Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1869-08-29 / 4. szám

58

0 i —

csoda, hogy rósz a szemem, hírnezéssel keresem kenyeremet, az rontotta látásomat“ stb. stb. Yan-e ennek alapja? Azt kell rá felelnünk, hogy épen semmi sem jogosít ennek megengedésére Ellenkezőleg mindennap tapasztalhatjuk, hogy az ily egyéneknek ép oly alkalmazkod isi szélességük van, mint akárkinek másnak, ki szemeit nem fárasztotta és összehasonlító észleletek által azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen egyéneknek, ha szemeiket nem fárasztották volna, sem lenue erősebb alkalmazkodísuk. Hogy az alkalmazkodás közelbeni látásnál fárad, az áll. de hogy nagyfokbaui és huzamos megfeszítésénél veszítene erejéből, azt a figyelmes észlelés okvetlenül megczáfolja; használat által az alkalmazkodás nem gyengül. Fenn kell tartanunk azon tételt, hogy minden nem beteg szemnek meg van bizonyos, életkorának megfelelő törvényszerű alkalmazkodási szélessége. E törvényből igen nagy hasznot fogunk húzni a gyakorlatban

Miután a legtöbb foglalkozás a látandó tárgynak a szemtől 8 — 12"távolbanvalótartásátteszi szükségessé, a közelpont pedig minden szemben a haladó életkorral kiebb moz iul, így elébb utóbb el fog érkezni az idő, midőn a kívánt 8 —12“ hüvelyknyi távolban a látás kényelmetlenné, fárasztóvá, végre pedig egészen leketleuné váj lik. így a mértéktartó szemben 43 éves korban a közelpont már j 8"-nyi távolban vau a szemtől. az olvasás, különösen apró nyom! látványnál, már csak pereznyire lehetséges, mivel az egész alkal- i mazkodási szélesség felhasználásával jár és hamar fáradás áll be.

II- nál elébb, míg a M-nél későbbi korban áll be ezen állapot. Függpe- i dig az alkalmazkodási szélességnek elébb kifejtett természetszerinti fogyásától. Ezen alkalmazkodási rendellenességet t á v o 11 á t á s! nak (Presbyopie) nevezzük, bár voltaképen csak annyiban rendellenesség, mennyiben az,eddigi kényelmes látásban zavart okoz, j de egyébkiut minden szemben, a legjobban is kivétel nélkül, előre ! kiszámítható időben bekövetkezik, úgy hogy nem tekinthető kóros állapotnak. A távollátás egyben feltünőleg hasonlít a túllátáshoz, ugyanis mindakettőnól a közelbeni látás nehezítve van, a közelpont ■ aránylag távol van a szemtől. Ez okozta, hogy a kettőt összezavar: ták, hogy a túllátást távol Iá (ásnak vették, s ez utóbbit szemközt 1 állították a rövidlátással, melynél csak a közellátás, míg amanuái ! csak a távollátás tetszett lehetőnek. Pedig a túllátás és távollátásban az említett feltűnő hasonlatosságon kívül mi egybevágás sincs. A túllátás fénytörési rendellenesség, s a távolpontnak nemleges és a reczegnek a főgyusík előtti fekvésén alapszik; míg a távollátás alkalmazkodási fogyásnál nem egyéb, tehát alkalmazkodási rendellenesség. A túllátás alkati hiba, a távollátás működési zavar, vagyis inkább élettani hanyatlás. Túllátásnál nagy alkalmazkodási szélesség is lehet jelen, távollátásnál ez mindig tetemesen fogyott. Távol látás mértéktartó és rövidlátó szemben is előáll, túllátás e kettőt kizárja. Túllátásnál a ko/.elpout kényelmetlen távolban lehet a szemtől, de azért, mert a távolpont is túlságosan távol, a nemleges oldalon fekszik, míg távollátásnál a távolpont elég közel lehet a szemhez, de miután a közelpont talán alig esik beljebb ennél, mégis rossz a közeli látás. Végre túllátóságnál a távollátás is beáll, mi nyilván bizonyítja hogy túllátás és távollátás nem ugyanazon és nem ellentétes, hanem lényegileg különböző dolgok.

Ha a távollátást nem mondhatjuk valódi alkalmazkodási hibának, ilyen lesz egészen az alkalmazkodási hüdés, kisebb fokban a íéíbüués és az alkalmazkodási görcs. Az alkalmazkodás izomműködés lévén, látjuk, hogy tulajdonképi rendellenességei csa; azok. melyek italában izomműködésnél előállhatnak. Mi a hüdést illeti, feltiiuő jelensége az, hogy a közelpont kiebb mozdul, míg teljes hfniésnél az egészen a távolpontig tolatik ki, úgy, hogy a szemnek már csak egy tisztán látható pontja van, a távolpont ; a távolpont megmaradt előbbi helyén, mert a fénytörés, a szem boueztani alkata, nem változott, de az élettani működés megszűnt, s ennek következtében nincs se alkalmazkod isi széle-ség, se közelpont, se alkalmazkodási tér vagy látvonal. Ellenkező történik a görcsnél, a sugárizom kisebb vagy nagyfokú összehúzódásban van, miáltal a távolpont nem jöhet észlelés alá, a szem huzamos időre közelebbi pontra vau beállítva; tökéletes görcsnél pedig a szem csak a közelpootbau lát, mert a sugárizom nem képes clernyedui és megengedni, hogy a szem nyugvó állapotba térjen vissza, mi okvetlenül szükséges, hogy a valódi távolpont jelenmelleit közelebb vagy távolabb lehet a szemtől, mint a távolpont közelebb <p. o. Af-nél) vagy távolabb (p. o. 7/-nál) esik, mert a távolpont és az alkalmazkodási szélesség együtt adják a közolpontot: 1 /a —f— 1/r = 1/p.

Hasznos lesz ezt példával kimutatni.

1. Hol van p, ha J/á = Vs mellett r változik, azaz :

6, 12, — 24, oo, 24, -)- 6-ban van?

2. S hol van p, ha r = — 20, s egy másik esetben r = -f- 20 mellett */* változik, azaz = J/5, ij10, V20- a' '■

1) 7a -j- 7r = Vp ■ 2) a. ’/a -j- >/r = '/fi

3 + (-&)= 8 1 ±f_ 1 \ =£ JL_

1 l _ 1 ) __ J » K \ 2 0'

5 Ti ni— 1 , . , . 02,s

i i J._ í___ i v — i

1 \ i i i ___ 1 10 I V 2 0 1 2 1)

3 + ( - 33/j 25d -f (- 2*0) = V00

1 _j_ l/oo — l b l -|- jV = *

1 1 1 — 1____ 1 I I ___ _ 1

3 T i2 22/s rcr i 2 0 foj-i -f~ i — i 2T> + 28 = lV

1-ből kiviláglik, hogy a közelpont az alkalmazkodás egyenlő ereje mellett távolabb marad H-nál (H */6, 1/12 és '/21 mellett), közepeit van E-nél (1,oo = E) és közelebb M-uél (M 1/i2 és 1/6). 2) Megtanít arra, hogy ugyanazon fénytörésnél is a közelpont távolabb esik az alkalmazkodás gyengülésével, mit a és b különmutat; de egymással összehasonlítva a és 5-t, látjuk, hogy a közelpont annak daczára,hogy mindinkább messzebb távozik az alkalmazkodás sülyedtével, mégis aránylag H-nál mindig messzebbre esik, M-nél közelebb marad; E-nél a kettő között foglal helyet. Mivel a közelpont fekvése a szem közelbeni használható ágára nézve nagyon fontos, azért kellett itt annyira kiemelnem, hogy a közelpont kettőtől függ, a távolponttól és az alkalmazkodástól.

Az alkalmazkodás nem minden életkorban egyenlő. Gyermekkorban legnagyobb, azután évről évre apad és pedig minden szemben oly egyformán, akár legyen az E, H vagy M, ho»v minden életévben tudhatjuk, milyen alkalmazkodási szélességgel kell a ; kérdéses szemnek bírnia. Az egyes észleletek nagy sorából, ; melyeket Donders 10 -80 éves egyéneken tett, a következő alkalmazkodási szélességet találta;

Életkor Alkamazkodási szélesség:

10 év - — —

15 » - - i

50 ■--------i;

25 „ - - 1

30 „ - - -l

35 n 8

40 „ — — {

45 „ — — rV

50 „ — f s

55 ., — — g’j

60 „ - - *

05 - — - 4*8

70—80 — •— 7o° = 0.

Ugyanazon korban az alkalmazkodási szélesség mindig egyenlő, akár használtatott légyen a .-zem közellátására akár nem, úgy hogy valóban meglepve állunk e törvényesség előtt, melynek kiderítése Donders fényes felfedezéseinek egyike, s melynek tudása a tudományra nézve oly áldáshozóvá lett; mert általa ismertetett csak fel a túilátósság valódi természete és lett lehetővé ennek az aggkori távollátástól való elkülönítése, mi a túllátóság részletes tárgyalásánál fog bővebben kifejtetni. Itt csak gyakorlatilag érdekes kérdésre akarok lelelni , mely önként felveti magát. Váljon csakugyan oly rendszeresen fogy-e az alkalmazkodási erő az életkorral, akármilyen a szem fénytörése, s akármennyit használtatott legyen a szem közellátásra, hogy biztosan rá lebet fogni valamely 15, 20 vagy 30 stb. éves egyénre, hogy az ő életkorában okvetlenül annyi alkalmazkodást szélességgel kell birnia, mint táblázatunk mutatja? Nem gyengül-e a szem, illetőleg az alkalmazkodás, túlterhelés által? j Akárhányszor halljuk gyakorlatunkban: „az én szemem gyenge | fmi mindenfélét nem nevez a közönség gyenge szemnek!) mert túlfeszítettem, éjeken át olvastam fiatal koromban“, vagy „nem \