Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 7-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1- SZám. Vasárnap, február 18-kán. 1872. Tartalom: Nehány adat a félbenhagyó szemlob ismeretéhez. Hirschler Ignáez tr-tól. — Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. decz. hó 3l-ig kezelt szembetegségekre. V i d o r tr.-tól — Irodalom: Prof. A. von G r a e f’s klinische Vorträge, herausgegeben ven D. Hirs chberg (folytatás). Sajátságos alakú járványos szemlob. Landesberg tr.-tól. — Önálló (essetiel) tekesorv egy esete. Landesberg tr.-tól. Nehány adat a félbenhagyó szemlob ismeretéhez* **)). Hibschlek Ignácz tr-tól. Alig van szemészeti tankönyv, a melyben a félbenhagyó szemlobról említés nem tétetnék, de az ennek szentelt fejezet rendesen oly rövid és — mondhatjuk — oly üres, hogy az olvasóban önként támad a gyanú, mi szerint a szerzőknek nincsen saját tapasztalatuk a dolog felett, és hogy inkább az egyiktől a másikra átszármoztatott traditionális hit, — mint tudományosan megállapított tény áll előttük. Ez minden esetre arra mutat, hogy a valódi álczás váltóláz szemlob alakjában nem tartozik mindennapi kórészleletek sorába. A szóban levő baj lényegére, vagy inkább helyes definitiojára nézve kétségben nem lehetünk. Miután a szemlob alakjában mutatkozó álczás váltólázról szólunk, az alatt azon szemlobeseteket értjük, hol az ismeretlen, de tudományosan felvett malaria-gerj nem az ismert lázroham tünetöszletét hozza létre, hanem szembántalmat kellő félbenhagyassal vagy a mint Staub*) nevezé helybeli váltólázat a szemen. (Locale Intermittens am Auge). Az imé.t említet iró e betegségre vonatkozó 1835-ben megjelent közleménye, melyre a későbbi könyvek mind hivatkoznak, nézeteinek némi elavultsága daczára még most is átolvasásra méltó. Ő helyesen megjegyzi, hogy az álczás váltóláznak a valódi kifejlett alakkal való azonosítását főleg azon hibás felfogás gátolta, miszerint a váltólázban mindig csak a lázas tüneteket —mind fődolgot — vették szemügyre, elhanyagolván az idegtüneteket, valamint a betegség alapját és keletkezési góczát. Ő az idegduczokat tekinti úgy a közönséges mint az álczás váltóláz kiindulási pontjainak, és így szerinte a Gasserféle és a szemducz (ganglion ophthalmicum) képezik a félbenhagyó szemlob keletkezési góczait. Az ezen duczokkal összeköttetésben álló idegszálak lefolyása szerint mutatkoznak a helybeli baj egyes tünetei, melyek nem mindig tisztán idegtünetek, mint zsába vagy hüdés, hanem a velük egyesített sympaticus ágacskák által valódi lobot tünetekkel párosulvák. Ez utóbbi annyival inkább lényeges, mivel a későbbi szerzők többnyire csupán a félbanhagyó zsábát veszik fel mint álczás váltólázot a szemen, a szemlobokat egészen kizárván annak fogalmi keretéből. S t a u b egynehánv gyakorlati szempontból fontos átalános megjegyzését röviden ide iktatom. A typusnak változásait (élőbbé*) Előadatott a k. budapesti orvos egylet 1871. dec. 2-án tartott rendes ülésében. **) Die krankhaften Affectionen des Auges und seiner benachbarten Gebilde mit regelmässig — intermittirendem Typus, insofern sie sich als topische, sogenannte larvirte Wechselfieber darstellen, oder als Symptom einer febris intermittens auftreten. Vom k. bayr. Physikus Dr. Staub. Zeitschrift für die Ophthalmologie vom Prof. Dr. S. A. von Ammon V. Bandes IIP u. IV. Heft 1835. 34g. L zést és éslekedést) valamint s kettőzött alakokat (Duplicitaet und Duplication) a félbenhagyó szemlobra nézve igen nngy ritkaságnak tartja. Leggyakaribb a mindennapi typns, a harmadnapi és a negyednapí sokkal ritkább Az ismétlődésre való hajlam alig létezik. Miután a baj egyéni tulajdonságokból keletkezik, nem lehet szó járványos vagy helyi (edemisch) megjelenéséről, de valamennyi Staub által észlelt eset oly időben fordult elő, melyben a változás járványos volt. A fiatalabb egyének mind már előbb szenvedtek volt görvélyes szemlobokban, miért is hiszi, hogy ez hajlandóvá teszi az illetőket e ritka bántalomra. Staub kilencz esetet észlelt, melyeket említett czikkében körülményesen közöl. 0 ezeket 3 különféle osztályba sorozza, e szerint amint a) vagy mint tisztán ideges bántalmak jelentek meg, vagy b) a résztvevő edényidégek által vértórlódási tünetekkel párosnlnak, vagy végre c) a baj már gyuladásban szenvedő szemen lép fel. Mindegyik osztály 2 szakaszra oszlik, a szerint, mint a baj csupán a szemen mutatkozik vagy valódi váltóláz kíséretében jelen meg. Az első osztályba tartozik négy zsába eset, melynek kettője váltóláz nélkül lépett fel az ismert félbenhagyó felsőszemgödörzsába alakjában, a másik kettő váltóláz kíséretében. Azon kívül említtetik egy sajátságos felső szemhéj hüdés váltóláz nélkül. Bennünket sokkal inkább érdekel itt a második osztály, mert ebből kiderül. miszerint Staub álczás váltólázat valódi szemlob alakjában egyszer sem észlelt, és csupán más észleletek alapján állítja, hogy az nem tulajdonképeni lob, hanem mulékony vérbőség (Congestion), s „hogy az alakra nézve egyszerű köthártyalobot (Taraxis) mutat. Ő különösen kizárja a szaruhártya bántalmazottságát, melyre én a későbben említendő tapasztalatom alapján épen súlyt fektetni hajlandó vagyok. Staub óta egész a legújabb időkig alig közöltetett jelentékenyebb adat a félbenhagyó szemlob tárgyához. Mackenzie híres tankönyvének negyedik (franczia) kiadásában jelenti ugyan, hogy ő már most inkább hajlandó a szembeli váltóláz elismerésére, mint a korábbi kiadások idejében, és közöl is 3 esetet, de a franczia kiadók (Testelin és Warlomont) jegyzet alatt azt mondják, hogy a szerző jobban tette volna, hogyha eredeti tagadó véleményénél marad, miután saját nézetük szerint az eddig közzétett esetpk mind félbenhagyó zsábára vonatkoznak. A maga idejében országszerte híres nagyváradi szemorvos G r os s Frigyes 1857-ben kiadott munkájában*) szentel ugyan egy rövid fejezetet a szóban levó bajnak, de tartalma nem olyan, hogy belőle részletes adatokat meríthetnénk. Az általa rajzolt kórkép tökéletesen ugyanazonos az ismert félbenhagyó szemgödörfeletti zsábáéval, mely a reggeli órákban fellép és egész estig tart. Éjjel a betegek jól vannak. Feltűnő csak ez, hogy ő gyakrabban észlelte a harmadnapos rohamot, mint a mindennapost, mig tud-*) Die Augenkrankheiten der grossen Ebenen Ungarns, lm Anftragd der hohen k. k. Statthalterei-Abtheilung Grossvardein, mitgetheilt von Dr. Friedrich Gross. Grossvardein 1857
