Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-04-28 / 2. szám
29 30 birt esetek mindenike a szabányos fősteny elfajulás tói eltéréseket mutatott úgy a föllépésben, mint a lefolyásban. A bántalom nem a gyermekkorban támadt, mint közönségesen szokott, vagy időnként gyors szökésekkel haladt a tökéletes megvakúláshoz, vagy az egyik szem sokkal nagyobb mérvben, vagy éppen egyedül lett megtámadva; a központi látélesség nagyobb vagy kisebb fokban lehatalmitott, alkonyköd gyakran hiányzott. Két esetben higany, illetőleg hamiblag gyógymód mellett a gyógyulás gyorsan bekövetkezett, mi a bujakóros alap fölvételét megerősítette. Egy esetben a föstenyelfajulás egyoldali abducenshüdéssel volt szövődve. Leber úgy van meggyőződve, miszerint ezen közleményei nem nyújthatnak fölvilágositást a receg föstenyelfajulásának lényegéről, hanem csupán az addigi tényleges adatok gyarapítására szolgálnak. Azonban már ezekből is világos az, hogy a Rét. pig. általában igen sokoldalú bántalomnak kell tartanunk, és hogyha a Rétin, pig, megnevezést a typicus esetek számára akarjuk fenntartani, akkor be kell ismernünk, miszerint az legkülönbözőbb kinyomatú átmeneteket képez a hozzá közel álló kóralakokhoz, és hogy a Rét. pig. csupán egyike azon egymás közt rokon bántalmaznak, melyek a szülők közötti vérrokonságnak, vagy öröklésnek köszönik eredetüket. (Graefe Arch, f- Ophthalm, 1871. pag. 314—342.) Torday tr. A bal felső szemhéj és tekeköthártya idült, önszenvi vizenyöfe. Landesbkbg tr-tól. A szemhéjak vizenyős daganata másodlagos jellemmel, azaz mint valamely helybeli lobgóc kinyomata, igen gyakori kórkép a gyakorló szemész előtt, ellenben csak nagy ritkán fordúl elő ezen bántalom elsődlegesen (idopathisch), és pedig idült, konok, lappangó lefolyással, mintegy önálló kóralakot képviselve . Ilyen L. tr. következő esete. A. W. 22 éves, egészséges erős testalkatú cselódleány; 1870*%, bal szemén következő kórállapot észlelhetni: felső szemhéj savósan beszüremkedett, tésztapuha, vastag hurka alakjában csüng le, a szaruhártyát csaknem egészen elfedi. Külbőr halványvörös, redöi elsimultak. A szemhéj önizmainak működte tése által nem emeltetik, benne csakis a teke felfelé tett mozgásainál venni észre némi szenvedöleges mozgást. Eélholdképü redő (plica semilun.) jelentékeny fokban túltengett. Felső szemgödörszél megvastagodott, egyenetlen és tapintásra rendkívül fájdalmas; e részen és a belső eresztéknél a vizenyő legnagyobb, s az újj benyomást hosszabb időn át megtartja. A csont egyenetlen, érdes felülete egészen a szemgödörbe követhető. — A teke egész köthártyája savósan beszüremkedett; szövete lazúlt, bársonyszerű, redőbe nem emelhető, s a szarut kisebb hullám alakjában veszi körül. Különben az így megváltozott köthártya fölszinén finom edényhálózat húzódik el, mely a legcsekélyebb ingerre is erős belöveltséget külöl. A szem törő közegei tiszták; szemháttér rendes, valamint a teke mozgásai- és tekebeli nyomás is. S. 3%6, Jäg. 1. Kórelőzmény egész negativ; bújakórt teljes biztonsággal ki lehetett zárni. A bántalom pár év előtt, — ok nélkül, felettébb lapangó lefolyással — vette kezdetét; több orvostól kezeltetett; egy év előtt a felső szemhéj bőréből egy redő ki is metszetett. Alkalmaztatott higanykenőcs rendszeres bekenése 15 ízben (2,0 pro dosi) izzasztás, helybelileg iblany föstvény és meleg borogatások. Kísérletkép a tekeköthártyája alá igen hígított Lugolf-féle oldat föcskendeztetelt, eredménynélkül. A javulás — a helybeli kezelés folytatása mellett — szépen előre haladt, s midőn beteg a tankorodát elhagyta, szemhéja egészen rendessé vált, kivéve a műtét folytáni heges rövidülést. A csonthártya rendellenessége eltűnt, úgy a teke nyomás iránti fájdalmassága is ; csupán a tekeköthártya vizenyöjétől maradt még vissza valami, kivált a külső alsó részben, melynek bársonyos külemét még mindig finom edényháló födte. (Graefe Archiv f. Ophthalmologie 1871. pag 311 s köv.) __________ Torday tr. Érüártya-gümö egy esete. B. Frankel tr.-tól. Éránkéi tr. a berlini orvosegylet 1871. nov. 1-én tartott gyűlésében egy, általa észlelt, Ewers és Henoch tr.-ok által is látott érhártya-gümő (Tuberculosis choroideae esetről értekezett. A 6 éves leányka kisebb fokú görvélyes anyától származott ugyan, de inig 4 más testvérje a görvélykórtól teljesen menten maradt, addig ő nála is csupán a halvány bőr színezet és petyhüdt izomzat árulta el a nem tökéletes egészséget; fejlődése, kedély és lélek állapota korával öszhangzásban álott; jelentékenyebb betegsége nem volt. 1871. május elején borzongások léptek fel, rendetlen időközbeni ismétlődésekkel, melyek után a gyermek szokatlanul bágyadnak érezte magát, szívesen ágyban maradt, és a rendesnél feltünőleg többet is aludt. Különben kedély állapota, jó étvágya, komolyabb baj lappangását éppen nem gyanittatták, úgy, hogy a szülök talán még jó ideig nem folyamodtak volna orvoshoz, ha F. tr. a családot történetesen meg nem látogatja, ki is a leánykát jóval halványabbnak találta mint különben, de a nyaki fúvó zörejt leszámítva kóros tünetet nem észlelt. Egyenlő állapot mellett 14 nap múlva a bal szem felső héja észrevehetőig lejebb állt (Ptosis), annak szabad széle a láta középéig ért; a szemek egy közes tengelye mellett a bal felső szemhéj rendesnél valamivel vastagabb volt, de nem annyira, hogy abból az iszam megfejthető lett volna. Ezen tünetek F. tr-ban már is felköltötték a szemcsés gümö (Miliartuberculose) gyanúját, miért 2% a szem hátterét tükörrel megvizsgálván a bal szemben az idegdombcsa szomszédságában le és kifelé (fordított képben) fehér elszinesedést látott, mely az idegdombcsa nagyságát meghaladta, és a felette elvonuló reczegbeli edények világos ivezetet képeztek. Az elszinesedett rész nem volt kerek alakú, hanem ki és lefelé csúcsba végződött; szélei némileg elmosódottak. A legközelebbi napok alatt a felső egyenes szemizom hűdése csatlakozott a felső szemhéj iszamához ; az elszinesedett rész 1 y2 domcsa nagyságra növekedett, és azon vörös szegély, mely az első vizsgálat alkalmával azt a látidegdombcsától elválasztotta, eltűnt, úgy, hogy az most a dombosával közvetlen egybefüggött, s szélei határozottan elmosódvák. Reczeg edényei erősen belövőitek ; láterö rendes. Rendeltetett hamíblany. Miután még a belső egyenes szemizom félhüdése csatlakozott az eddigi kórtünetekhez: a gyermek az egész nyarat falun töltve folyton jó egészségnek örvendett, küleme sokkal jobb volt mint valaha az előtt; a szemizmok hüdése megszűnt; azonban a szemtükörreli vizsgálat aug. 14-én az elszinesedettt résznek jóval előbbre domborodását jelezte, a nélkül, hogy térfogata is nagyobbodott volna. Aug. 27. heveny csórva tünetei mellett a gyermek rögtön megbetegedett, mely után a láz folyton megmaradt, az életerő gyorsan fogyott, a nélkül, hogy valamely szerv közvetlen bántalma kimutatható lett volna. Magában a szemben újabb kóros megváltozás csak sept. 10-én lépett fel, és pedig a fordított képben azonnal a dombcsa felett tűhegynyi, kerek alakú, elmosódott szélű elszinesedett hely, nem különben még más 4 a háttér körzeti részein, melyek az érhártya gümö jellemző képét nyújtották, s közöttök a legnagyobb körülbelől */6-át tette a dombosának. Folytonos láz, felületes, szapora légvétel mellett a tüdőkben szercsegések sem voltak észlelhetők, csupán a bal tüdő csúcsában hátúi lehetett felvenni igen kis fokban tompult kopogatási hangot, és ennek megfelelöleg határozatlan légzést. Azonban a nyakmirigyek közül egyesek borsó nagyságra megduzzadtak ; e mellett a gyermek szemlátomást soványodik, az ételektől undorodik, ágyában behunyt szemekkel nyugton fekszik, de nem sokat alszik. Ezen állapot sept. 22-ig tartott, midőn a máj rögtön dagadni kezdett annyira, hogy az nehány nap alatt a köldökig leterjedt, tapintásra igen fájdalmas volt. Oct. 1. tüdővizenyő tünetei között rögtön meghalt. Bonczolva nem lett ugyan, de F. azt hiszi, hogy a szemcsés gümőkór, illetőleg az érhártya gümösödése ezen esetben nem csak kétségen kívül áll, hanem igenis bizonyítja, miszerint a szemesés gümőkór, hogyha az az érhártyát is megtámadja, szemtükör segélyével sokkal előbb kórismerhető, mint azt egyébb
