Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-12-17 / 6. szám
szemészet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 51-dik számához. Szerkeszti Hirgchler Ignácz tudor. 6-dik szám. Vasárnap, deczember 17-kén. 1871. Tartalom: Kisebb közlemények a gyakorlatból: I. Szivárvány- és érkárt,yahasadék. II. A szemnillák részbeni megfehéredése. III. Elmezavar a megvakúlástól való félelem miatt. — Az alsó szemhéj kiterjedt, illetőleg átalános összenövése a szemtekével, képlő műtét Knapp módja szerint közli T o r d a y Ferenc! tr. - Irodalom : Prof. A. von G r a e f e’s klinische Vorlesungen von Dr. J. Hirschberg (Folytatás) Adatok a rövidlás fejlődéséhez, melyek 4358 tanúló fiú és leány szemein végzett vizsgálatokra támaszkodnak. Eris ma n n Frigyes tr.-tól. — Neurosis nervi optici et retinae. A reczeg nagyfokú érzéshiánya a fehér fény iránt stb. Pagensteher H. tr.-tól, Jelentés a kiéli koródákon észlelt alkalmazkodási hüdés 38 esetéről. Scheby-Buch tr.-tól. — A szemtekébe nyomult idegen testek fekvésének, felismerése a láttér megszorítottságából. Porley, T h o s. B. tr.-tól. — Szinlelt egyoldali mórnak fölfedezése. Schmidt Herrn, tr.-tól. — Alszem gyermekeknél. Látgyengeség szoptatás alatt. Hutchinson-tól. — Bibliographia. — Figyelmeztetés. Kisebb közlemények a gyakorlatból I. Szivárvány- és érluírtya-liasadék (Coloboma iridis et Chorioideae oc. utriusque). Herschkovits Ábrahám, 19 éves, Nagy-Azarból Zemplénvármegye, f. é.november 6-kán folyamodott Vidor tud.hoz az itteni izraelita kórházba való felvétele, — illetőleg műtét végrehajtása végett. Az eset műtétre alkalmat nem nyújtván, a nevezett t. ügytárs szíves volt ezt nekem bemutatni, részint az egyénnek rokonai megnyugtatása, részint a ritka példány általam történendő megszemlélése érdekében. A jobb szem tökéletesen vak, a bal lát ugyan, de csakis eleget arra, hogy a beteg vezető nélkül járhasson, és nagyobb tárgyakat felismerhessen. Ujjakat körülbelül 2'-nyira számlál. Kórelőzmény csak annyi nyerhető, hogy születése óta szemei hasonló állapotban voltak. Azon kérdésre, váljon mikor vakult meg a jobb szem, választ nem kaptam. Jobbb szem: A szemteke kisebb a rendesnél, összeállása csökkent (T. -— 1). A világos barna szivárványban háromszögletű hasadék húzódik függőleges irányban lefelé, egész a szivárvány sugárszéléig ; a hasadék csúcsa felfelé irányul és a látán-, alapja pedig a sugárszélen fekszik. Az első pillantásra azt mindenki mesterséges hasadéknak venné; szabatos alakja tökéletesen hasonlít a széles szivárványmetszéshez, mely glucoománál szokott véghez vitetni. Ott, a hol a hasadék belső széle a látával találkozik, egy keskeny, görbült, hosszú szürkés fonal húzódik a közép felé, mely a magzatkori látahártyának (membr. pupillaris) maradványaként tűnik fel. Igaz ugyan, hogy fekvése olyan volt, miszerint inkább a Henle által kimutatott tokhártya (membr. capsulo-pupillaris) maradványának lehetett volna azt venni, belső vége t. i. a hasadék széle mögött bujt el. Az ezzel szemközt fekvő külső felében a szivárványnak szintén jelen van egy zögzug alakú fekete fonal, mely épen a szivárvány egész széliességét foglalja el, de nem hnzódik át a hasadék terére. A hasadék mögötti tér ki van töltve egy tömött sötétsárga test által, mely körülbelől kis mogyorú mekkoraságú (a mennyiben hátsó részeit megítélhetni) de minden esetre nagyobb, mintsem csupán a lencse maradványát tartalmazhatná. Felülete nem csak ránczos, hanem mély barázdákat mutat, a szivárvány hátsó részével — és alkalmasint a sugártesttel — szilárd összeköttetésben van, minek folytán a szemteke mozgásainál maga nem mozog. Ha a szem egyenesen áll, szemtükörrel semmi veröfényt nem nyerni a háttérből; ha pedig a szemteke felfelé forog, akkor a nevezett összezsugorodott képlet fölött halavány, fehérsárgás verőfényt kapunk, melybe némi rózsaszín vegyül; alkalmasint levált és elfajult, megvastagodott reczeg kifejezése az. Bal szem: Itt a hasadék szintén tökéletesen függőleges irányban fekszik lefelé, szintén a szivárvány összegét illeti, egészen a sugárszélig, de alakja nagyon különbözik a jobb szemétől. Míg t. i. a jobb szemben a hasadék szélei lefelé nagyon széttérnek, ezek itt inkább összetérők, úgy, hogy a hasadék körtealakú, melynek csúksa a szaru szélén fekszik. A szaru közepén igen kis homály látható, hasonló ahhoz, minő korlátolt felületes szarubeszűrődmény után szokott visszamaradni. A lencsén már természetes világítás mellett több homályos folt tűnik fel, és pedig a hasadék külső széle mellett. Ferde concentrált világítással látni, hogy a homályos foltok különféle rétegben székelnek. Átható világítással (szemtükörrel) meggyőződünk arról, hogy a most feketének látszó, élesen határolt foltok, közel fekszenek a lencse hátsó tokjához, minthogy a szemteke forgatásainál azzal ellenkező iránybun haladnak. Ezen lencsehomály nem gátolja meg a szem hátterének tüzetes nyomozását szemtükörrel. Ezzel könnyen áttekinthetni a teke hátsó részeit, melyek tisztán mutatják a hasadék folytatását az érhártyában. Az érhártya hasadék szélei ép oly élesek, határolvák, mint minők a szivárvány — hasadéké; magában a hasadékban fekszik a látidegdombcsa, melyből kiinduló receg edények a hasadék felett a körzet felé húzódnak. A szem fény törése oly nagy mértékben hypermetropicus, hogy egyenes képben meglehetős távolságban a szemtől tisztán láthatni a nevezett edények ágait, s hogy közel még jobban látni minden legkisebb részletet, hogy ha erős domború üveget (-)- 5) teszünk a tükör mögé. Ily körülmények alatt nem lehetne csudálni, ha az első pillanatban valaki receleválást, másik talán lencsehiányt kórismézn#. Mindkét hibát különben könnyű módon kikerülhetni, ha a láttani és élettani körülményeket szoroson szemügyre vesszük így a tükör oldalmozgásaiuál csakhamar meggyőződünk arról hogy az úgynevezett parallacticus oldaltolatások (Verschiebungen) hiányoznak, hogy a reczeg edényei csakugyan a látidegdombcsától (melynek határa természetesen nem oly szembetűnő, mint érhátya jelenléténél) egész a hasadék széléig egy sikban folynak le, s hogy még a nevezett szélnél sem mutatkozik valami észrevehető színvonalváltozás. De még maga a szin is, melyben a hattér feltűnik, igen különbözik élénk fehérsége által a reczegleválásitól, mely mindig többé kevésbé kékes és tompult. A reczegleválás kizárására különben eléggé döntő a láttérnek épsége; a beteg mind a gyertyalángot, mind a mozgó ujjakat a láttérnek minden irányában biztosan veszi észre. Mi a lencsehiányt illeti,bevallom, hogy a feltűnő hypermetropicus fénytörés constatálása folytán magam is az első perczben hajlandó voltam amazt kórismézni, a hasadékban mutatkozó lencsehomályt a fennálló lencsetoknak tulajdonítván. De az ismert Pur-
