Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-12-19 / 6. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 51-dik számához. Szerkeszti Hirschler lg náoz tudor. 6-ik szám. Vasárnap, deozember 19-én. 1869. Tartalom: Hirschler J. tr. A gyakorlatból. V. Egyszemű tökéletes mór gyógyulása. — S c h u 1 e k V. tr. A fénytörési és alkalmazkodás- • rendellenességek tana. — Lapszemle. A láttompulat egy esete sikeresen gyógyítva szoral böralá-fecskendezése által. — Járványos roncsoló köthártyalob. — A látaszélfejtés (corelysis( egy módjáról. A gyakorlatból. V. Egyszemű tökéletes mór gyógyulása. Vannak jóslati tekintetben bizonyos nehézségek, melyekre ezúttal figyelmeztetni akarok. Egyátalában nem tagadhatni, hogyha van kórállapot, mely igen rósz jóslatra jogosít,úgy a tökéletes mór az. Értjük pedig ezen név alatt a láterő absolut hiányát, úgy hogy az egyén se a lámpafényt se a nap világosságát nem veszi észre. Ez alkalommal pedig a tökéletes mór azon eseteiről van szó,melyek se az érhártya, Se a reczeg észrevehető kóros elváltozásától nincsenek feltételezve, így se glaucoma se reczeglob következményein nem, hanem csak a látideg vezetésének hiányán, vagy középponti bajon alapulóknak tekinthetők. A mi az oly módon létrejött láttompulat o t (amblyopia) illeti, ismeretes, hogy vannak a jóslatnak bizonyos támpontjai, melyek a gyakorló orvost vezetik, nem tekintve azon jeleket, melyeket hol az agy hol a gerinczagy vagv a szív működési minősége okozhat. Ezen támpontokat kiváltképen a láttér mivoltában lelhetjük. Tudva levő dolog ugyanis, hogy pl. a láttérhiánynak hemiopicus alakja sokkal kedvezőtlenebb mint a láttér kőrnyi részének egyaránti tompultsága, s hogy viszont ez utóbbi jobb jóslatra jogosít, mint a közzéppont tompulása (scotoma eentrale). De ezen, a gyakorlat által szentesített támpontok hiányában vagyunk ott, hol láttérről egyátalában nincs szó, miután minden fényérzés megszűnt. Ily eseteknél annál inkább vagyunk zavarban, ha a másik szem tökéletesen ép; ennek vizsgálásából tehát, nem nyerhetünk semmi útmutatást a középponti baj székhelyére annál kevésbé annak természetére és várható lefolyására nézve. Hogy még ily tökéletes mórral szemközt nem kell végképen lemondanunk a láterő visszaállithatásáról, többszőr volt alkalmam meggyőződni. De ha ez áll is átalanosságban, szükséges mégis a feltételeket ismerni, melyek mellett több vagy kevesebb kilátásunk marad a félelmes kórállapot legyőzésére. Miután a fényérzési szervnek minden működése megszűnt, csupán csak a mellékkörülményekből meríthetjük a megkívánt útmutatást. Ezek közűi leginkább a vakság eddigi tartama, keletkezési módja és a látideg szemtükrészeti küleme érdemlik leginkább a tekintetbe vételt. Az elsőt illetőleg magától érthető, hogy annál kedvezőbb jóslatot hozhatunk, minél rővidebb idő óta áll fenn a mór. De ha fel volnánk híva a hónapok számát megmondani (hogy évekről szó nem lehet, szükségtelen mondanom) melyen túl már remény nincsen, zavarban volnék. Igazat mondva, bevallom, hogy eddigi tapasztalásom útján felnőtt embereknél három-négy hónapi tökéletes mór után a láterő visszaállításáról mindig lemondtam. (Kisdedeknél azonban sokkal hosszabb idő után idült agyvizkór által feltételezett tökéletes mórt gyógyulni láttam.) Azért nevezetesnek látszik előttem és közlésre méltó, hogy a majd leírandó kóresetben bat hónapon tartott tökéletes mór mégis megszűnt. A keletkezési módra nézve tagadhatlan, és mintegy magától érthető, hogy rögtön támadt mór sokkal kedvezőbb a lassan és fokonkint fejlődöttnél, mivel oly kórfolyam, mely hosszabb időn át fennállván, végre még a fényérzés hiányáig vezet, ezen késő stádiumban már alig gyógyítható ; míg a rögtöni vakságot okozó mozzanat — legyen az vér torlódás, értömülés vagy edény görcs — sok esetben még elháritónak mutatkozik. „Die absolute Abwesenheit quantitativer Lichtperzeption nach plötzlich entstandener Erblindung soll unsere Hoffnungen noch nicht unbedingt niederschlagen, selbst wenn sie eine oder mehrere Wochen bestand“ (Graefe’s Vorträge über Amblyopie und Amaurose von Dr. Engelhardt. Klin. Monatsbl. 1865 S. 149.) Graefe itt ugyan a kétoldali mórról szól, de úgy hiszem, hogy az egyoldalú mórról épen annyit mondhatni. Mind a keletkezési módbői mind a betegség tartamából következtetett jóslati mozzanatok legnagyobb támpontot találnak a harmadik adatban t. i. a látideg mibenlétében. Ha már a láttompulatnál hozandó jóslatra nézve — akár quoad coecitatem akár quoad restitutiouem in integrum — a látideg küleme döntő befolyással bir, akkor a tökéletes mórnál annál inkább lesz arra bivatva. Addig, míg a látidegkorong se alakjára se színére és átlátszóságára nézve a rendestől el nem tér, a középponti edények szintén változatlanok, egy szóval tehát haladó sorvodás jelei hiányoznak, addig határozott rosa jóslatra nem vagyunk jogosítva. Ezen jóslati alap az említett három pontok elsejével annyiban áll némi ellentétben, mennyiben a jóslat annál roszabb, minél hosszabb idő óta tart a fényérzés hiánya, de egyszersmind annál kedvezőbb (aránylagosan), minél hosszabb vakság daczára a látideg szembeli vége rendes küllemét megtartja. Más szavakkal mondva, a látideg rendes mivoltára a mór első heteiben azért nem fektetünk biztos jóslatot, mert ezen résznek kóros elváltozása — kivéve a középponti ütér dugulásának eseteit _ uem mutatkozik azonnal a rögtön támadt mórnál, hanem pár hét vagy hónap elmúltával. Ha a látideg sorvadási tünetei jelen vannak, a jóslat minden esetre sokkal kedvezőtlenebb, mintha hiányoznak, de akkor is áll ugyanazon szabály, hogy t. i. kisebb fokú sorvadási tünemények annál kevésbé súlyosaknak tekinthetők, minél hosszabb ideig tart a mór. Végre kell, hogy az alapbetegség minősége és fontossága legdöntőbb befolyást gyakoroljon ebbeli ítéletünkre, mely természetesen másképen fog hangozni nehézkóros, elmekóros vagy hasonló félreismerhetlen agybetegeknél, mint pl. csúszban szenvedő egyénekkel szemközt. Igaz ugyan, hogy amazoknál egyszerű mór a másik szem tökéletes bántalmazatlanságával csak igen ritkán szokott előfordulni. Ezen átalánosságokat előre bocsátva, ime egy nevezetes kórtörténet rövid vázlata. W. K., 32 éves asszony, Esztergomból, jött hozzám f. év apri-I SZEMESZET.
