Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-07-30 / 4. szám
55 — VI. eset. M. J. 19 éves törpe színész, testileg 6—7 éves gyermeknek látszik lenni, és ez okból vettük fel kórházunkba. Az egyén szembaja himlő után támadt egy óv előtt. Különben jó egészségnek örvend. A bal szaruhártya kisebb mogyoró mekkorasága dudort képez, mely alapján befüződött, kékes fehéres, rajta számos, a tülkhártyáról átjövő edények láthatók. A csap kis körszegély kivételével az egész szaruhártya terét elfoglalja. Időnkiut fájdalmak jelenkeznek a szemben. A műtétet 1868 julius 9-én vittem végbe. A heges rész lehasitása után az összetöporödött lencse önként esett ki, utána az üvegtest nagyrészt elő iszamlott, vérzés mérsékelt, nyomkötés. 10/7 fájdalmak eddig nem jelenkeztek, éjjel azonban nem aludt; a szem kissé izgatott; genyedés nincs, folyt. l2/, fájdalom nem állott be, genyedés igen mérsékelt, láz hiányzik 15;7 előesett üvegtestrészt távolítottam el, az állapot különben mint eddig igen kedvező, folyt 19/7 a sebnyilásból kis dudor emelkedik, folyt *5/, a dudor eltűnt, mákóny-festvény nem lett alkalmazva, a hegedős nagyon előrehaladott 30/, teljes gyógyulás, igen szép csonk. VII. eset. W. F. 7 éves leány szembaja egy év előtt kiállott himlő után keletkezett. A különben egészséges gyermek jobb szaruhártyájának s/4 része lefelé nagy mértékben kitágult hegszövetből áll. A tágulat lefelé konyúló kúpban végződik, és fél mogyoró mekkoraságú. A szaruhártyának felső negyedrésze nem vált ugyan hegszövetté, azonban szintén tágult némileg, és a csapnak mintegy alját képezi; — a látának semmi nyoma sem látható. A műtét 1870 április hó 28 történt. A lencse igen szépen volt kifejthető, üvegtest nem esett eló', vérzés alig mutatkozott. Nyomkötés 29 4 semmi visszhatás, a sebszélek az átlátszó tányérszerű gödörhöz támaszkodnak, folyt 9/ä a lefolyás felette kedvező, a teke az üvegtest kiszivárgása folytán puha és kicsiny, folyt 22 5 genyedésnek az egész idő alatt semmi nyoma, úgyszintén fájdalmaknak sem, dudor a sebnyílásban nem képződött, a sebnyilás pedig tökéletesen behegedett, szép csonk képződött, a gyermek gyógyultan hagyja el a kórházat. VIII. eset. K. R. 12 éves leánynak a bal szaruhártya alsó belső negyedén részleges csap, melybe a szivárvány látaszélénok legnagyobb része be van vonva, a látában felül kis rés látszik, melyen át nagyobb tárgyak körvonalai még felismertetnek. 1870 május hó 12-én műtét; e közben nagyobb hányás, mi a műtét után is többször ismétlődött. Lefolyás igen kedvező úgy hogy a leányka május hó 26-án gyógyultan hagyta el a kórházat. IX. eset. F. J. 31('s éves leánynak az egész jobb szaruhártyát elfoglaló csapja 1870 s/7 én lett minden közbeeső akadály nélkül lemetszve, a tok felhasítása után a lencse könynyen sikamlott elő, vérzés igen csekély 2‘/, én a leányka szépen behegedt csonkkal hazabocsájtatott, a kórlefolyás igen csendes volt. X. eset. T. T. 8 éves leánynak jobb szaruhártyája csaknem egészen hegszövetből áll, mely mogyoró mekkoraságúra tágult ki és alulról lefelé hajló csúcsban végződik, tízen tágulat 1871 9/5-é n távolittatott el, a lencse össze volt töpörödve és kiesett ; a műtét utáni napon az igen tág sebnyilásból az üvegtest fedve az átlátszó üvegbártya által kissé • elöredomborodott, a gyermek testi hőmérséke kissé emelkedett, csekély láz és a szemben nyomási érzet. A kórlefolyás elég csendes volt, és a nyomási érzet is végkép megszűnt mihelyt megrepedt a tányérszerű gödör, mi a műtét utáni harmad napon történt, jelentékeny üvegtestizamtól kisórve. A gyermek teljesen gyógyulva 9 ,-án bocsájtatott haza. XI. eset. K. Gy. 4 éves fiú bal szaruhártyájának alsó felét kitágult hegszövet foglalja el, a szaruhártyának felső fele nincs ugyan kitágulva, azonban nagyrészt homályos, kivéve egészen kőrnyileg fekvő l1" széles szegélyét. A csap 1871 2a/5-én metszetett le, ezzel együtt a lencse is kivétetett, vérzés igen jelentéktelen, kórlefolyás igán kedvező, a menyiben a sebnyilás 5/6-áig csaknem genyedés nélkül gyógyult be, e napon a fiú haza is bocsájtatott, későbre rendeltetvén be azon ezélból, hogy a szaruhártya felső részén szivárványcsonkolás alkalmaztassák. XII. eset. Ezt a pesti izr. kórházban kezeltem. K. M. 19 éves fiatal ember bal szaruhártyájának alsó felén nagyon kiemelkedő szürke-fehér hegtágulat mutatkozik. A szaruhártya felső fele tiszta, átlátszó, és ezen keresztül igen jól vehetni ki a szépen reagáló láta felső harmadát, a láta többi része a hegszövetbe van nőve. Nagyobb tárgyakat, sőt nagyobb betűket is lát. 1871 15,5 én a csapot lemetszettem a nélkül, hogy a beteget elkábitottam volna; a heges képlet lemetszése után a nyílásból, mely 2"'-nyi átmérőjű volt, az üvegtest üveghártyástól együtt elöredudorodván azt felhasitottam, mire oly sok üvegtest iszamiott elő, hogy a teke zacskószerűleg esett össze. Az üvegtestet ezen esetben azért nem kíméltem, mert ha bennhagyom a sebnyilásban a sebszélek nem érintkezhetvén egymással a gyors hegedős létre nem jöhet, másrészt pedig kétségtelen, hogy az üvegbártya, le lévén csupaszitva, hová hamarább magátol is megreped, minek szintén nagyfokú üvegtestelőesés leendett következménye azon nevezetes hátránynyal, hogy a sebszéleknek immár tunyább hegedési hajlama miatt az üvegtest még jó ideig szivárgott volna elő. A gyors hegedősre vonatkozólag nem is csalatkoztam várakozásomban, a menynyiben ez már l,/5-én be is állott, mit abból lehetett következtetni, hogy a teke, mely a műtét után közvetlenül nagyfokú összeesést mutatott, szép gömbölydedségű volt, a szaruhártya felső ép része fényes átlátszó, és visszhatásnak semmi nyoma ; tapintásra azonbau a szem még puha. A kórlefolyas, mely közben folyvást nyomkötés volt alkalmazva a szemre, mindvégig igen kedvező, a láterő a műtét előttihez képest nem hanyatlott, és már nyolezad napra hazabocsájthattam volna, nem tettem azonban, mert tapintó ujjam ez időben a tekét valamivel keményebbnek lenni érzé cs némi fájdalom állott be, mely a szemből szertesugárzott a koponyafél és homloktájra ; ekkor atropint cseppentettem 3 szór napjában a szembe, és opium kenőcsöt dörzsöltettem a homlokra azon tervvel, hogy ha a teke feszessége öregbedni találna, részint a fájdalom, részint a heg újólagos kitágulása ellen szivárványcsonkolást alkalmazzok felfelé, ez azonban nem lett szükséges, az állapot nehány nap múlva javult, a teke feszessége engedett a fájdalmak megszűntek. Észlelés kedvéért még 14 napig tartottam a kórházban, aztán a kitűzött czél teljesen el lévén érve 17/,-án haza bocsájtottam azon utasítással, hogy mihelyt fájdalmak állanak be, keresse f*l ismét kórházunkat. Belátom, hogy nemcsak a két első, de még a tíz utolsé eset sem elég arra , hogy biztos támpontul szolgálhasson a szarucsap mikénti kezelésére nézve. Azonban ha végig tekintek a mindkét rendbeli mütett esetek kórlefolyásán és egyrészt az első két esetben tapasztalt viharos tüneteket összehasonlítom az utóbbi tíz esetben észlelt csendes lefolyással, másrészt, és főleg, ha a végeredményeket vetem egybe úgy látom, hogy a visszamaradt csonkok a Beer-féle mütétmód alkalmazásánál legalább nem éktelenebbek mint a Critchetté után, és végre, ha latba vetem azt is, hogy mennyivel egyszerűbb, fájdalmatlanabb és gyorsabban végezhető a műtét Beer szerint, lehetlen az esetek ezen valóban csekély számára is nem támasztanom azon állításomat, hogy a Beer-féle eljárást mint ilyent czélszerübbnek bizonyítá eddigi tapasztalatom, egészen eltekintve attól, hogy Critchettnek indokait, melyeknél fogva szükségesnek tartá ezen igen egyszerű műtétet módosítani, sem helyeselhetem. Okaim következők: Critchett a tűket azért szúrja a csap talaján keresztül a lemetszés előtt, mivel bizonyos határkörbe szorítván így a kés és olló műterét, a csonk leendő mekkoraságát szabályozni képes. Erre az a megjegyzésem, hogy miután a kivágandó résznek nagysága leginkább attól függ, hol lett a hályogkés csúcsa a műtét első aktusában kiszúrva, — mert ezen kiszúrási pont jóformán irányadója a metszés kőrületének — és miután épen ezen kiszúrási pontnak akaratunk szerinti eltalálása járhat némi nehézséggel, nem látom be minek e nehézséget az által sokszorozni, hogy B, 4—5-ször is kénytelenitessünk a most már még nehezebben eltalálható kiszurási vonalon maradni; ezenkívül pedig a tűk által körülhatárolt tér még mindig elég nagy lehet arra nézve, hogy az ügyetlen kéz kelletinél kisebb darabot metszen ki a hegképletből, és így kelletinél nagyob legyen asztán a csonk. Ezekből kitetszik, hogyha egyátalában meg lehet eleve határozni a csonk mekkoraságát a a tágult heg eltávolítandó darabjának mintegy kiszabása által, úgy ez mindkét mód által legalább is egyaránt lehetséges ; és a csonk minőségére nem is ennek, hanem főleg annak van befolyása, hogy mily fokra fejlődött a csap, ürült-e sok ki a teke bennékéből, és beáll-e a műtét után átalános szemlob vagy sem ; ha igen, úgy kisebb lesz a csonk, ha nem, nagyobb. Most az a kérdés van-e ennek nagy jelentősége ? A műszem alkalmazására vonatkozólag nincs jelentősége, a mennyiben tudva levő dolog, hogy a müszem még oly csonkra is kellőleg képes támaszkodni és rajta a társmozgásokat végbevinni, a mely csonk nem áll egyébből, mint a köthártya, szemizmok, Tenon-tok és a teke mögötti sejtszövetből, mint ezt a szemteke kifejtése után tapasztaljuk; sőt mondhatni, hogy épen a müszem alkalmazhatási czéljából jobb ha a csonk valamivel kisebb, és így tágabb a tér közte és a héjak hátsó felülete között. És mi által tesszük ki a szemet azon eshetőségnek, hogy csonkja kisebb lesz ? egyrészt az által, mint említém, ha a műtétnél bennékének nagyobb része kiürül. Én, mint az imént fejtegettem, a csonk kicsiségét előnynek tartom, de megengedve is, hogy hátrányos, azon kérdés merül fel, váljon a Beer-féle eljárásnál a csonk kicsiségét létrehozó tényezők, úgymint a bennék kiürülése és a szem általános lobja előfordulnak-e és mely arányban? A 10 esetben mindössze csak kétszer volt t. i. az 5-ik és 6-ikban üvegtestelőesés, s daczára ennek a lefolyás fölötte kedvező volt, és a csonkok igen szépek és kívánt mekkoraságúak lettek. A 3-ik esetben szintén iszamlot ugyan üvegtest elő, de ez, ha a lencsét nem keresem fel a kanállal, bizonyára nem történik vala. A 10-ik esetben az üvegtest csupán másnap mutatott elődomborodást, a 12-ik esetben pedig az üvegtestet magam eresztém ki azon ezélból, hogy a sebszéleket mentői előbb juttassam egymással érintkezésbe; hogy ezt miért tartottom épen ez esetben czélszerünek, már az illető kórtörténetben elég kimeritően tárgyaltam. A többi eseteknél épen sémi üvegtest sem esett elő, daczára annak, hogy a sebnyilás legtöbbször igen nagy volt, és az üvegtest nem támogattatott tűk által. Azt pedig még az idézett 5 és 6 esetben sem tapasztaltam, hogy az előesés hirtelen történt volna, átalános szemlobot (panophthalmitis) pedig egy esetben sem ész- 56 —
