Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-12-17 / 6. szám
87 88 másokkal összezavarták, különösen a tüszös köthártyalobbal, és az Episcleritissel, melyektől egészen különbözik. A baj nem gyakori (1 : 1500 — 2000). A gyógykezelés egyszerű esetekben semleges (csak fájdalmas chemosis ellen nadályok, bemetszések, kábító szerek ajánlhatók); a visszaesések ellen a netán feltalálható alhasi pangásokat kell szemügyre venni. A szabad időközökben calomel behintése jó szolgálatot tehet. A Pterygiom-ravonatkozó rövid fejezetben újat nem találni ; a röphártyát Graefeisa szaru szélén létező hegektől származtatja. Ugyan annyit mondhatunk a Symblepharon- és a Xerosis conjunctiva e-ről szóló fejezetekről. Az előbbinél köthártya-plastica ajánltatik ugyanazon elvek szerint, melyeket az olvasó jelen számunkban Tor day tr. czikkében talál, a másiknál gyakori mosások tejjel, melyek sokkal hasznosabbak mint a glycerin vagy sziksó-szemvizek. Következnek a szarubántalmak. Ezekben két nagy csoportozatot különböztethetni meg; 1. Keratitiscircumscripta. 2.Keratitis diffusa: magok a megnevezések meg mondják, miben különböznek egymástól. Azon kívül a réteg szerint még más főfelosztást is lehet felállítani, úgymint: Keratitis superficialis, K. parenchymatosa, K. profud a. Végre tekintetbe kell venni a lobfolyamat irányát, a mennyiben az vagy egyszerűen beszűrődő vagy roncsoló. I. Keratitis circumscripta. 1. Egyszerű lobos beszürődmény. (Daseinfachentzüudliche Hornhautinfiltrat), melynek sokféle elnevezésével találkozunk a tankönyvekben. Az ismeretes gyakori kórkép, mely főképen az által van jellemezve, hogy a szaru egyik vagy másik, de több helyen is apró, a felületen túl emelkedő, szürke, vagyis szürkés-fehér lobgócz létezik, mely szaru körüli belöveléssel, fájdalommal, szemhéj görcscsel és könyezéssel kezdődvén, lassan vissza fejlődik, és pedig fekélyedés útján. Főjelleme az, hogy a kóroselváltozásépen a góez közepénéri el tetőpontját, honnan a homály mintegy központ, körüli övékben kissebedik. Jelen lehet csupán egy, (k. circ. solitaria) vagy több gócz (k. c. multiplet). Megkülöuböztetjük, ak. c. centralis, k. c. peripherica és k. c. marginalis. Megjegyzendő, hogy ez utóbbinál nagy hajlandóság mutatkozik az összeolvadásra (Confluenz), mi által néha veszedelmessé válik. A beszürődmény nem ritkán genyes elváltozáson megy keresztül, mi sárga színe által árulja el magát; ezen állapot azonban igen lényegesen különbözik a szarutályogtól. Az ezen betegséggel összekötött izgatottság majd nem mindig arányt tart a szövet beszürődményének fokával, azért akkor vagyunk feljogosítva nagy beszürődéstól tartani, mikor a lobtünetek nagyon emelkednek. És épen ez irányozhatja eljárásunkat, mivel egyedül arra kell törekednünk, hogy az izgatottságot megfékezzük. Mikor napok vagy hetek után a duzzadság (geblähtes Inflltrát) megszűnik és a létre jött kis fekély szélétől a közép felé új felhám képződését vesszük észre, akkor a betegség már mintegy magától gyógyul. A lefolyás elég heveny, és mintegy szabványos (typisch). A kimenet — kivételektől eltekintve — kedvező; homály ritkán marad vissza. A visszaesés az, mi ezen bajt kellemetlenné, sőt jelentékenynyé teszi; a hajlandóság erre néha évekig tart. Mint szövődmény főképen a szivárványlob említendő, mely különben ritkán észleltetik; a csarnokbeli genygyülem (hypopion) sokkal gyakoribb, de ez sem félelmes, sőt sok esetben a kórfolyamat alábbhagyásának elöhianöki jele. Tudva levő dolog, hogy a hajlandóságot ezen lobra a görvélytől származtatják, azonban elegendő indok nélkül teszik, mivel a lob majd nem ép oly gyakran előfordul egészséges egyéneken. Helybeli izgékonság (vulnerabilitas) valószínű, midőn az ismétlődések gyakoriak. Különben tudjuk, hogy ezen lobfolyamat nem ritkán sértés után támad, valamint köthárlyalobok tovaterjdésének (hurut, tüszös és szemcsés köthártyalob) is köszönheti eredetét. Az első időszakban minden izgató szer kártékony. Az ártalmas befolyások (hideg levegő, fény, munka) mellőzésén kívül főjavalat az, hogy a szem izmait tétlenségre kényszerítsük, mi a külső izmokra nézve könnyű védkötéssel, a szivárvány és alkalmazkodási izomra nézve atropin becseppentése által eszközöltetik, (0,05 : 10,0) 2 - 6-szor naponkint. Ezen szer három irányban hat jótékonyan, és pedig mint látatágító a szivárványlobnak elejét veszi, mint belnyomást csökkentő elősegíti a fekélyek behegedését, végre mint helybeli kábító szer csillapítja a fájdalmat és a szemhéjgörcsöt. Ez utóbbi hatás majd nem közvetlenül áll be; kívánatos lenne, hogy e fölötte jótékony gyógyszer alkalmazása szarubántalmaknál minél átalánosabbá válnék. Szunyalbefecskendések, valamint lágy meleg borogatások (3 —tí-szor 10—10 perczig) igen jól hatnak, azonban úgy ezek mint a nadályozás, csakis erősebb lobnál szükségesek. Kisebb fokú lobnál nadályok mellőzhetők, mulhatlanul szükségesek pedig oly esetben, hol a sugártáj érintése fölötte fájdalmas. Gyermekeknél 1-3, felnőtteknél 4—6a halántékra, a fülczáp mellett, vagy az orrcsontra kellő távolságban a belső szemzúgtól (legkisebb távolság 31%'"). A nadályozásra czélszerű az este lefekvés előtti időt választani, s a rákövetkező napot a beteg félsötét szobában töltse. Hashajtót csupán a betegség legmagasabb fokán javaltak; míg a régebben ajánlt hánytatók genyedés beálltával igen jól hatnak. Mellőzendők a hideg borogatások, valamint az összehúzó szemvizek és a sárga kenőcs; végre még a hólyagtapaszok is, melyeknek e baj ellen semmi hasznuk. Az említett sárga kenőcs (Pagenstecher) oly eseteknél, melyek a sömörös köt hártyalobtól vették eredetüket, a későbbi időszakban haszonnal alkalmazható. Némely esetben minden óvatosság daczára genyedés áll be a lobgóczban, majdnem mindig szivárványlobbal együtt; itt csupán az Atropin és időszakonkénti langyos borogatás van javalva. Vannak továbbá bizonyos esetek, melyekben az izgatottság addig meg nem szűnik, míg a kis fekély át nem fúródott. Elég korán rá ismerhetni ezen esetekre az által, • hogy a nagyfokú izgatottság mellett a lob épen nem terjed szét, a fekély azonban mindinkább mélyre hatol, szélei mintegy lépcsőzetként tűnvén fel. Itt a mesterséges átfúrás tetemesen rövidíti a folyamatot, de azért nem mellőzhetlenül szükséges. 2. K. fascicularis. (Büchseiförmige Hornhautentzündung. Scrofulöses Gefässbändchen). Keskeny edényszalag, melynek a szaruközepe felé irányzott végén szürkés, fehér vugy sárgás, patkóforma beszürődmény létezik. Az edényszalag néha nem egyenes, hanem görbe, némely esetben két végbe szétágazó. Az első időszakban rendesen jelen vannak az izgatottság ismeretes tünetei : szemkörüli belövelés, szemhéjgörcs, könyezés. A szemhéjgörcs megszűnése bizton tanúsítja a kórfolyamat visszafejlődését. Ekkor az edényszalag is. visszafejlődik, világosabb lesz. Nem ritkán fellépnek roszabbulások, és pedig vagy új beszürődmények vagy tüszők által a szaruszélen, vagy új edényszalag képződése által. A patkóformájú szaruhomály, de még az edényszalagtól visszamaradó homály is, évek múltával is látható. Genyedés és átfúródás csak igen kivételesen észlelhetők, és pedig vagy rósz indulatú görvély, vagy helybeli kártékony befolyások (túlságosan alkalmazott hideg) következtében. Konokúl folynak le oly esetek is, melyekben két edényszalag ellenkező irányban húzódik a közép felé, hogy ott összeolvadjanak. A szóban levő bántalom egyike a leggyakoribb szemloboknak, kivált gyermekeknél, és mintegy harmadrészét képezi az úgynevezett görvélyes, konok szemloboknak. Lényegében az nem egyéb, mint a tüszös köthártyalobnak a szarura való terjedése. A különböztető kórismére nézve fontos, az edényszalagot az úgy nevezett görvélyes vagy tüszös szaru posztótól (pannus herpeticus) elkülönítve tartani. Ezen utóbbi baj a tüszös folyamat visszafejlödési időszakában keletkezik, legnagyobb sűrűségét nem a szaru közepi, hanem körzeti táján mutatja, és nem bir a jellemzetes, patkóformájú beszűrödménynyel. Még könnyebb annak az úgy nesezett Reparationspannustól való mogkülönböztetése, moly móbbi a szaruszélen létező, már-már behegedő fekélyt egészen más alakban veszi körül. Az edény szalag gyógyítására leggyakrabban Atropin és sárga kenőcs elegendők. Néha az izgatottsági időszakban a már