórházban fekvők elhaltak, a bejárólag kezeitekről van okom hasonló véget feltételezni. Beoltva egyik sem volt. Korukra nézve egynek kivételével ki öt éves vala mind csecsemő. 1869-ben kezeltem 4-et, 1870-ben 2-t, 1871-ben egyet sem. A Descemethártya előesésének csak egy esetét észlelvén intézetünkben, ez egy esetből semmiféle következtetést sem vonok, hanem ritkaságánál fogva az esetet egyszerűen leirom úgy amint azt jegyzőkönyvünkben leírva találom. B. N. 5 éves leányka nincs beoltva. Szembetegsége miatt 1870 február hó 25-én hozták kórházunkba. A behozatás előtt nehány héttel kanyarótól szabadult meg. Szembaja 14 nap előtt keletkezett. A kórállapot következő : A bal szaruhártya alsó felén a láta alsó szélével szemközt, körülbelül 1l2“‘-ra, kidudorodó, alapjára nézve minden irány felé V" átmérővel biró hólyag mutatkozik, mely átlátszó és mely körül a szaruhártyán több kisebb nagyobb felületes tiszta fekély vehető észre; a láta középtágulatu és lomhán mozog; a szivárványhártya színe, szerkezete, fénye és helyzete rendesek, a csarnok térfogata mindenütt rendes. A bántalmazott szarufél felé minden irányból igen finom edények járulnak; a köthártyán könyebb hurut tüneményei vannak jelen. A gyermek különben egészséges. A rendelt szerek használatára másnap a kórállapot annyiban változott, hogy a mellső csarnok valamivel szőkébb, csekély fényiszony és könyezés állottak be, az egy nappal elébb tiszta, átlátszó hólyag falazata kissé zavaros. 28/2 a láta még szükebb, a többi viszonyok nem változtak ; március 7-éig a viszonyok folyton javultak, a mennyiben a hólyag szemlátomást lohadt, és ezzel együtt a láta nemcsak rendes tagulatát, hanem az alkamazott atropin következtében ennek hatását is mutatta; március 12-éig a Descemethártya kinyomott részlete egészen visszahúzódott, és a leányka hátramaradt folt ellen még egy ideig, de e tekintetben igen jelentéktelen eredménnyel kezeltetvén, nehány hét múlva aránylag igen jó gyógyszerrel hagyott el. III. Szarusömör; szaruposztó. A szarusömört és szaruposztót együtt tárgyalom, mert itt nem azon posztóról van szó, mely rögös vagy szemcsés köthártyalob következtében fejlődik, hanem arról, mely hosszadalmas és gyakran kiújuló szarusömörből keletkezik. A szarusömör eseteiben a kórképet illetőleg nagy a válto; zatosság. A sömörös pattanások száma egytől tíz-tizenötig válta-T
