Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-05-17 / 2. szám

19

20

melyekkel a rohamot, ha nem is rövidíteni, de némileg enyhíteni bírta. A hószám ideje körül a roham sohasem maradt ki, néha már 10 nappal későbben újra ismétlődött, majd mindig hányás kíséretében. A roham legalább 24 óra hosszáig, erősebb rohamok 2—3 napig is eltartottak. Az utolsó 9 év alatt csak alkalmilag láttam a beteget, szemén a még mindig haladó sorvadást és az említett dudort találva, valamint még más kisebb púpos emelkedést is a szemteke alsó felében, az egyenlítő felé. Az 1867- dik év nyári és őszi hónapjaiban különösen nagy számmal léptek fel a fájdalomrohamok s a beteg végre csakugyan elhatározta magát a sorvadt szem eltávolításába beleegyezni, mit oct. 28-kán, hangyhalvag bódulat alatt, rendes módon végbe is vittem.

A műtét alatt a szemtekeizmok igen szilárdan látszottak összefüggni a tenon-féle tokkal, valamint átalában a tülkhártya fölötti kötszövettel, a mi a kampóval való előrehúzást némileg nehezítette. Az eltávolított szemteke megvizsgálásánál kitűnt, hogy az izmok, kivált a belső, felső és alsó egyeses izom, injaik hátsó részével a szemteke mély barázdáiba bevonva és odanőve voltak, minek folytán csak hátrább lehetett azokat kampóval megfogni és keresztülmetszeni. A csekély vérzés hideg vízbe mártott szivacs alkalmazása mellett 2 — 3 perez alatt megszűnt; a seb 2 nap alatt per primam intentionem meggyógyult, és pár nap múlva csupán a szemteke hiánya, valamint csekély nyákos váladék tanúsítók a műtét megtörténtét.

Minthogy a műtétet csupán a zsába megszűntetése végett tettem, reám úgy, mint a betegre nézve igen kellemetlen meglepetés a volt roham, mely már a műtétet követő második nap újra megjelent. Igaz, hogy enyhébb volt a szokott rohamoknál, nem tartott oly sokáig, és hányást nem idézett elő. 8 nappal későbben, a hószámmal együtt újra beköszöntött a kellemetlen, de ismert vendég, de ez ízben már oly határozottan csökkent erővel, hogy a beteg a műtét ebbeli üdvös hatása felett többé maga sem kételkedett. Azóta ezen jó hatás állandó is maradt, és a beteg meg van győződve, miként régi bajainak legnagyobb részétől megszabadult. Daczára, hogy néha reggelenként a homloktájon mutatkozik valami zsábakezdet, csekély szunyaladag is elegendő arra, hogy az rögtön megszűnjék, oly annyira, hogy a beteg még délelőtt hozzáfoghat számos házi teendőihez, mit azelőtt a fájdalom beálltával sohasem bírt végezni.

Gyakorlati tekintetből igen érdekes ezen eset, mivel mutatja , hogy a szemteke helybeli izgatása következtében támadt zsába az évek hosszú során át bizonyos függetlenséget nyer, mely a szemteke eltávolítása által eszközlendő gyógyításnak útjában áll ugyan, de hogy másrészt a sorvadt, de érintésre fájdalmas szemtekének eltávolítása még ily körülmények között is előnyös a betegre nézve s azért szigorúan javaltnak tekintendő. Érdekes az is, hogy a másik szemen, daczára a sok éven át fennálló sugártestlobnak soha sem mutatkozott a legkisebb rokonszenves lobtünet sem. Sajnos mindenesetre, hogy a két szem szemtükrészeti leletét nem ismerem. Az egyik szem látája már hozzáférhetlen volt, mikor kezelés alá került, a másik szemet pedig a fennálló körülmények és a jogosult aggodalmaknál fogva már egyátalában semmi vizsgálatnak sem akartam kitenni. De legérdekesebb mindenesetre a bonczlelet, mely a sorvadt szemben oly csontosodást tüntetett fel, milyent eddig csak ritka példányban volt látni alkalmam. A következő fővonások eléggé jellemzik a bonczolás eredményét.

A felével kisebb szemteke hátulról mell'eléellapultnak tűnik fel és egy mély barázda

által nagyobb mellső és kisebb hátsó félre van osztva. Ezen barázda két dudor által van megszakasztva, melyeknek egyike be- és felfelé, a másik ki- és lefelé átló vonalban fekszik, miáltal a megfelelő rézsűt átmérő a többi átmérőket szintén fölülmúlja. A szemteke átmérői ugyanis a következők: mellsőhátsó 16, az egyenlítőben a vízszintes 19, a függőleges 13,5, a rézsűt be- és felülről ki- és lefelé 22 mm. A szemizmok ragpontjai táján lapultság. Az egyenlítő táján előforduló övalakú barázdán kívül több apró barázda észlelhető, melyek részint azzal párhuzamos, részint függőleges irányt követnek. Az egyik, mely a külső egyenes izom táján székel, rövid, de mély. A belső egyenes izom oly annyira be van húzódva az egyenlítő táján fekvő barázdába, hogy inának átmetszése mellfelé szinte lehetetlen volt.

A szaru haránt irányban tojásdad alakú, egész terjedelmében kékes fehér, átlátszatlan. Függőleges átmérője 9, harántirányban 11,5 mm. Körülbelől közepén 1 mm. széles sárga színű csík találkozik, mely végei felé vékonyabbá lesz.

A látidegcsonk rövid, belsejében szürkés piros színt, valamint a szövet lazultságát mutatja. A szemteke mindenütt kemény, csak mellső részén enged a nyomásnak. Valódi csont keménységű a barázdán túlfekvő , gyűrű alakú emelkedés, mely a szemteke egész hátsó felületét magába foglalja. Valamennyi szemtekeizom, a belső egyenes izmot kivéve, összezsugorodott ; az említett izom ellenben mind szélességében mind vastagságában erősebb, mi talán a nagyfokú betérő kancsalság következménye.

A szemtekének felmetszése akként történt, hogy finom késsel, megtartván a barázda irányát, attól mellfelé a tülkhártyát keresztülvágtam, mi által azt az alatta fekvő részektől elválasztani» illetőleg a tülkhártyát felemelni könnyen sikerült. Csupán befelé függ az érhártya oly szorosan össze a tülkhártyával, hogy azok erőszak nélkül egymástól el nem választhatók. Az e tájjal átalellenben fekvő részen, t. i. a külső egyenes izom helyén, több fehérkés fonal feszül meg és szakad el a tülkhártyának az alatta levő érhártyátóli eltávolítása alatt, mely fonalakban a hátsó hosszú sugáredények ismerhetők fel. így szinte a látideg táján egy, a későbben említendő csontlikak egyikéből kilépő, % mm. átmérőjű, 6 mm. hosszú, szürkés fehér fonal mutatkozik, mely kiszakadván a látideg belső végével összefüggésben marad. A tülkhártya különféle 3/4—2% mm vastagságú és átmetszetén sárgás fehér színt mutat. Belső lapja hullámszerű (wellig), szürkésen márványozva és rostalakú rajzot mutat. A látideg helyén körülbelől 3 mm-nyi világos szinű udvar látható.

A tülkhártyának még mellső, sokkal kisebb fele is könnyen eltávolítható az alatta fekvő részektől egész a szaru széléig, azon említett belső rész kivételével, hol a tülkhártya az érhártyával, illetőleg a sugártesttel szilárdul összefügg.

A tülkhártya ily módon mindenfelől hátratolatván, aszeaiteke belső része merőben csontkeménységű, barnás fekete testből állani látszik, melynek felülete sugár szerű csíkos rajzot mutatván (érhártya), részint a tülkhártya említett hullámvonalainak völgyeletét rószintjfinomredőzést tüntet f e 1. A tülkhártyának nagyobb belső emelkedései vagy ránczai természetesen mély barázdák alakjában jelennek meg e csontosodott testen. A legmélyebb barázda körülbölől 15 mm hosszú, 6 mm mély és épen oly széles, belől és felülről ki- és lefelé vonul. Annak fenekéről emelkedik ki az érhártyának azon része, mely a mint említtetett, a tülkhártyával összefüggésben marad. Több ki-