Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-06-26 / 3. szám
SZEMESZET Melléklet az ,Orvosi Hetilap“ 25-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 3-dik szám. Vasásnap, junius 26-án. 1870. Tartalom: A gyakorlatból. VII Szarububor (pemphigus corneae felületes sértés után. — S c h u 1 e k V. tr. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. — TordayFerencz tr. Köphártya műtété Desmarres szerint. — Lapszemle Graefe A. tr. Adatok a glaucoma kór-és gyógytanához. — B e t k e tr. Agytályog és agykérlob a szemgödör sértése után, szemhéjiszam — ptosis — egy sajátságos alakja. — Stilling J. tr. A pillaszörmirigylob kórlényegtanához. Horner F. tr. Sajtóhibák. A gyakorlatból. VII. Szarububor (pemphigus corneae) felületes sértés után. Már ismételve volt alkalmam azon szarusertésekre figyelmeztetni, melyek többnyire szoptatós dajkák, anyák sat. szemein gyermekköröm állal hozatván létre ép, oly fájdalmasak mint veszélyesek legalább annyiban, hogy rósz kezelés vagy elhanyagolás folytán tályogképződésre vezethetnek. Ilyenkor arra is figyelmeztettem, hogy ezen felületes sértés jólehet helyes kezelésre akár nehány nap alatt is begyógyúlt, mégis rendszerint bizonyos érzékenység marad hátra, melyről a betegek még évek múlva is panaszkodnak. Ismerek egyéneket, kik hasonló felületes szarusértésnek elég gyors gyógyulása után, ha nem is szorúlnak orvosi tanácsra, alkalmi találkozáskor felszólítanak szemeik megvizsgálására, azon hiedelemben lévén, hogy kell, miszerint látható okra akadjon az orvos. És valóban találni is a sértés helyén, de csakis összpontosított világításnál igen finom, alig észrevehető felhős homályt, rendesen nem elmosódott, hanem inkább élesen körülirt határokkal ; azonban soha valódi heget, az az állományhiányt a szaruhártya felszínének bemélyedéseként jelentkezőt. Súlyt fektetek erre már azért is, mert a mindennap előforduló, szarusömör után hátramaradt szaruhegeknél (Facette), sőt mi több, még azon nehány esetnél, hol az említtetthez hasonló sértés által tályogképződés keletkezett, sem tapasztaltam ezen érzékenységet, melyre csakis ott akadok mindig, a hol a szarusértés tályogképződés nélkül gyógyul. Az érzékenység nemét illetőleg megjegyzésre méltó, hogy szemfáradási jellemet mutat, a mennyiben legkisebb munkánál a sértett szem fájdalmassá lesz, könyez, elveresedik, s e tünetek csakhamar a másik szemben is fellépnek. E tünetcsoport felett gondolkozván, legegyszerűbben úgy véltem magamnak megmagyarázhatni, hogy amint a sértés első időszakában jelenlevő fájdalmasság az igen érzékeny szaruidegvégek zúzodása mint szintén lecsupaszítottsága folytán jön létre úgy később ezen érzékenység mindenkor a történt zúzodás kifejezése! Azt, hogy tályogképződéssel lefolyó szarusértések után nem marad hátra érzékenység, holott az e nélkül hegedő sértéseknél igen, úgy magyarázom magamnak, hogy a tályogképződés folytán a sértett helyen levő idegvégek merőben elpusztulnak, a genyedés nélkül gyógyuló sértéseknél azonban a zúzott idegek tovább is fennállván, igen sokáig maradnak túlérzékenyek. És ha szabad parva componere magnis, ezen viszony arra emlékeztet, hogy panophthalmitis, tehát érhártyagenyedés után rokonszenvi lob soha sem támad a másik szemben, mi Graefet arra indította, hogy | ezen szomorú baj megelőzés® végett genyszalag bevezetése által panonhthlamitist idézzen elő a sértés után megvakúlt, és sugártestlobbau folytonosan sinlődő szemben. Én eddig, alig kell hogy mondjam, rokonszenvi lobot az említett sértés után idegérzékenység által támadni még nem láttam, de igen is láttam legközelebb e sértésnek oly utóbaját, mely odamutat, hogy az itt érintett viszonyok szerfelett nagy jelentőséggel bírnak magára a sértett szemre nézve, s hogy jóslati tekintetben, legalább a visszaeséseket illetőleg óvatosak legyünk. Az eset a következő : W. A., 19 éves kisasszony, 1869-dik febr. 25-én haját simogatni akarván, saját kezével sérté meg jobb szemét. A rá következő fájdalom oly nagy vala, hogy több óráig hiába folytatott hideg borogatás után még az nap látogatott meg. Jelen volt a szaru alsó felében az ismeretes felhámhiány, mely alkalmasint a gyürűujjnak hosszabbra nőtt körme által okoztatott. Mint ily esetekben szokott, itt is a nyomkötés (Immobilisationsverband) közvetlenül csillapította a nagy kínt, és sikerűit evvel valamint ismételt atropin-becseppentéssel és langyos székfü borogatással a behegedést elég gyorsan létrehozni. Miután a beteg a szunyái bőralatti befecskendésétől irtózott, belsőleg adagoltam azt az első napokban, tíz nap múlva különben a beteg oly jól érezte magát, hogy bálba mehetett. A sértés helyén pedig még akkor is sűrített oldalvilágításnál mintegy lencse mekkoraságú gyenge felhős homályt vehettem észre. Azóta többször találkoztunk társaságban, mikor aztán a kisasszony állítá, hogy munkánál, különösen pedig olvasásnál még mindig emlékeztetik a múlt bajra, a mennyiben a jobb szem ilyenkor némileg fájni, de ki is vörösödni és könyezni szokott. Igazán meg voltam lepetve, midőn f. e. mart. 14-én nálam megjelenik, bekötött Jobb szemmel, és jelenti, hogy 8 nap óta előbb erős könyezésben, később nyálkaelválasztásban valamint kiújult fájdalmakban szenved, mihez most a látás homályossága, mintegy befátyolozása csatlakozik. Sn 11/2 8"-nyire bir olvasni de bajosan, míg a bal szem azt folyékonyan olvassa. Jelen van mindkét szemben M x/*o» de jobb oldalt S = 20/ro üveggel nem javítható. Az olvasési kísérlet erős könyezést és fájdalmat okoz. Megvizsgálván a szemet, könyű volt a tavalyi sértés maradványára akadni, t. i. felhámi homályra, mely körül-belül lencsomekkoraságú volt, s a láta alsó külső részét némileg fedte. De még azt is lehetett határozottan állítani, hogy ezen mostani izgatottság csakugyan összeköttetésben van az említett maradvány nyal, mivel ez sajátságos változást mutatott. — Futólagos vizsgálatnál nem vettem ugyan semmi feltűnőt észre, a felhám felülete sima volt, de concentrált lámpafény mellett nagy meglepetésemre láttam, hogy az egész homályos folt terjedelmében igen apró szürke pontocskák vannak elszórva, hasonlók azokhoz, melyek savós szivárvány lobnál a 1
