Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-03-27 / 1. szám
I 1 Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 13-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1-SŐ SZám. Vasárnap, martíus 27-én. 1870. Tartalom: A gyakorlatból. VI. Herpes Zoster frontalis további két esete. — Schulek V. tr. A fénytörési és alkalmazkodás-rendellenességek tana (folyt.) — Lapszemle. Retinitis lencaemica két esete. — A reczegleválás gyógytanához. — Uj eljárásimód a színlelt egy szemi vakság kipuhatolására. — Műlátaképezés szarnfekélynél. Torday Ferencz tr.-tól. A gyakorlatból. VI. Hebpes Zostbr frontalis további két esete. Midőn a második általam észlelt esetről * a budapesti orvosegyletben értekeztem, egy azon ülésben mint vendég jelen volt vidéki ügytársunk előadásom után azt megköszönő különösen azért, mert megért általa egy kóresetet, melyet nem régen kezelt, s melynek sajátságos tünetei mindaddig rejtélyteljesek voltak előtte, egyszersmind megígérte, hogy az illető egyént alkalmilag hozzám fogja küldeni, mi f. é. január hóban meg is történt. A beteg T. J., 49 éves árvamegyei lakos, tavai martiusban úgynevezett orbáncz által lepetett meg, mely a fő és az arcz jobb oldalára volt korlátolva, itt a homlok táját és különösen a szemhéjakat igen fájdalmas piros daganattá változtatván át, melyen későbben elszórt pörkök mutatkoztak. Az igen nagy égető és szúró fájdalmakat jeges borogatással igyekeztek enyhíteni, mi kis mértékben sikerült. Midőn pár nap múlva szemhéjait kinyitni birta, a szemteke gyuladtnak mutatkozott, s egyszersmind 1 á t atágulat is volt jelen. A fájdalmak, csak lassan múltak, s velük együtt fokonkint a lobos állapot is megszűnt, de a látatágulat nem változott. Két hónappal későbben állítólag erős léghuzam által új lobos roham támadt, most azonban a tiilkhártya külsőfelső tája képezte a lob székhelyét, melyen lassan ugyan, de fentarthatlanul tülkhártyatágulat (staphyloma sclerae ant.) jött létre. A vizsgálatnál a következőket találtam. Egyes mély és halavány hegeket a tarhelyen (glabella), egynehányt a könytömlő táján, legtöbbet pedig a jobb orrszárnyán. Az érzés a nevezett részeken még mindig kissé tompa. A szarun több apró, felhámi folt van jelen. A lát a tágult, de egyszersmind szabálytalan, a mennyiben a felső-külső irányban nagy mértékben ki van húzódva a sugárszél irányában, miáltal körtealakot nyer. Ugyan a felső-külső tájon a szaruszél mellett tülkhártyai tág ulat van jelen, körülbelül 4“'hosszú és 21/2'" széles, V“ magas. Itt a tülkhártya szövetének ritkúltsága folytán az alatta fekvő sugártest amannak kék szint kölcsönöz. A belső hártyák épek. S — ao/iooi stenopaeicus készülékkel a%o- Puszta szemmel Snellen 372 bir olvasni, stenop. készülékkel vagy anélkül -j- 18-al Sn 3-t olvas. A beteg állításaiból igen nevezetes az, hogy évek óta erős szemtáji zsábában szenvedett, mely nem ritkán kétszer hetenkint beállott; azonban tavalyi szembaja óta egyszer sem jelent meg. Az eset sok tekintetben nagyon tanúlságos. Már először bebizonyúl benne Hutchinson állítása, hogy a szemgödöri övsömör csak akkor szül mélyebb szemlobot, ha a ramus naso-ciliaris meg van támadva, mely ideg ezen esetben valóban túlnyomó A Szemezet 1869. 4 szám. részben képezte a baj kiindulási pontját. Közvetlen következnénye volt látatágulat és alkalmazkodási hüdés, mit az eddig a különféle észlelők által ismertetett esetek egyikében sem lehetett tapasztalni. Csak későbben támadt a szintén hasonló körülmények alat1 nagy ritkaságnak mondható tülkhártya-tágulat. Kétséget nem szenved, hogy mindakettő ugyanegy oknak tulajdonítható, t. i. az illető sugárideg megbetegedésének. A r 1 t, ki a beteget szintén látta, valószínűnek tartja, hogy a sömör virágzásakor még a szemtekén is volt jelen egy tömörhólyagocska, mit azonban a tökéletesen megbízható értelmes házi orvos kereken tagad. Arit feltevése különben nem is szükséges a tünetek értelmezésére, a hasonló körülmények alatt oly érthető sugáridegbántalom mind a látatágulatot, mind a rákövetkező szöveti változatokat eléggé megmagyarázza. A léghuzam, melyet a beteg okol, azonban csak mellékszerepet vitt, mivel meggyőződésem az, hogy a lappangó baj az első perctől fogva sohasem szűnt meg tökéletesen. Nagy súlyt kell fektetnem a rendelő orvos azon állítására, hogy a tágult láta addig mutatott kerekded alakot, míg nem jelent meg a tülkhártyai kórfolyamat, melynek beálltával a mostani körtealak íokonkint fejlődött. A szöveti változatokkal ugyanis az e helyen lefutó egyik szivárvány-mozgató idegszálnak tökéletes hüdése állott be, mi a láta csúcsalakú öblét vonta maga után. Maga a szövetváltozás trophicus idegek megbetegedése nélkül nem igen érthető; hogy ez épen a külső-íelső tájon történt, megmagyarázhatlan tény. Egyelőre csak azt tartsuk szem előtt, hogy övsömör után hasonló . folyamat csak akkor fog létrejönni, ha a ramus nasociliaris be van foglalva a bántalom körébe. Legközelebb egy másik esetet láttam, mely szintén említésreméltó. Cs. M., 49 éves földmivelő, Heves vármegyéből m. e. deczember havában „orbánczban“ szenvedett, melyre szemlob következett. A baj a fej jobb felét lepte meg, a balt tökéletesen érintetlenül hagyván. A bőr lobos állapota egy egész hó hosszáig tartott; ezen idő alatt folyton igen heves zsábafájdalmak voltak jelen a szemöldök táján, melyek innét az egész félfejre kisugároztak. Nyolcz napig a kín oly nagy volt, hogy a beteg éjjel-nappal nyugodtan feküdni nem birt. Majd zsibbadtság támadt az érintett tájon, mely most is fennáll. Állítólag szemhéjait ez idő alatt nem volt képes nyitni, de szemével jól látott, a szemhéj daganat elmúlta után azonban a szemteke köthártyája mindig izgatott vörös maradt. Most a beteg homloka oly jellemzetes, hogy mindenkinek könnyű ráismerni a lefolyt övsömörre, a kinek e baj sajátságairól csak hallomásból is tudomása van. Félfeje sűrűn fedve van élénk piros, hol rövid szabálytalan, hol hosszú csíkalakú hegekkel, melyek a szemgödörszéltől kezdve egész a nyakszirtcsont tájáig terjednek, legsűrűbben csoportosúlván a homlokon, hol a leghosszabb hegek találkoznak (egész hüvelyknyiek) és azért legfeltűnőbbek, mivel a tökéletesen ép bőrrel határosak. Az orrgyökön a belső szemzug átellenében is ül három kisebb heg. Sajnos, hogy a beteg fényképét hazasíetése folytán el nem ké-T I TT
