Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-12-21 / 6. szám
Ill 112 — vizsgálta, a hólyag helyét csak egy érdes, genyet elválasztó hely jelölte. Egy héttel később, mialatt ezen szem javult, megbetegedett a bal szem; a belső szemzugnál egy borsó mekkoraságú hólyag támadt, zavaros savó tartalommal. A hólyag felszúratván pokolkő oldat alkalmaztatott. Több hónapon át észleltetett ezen hólyagkitörés felválha egyik vagy másik szemen; később a beteg elhagyta Londont és W. C. csak 21/* év múlva látta ismét. A nő elbeszélése nyomán a bubor lassan-lassan eltűnt; szemei azonban ezen bajnak látható utójeleit viselék. Coopernek ezen nő szemeiről nyert kórrajza oly szembeszökő hasonlatosságot mutat a E a q u e t jobb szeméhez, hogy Zehender kötelességének éreze azt a kezelő orvosnak Hardy tanárnak annyival is inkább megküldeni, mivel úgy ő, mint a tanácskozásra meghívott prof. Broca és Follin ez esetet unicumnak nyilvánították, melyről az irodalomban még nincs említés téve. (Kiin. Mnbl. für Augenhlk. 1878. august. 232.1.) Pillaszőr a hátsó szemcsarnokban. Zkhendeb tr-tól. J. Sch. Inzlintzenből, 47 éves aszkóros kinézésű takács, a járó betegek között múlt év december havában azon panaszszal jelent meg, hogy mintegy négy hónap óta a bal szem látereje annyira csökkent, hogy mesterségét tovább folytatni képtelen; fájdalmat sem most, sem az előtt nem érzett. A kórvizsgálat a beteg szemen belöveltséget nem talált ugyan, de a szivárvány még is szürkésen, el volt az színesedve, s a láta belső széle egy nyelvszerű odatapadást mutatott a lencsetokhoz, jeléül egy még fennálló, vagy legalább előrement lobfolyamatnak. Maga a lencse legnagyobb részében átlátszó, ellenben az üvegtest többszerű homályokkal ellátott, úgy hogy ez által a szem hátsó részének vizsgálata részben gátolva volt. A reczeg központi részének szürkés elhomályosodása még is nyilván ki volt vehető, mely az edényeket helyenkint elfedte, s okozta, hogy az idegdomb körrajza elmosódott volt (helyenkint ezen homály folyt alakot mutatott). A szivárványhártya belső részére irányított góczvilágitással e mögött egy lencse nagyságú, fehér, élesen körülirt csomó fedeztetett fel, mely a sugárnyujtványok és Zinnius féle övcse közelébe volt elhelyezkedve, és részben az üvegtestbe is benyúlt. Ennek folytatásaként egy vékony, fehér csík húzódott a lencse hátsó felszínén egészen a hátsó sarkpontig. Az érintett csomó előtt, és részben vele egybefüggve egy barna pillaszőr nyúlt a szivárvány hátsó fölszinétöl lefelé irányúivá a szemteke központja felé. Az út, melyen át az ezen különös helyre jutott, pontosabb megtekintésnél könnyen fel volt ismerhető. Ugyanis a belső szaruszélen egy körülbelől vonal hosszú, szürkefehér színű csík, félreismerhetlen heg, volt jelen, körötte a szemállomány rendes, átlátszó, tiszta. Ezen heg mögött, tőle kissé befelé, a szivárvány azon részében, hol az összenövés van, két likacska vétetett észre keskeny hid által egymástól elválasztva. Ezen tilsakkal szemközt fekvő szaruheg, a hátsó szemcsarnokban fészkelő izzadmányos csomó, egy meglehetősen egyenes, a szaru belső szélétől a lencse belső középrésze felé futó sebcsatornát jelöl ki, melyen át a pillaszőr benyomult volt. Csak most, fürkészőbb kérdések felvetése után, beszéli el a beteg, hogy mintegy egy év előtt, midőn kapafokával követ szét akart törni, valami idegen test pattant szemébe. Hazatérve rövid idővel az eset után, laicus szomszédja a köthártya alá ékelődött kis kődarabot távolított el szeméből, állítólag a köthártya bemetszésével. Erre a szem meglobosodott és miután a beteget nehány napon át heves fájdalmak kínozták, orvoshoz folyamodott, kitől mosásra szemvizet kapott, melynek használata mellett a gyulladás megszűnt. Valamivel később egy fekete pont is jelent meg a láttérben, mely csak hamar ismét eltűnt, úgy hogy a beteg szemét teljesen meggyógyúltnak tartá, — míg nem több hónap elfolyta után a jelen látzavar lassankint mindinkább észrevehetővé lett. Ezen látzavar a vizsgálatnál oly jelentékenynek derült ki, hogy beteg az újjakat csak 3' ra számlálja, Sneller LXX. csak 1-ra, Sneller L. épen nem ismeri fel. Ezenkívül a láttér minden oldalról igen megszorított. A szemteke feszültsége valamivel csekélyebb mint a jobb szemé ; tapintásra sehol sem fájdalmas. | A kórtünetek alapján a sértés behatása úgy értelmezhető, hogy a kőszálka (ha a behatolt idegen test ez, és nem a kapa vasszálkája volt), mielőtt magát a szemet érte, egy pillaszőrt leválasztván, azt magával vagy is inkább maga előtt a sebcsatornába hajtotta, és ezzel együtt a szivárványhártyán át a hátsó szemcsarnokba nyomúlt. A legvalószínűbb feltevés az, hogy az így bejutott idegen test a pillaszőrrel együtt a hátsó szemcsarnokban maradt, itt betokoltatott anélkül, hogy a lencsetokot kiterjedtebben megsértette volna, különben azt bizonnyal heveny hályogképeződés követte volna. Hogy azonban a lencse mégis illetve volt, tanúsítja azon homályosodás, mely közvetlenül onnét indul ki, hol a pillaszőr fekszik, melyhez később, egészen lassan, a lencse mellső tokállományának azon még mindig jelentéktelen csíkolatos homályosodása csatlakozott, mely most észlelhető. Hogy a szivárványhártya mögött fekvő fehéren szemcsézett csomó valóban a betokolt idegen test, teljes biztonsággal nem állíthatni, mivel nehány észlelet bizonyítja, hogy a szembe jutott pillaszőr hasonló izzad mány által vétetik körül, anélkül, hogy kívüle más idegen test volna jelen. Azon nagy fekete pont, melyet a beteg a sértés utáni első időben szeme előtt látott, vérömlenyt illet, mely később részben felszívódott, de mégis alkalmi okúi szolgált üvegtesti homályok létrejövésére, melyek most a reczegben látható belterji változásokkal együtt a vizsgálat előtt feltárúltak. A gyógymód ez esetben természetesen keveset nyújthatott: műleges nadály alkalmazása után a láterő valami keveset javúlt, műtételről a beteg, daczára az együttérzet folytán másik szemét is érhető veszélyes megbetegedésrei figyelmeztetésnek, mit sem akart tudni. A kóreset, úgy a sértés ritkább neme, mint az ezután közvetlenül bekövetkezett viszhatás csekély foka miatt érdekes közlemény. (Kiin. Mntbl. für Augenheilkunde. 1868. jun. 178. 1.) A látideg és a reczeg mivoltáról elmekórosoknál. C1 i f o r d az elmekórosoknál előforduló szemtükrészeti lelettel bőven foglalkozott. Átalánoshüdésnek53 esete közül 41- szer a látidegsorvadásnak különféle fejlődési időszakát bírta feltalálni, melyhez nem ritkán a szaglási ideg sorvadása csatlakozik. A látideg eleinte véresen duzzadtnak, későbben fehérnek mutatkozik; sorvodása nem mindig a szemteke izmainak ataxiájával, de a láta mibenlétével áll viszonlagos arányban, úgy hogy az eleinte szűkült, a későbbi stádiumban pedig tágultnak mutatkozik. 51 őrjöngési eset közül 25 szer félreismerhetlen, 13 szór kétséges, 13 szór semmi szemtükrészeti jeleket nem talált fel. Az ebbeli változások nem ritkán agykérlobtól tételeztetnek fel és pedig a véredények hüdése az, ami a látideg vérdússágát szokott eredményezni az őrjöngési roham után. A roham alatt egy esetben a véredények görcsös állapota észleltetett. az állandó változások szintén sorvadással szoktak végződni. Abutaság 38 eseteiben 23 szór vagy a látidegen vagy a reczegen találtatott változás, 6 szór kétség lehetett az iránt, 9 szer ép szemháttér vala jelen. A búskomorság és a rögeszme őrültség (monomnia) 17 esetei közül csupán 3 egyénnél voltak jelen változások és pedig vérszegénységi jellemmel. Nehézkórral kapcsolt elmebajnak 43 esete közül 16 volt a látideg vagy a reczeg megbetegedésével, 9 kétes és 19 minden változás nélkül. Egyszerű nehézkórnál anyagi agybántalom nélkül a látideg épnek szokott mutatkozni. Dőreségnél (Idiotismus) vakság igen gyakran fordul elő. A szerző 12 ily egyényt vizsgálván, a látideg sorvadását aránylag nagy számban találta, amit a gyermekkorban jelen volt agylobnak tulajdonít. Carter 8 elmekóros közül csupán egy egyénnél talált ép szemháttért; butaságnál egyszer a reczeg festenyes elfajulását, egy nehézkórosnál a roham után a látideg elhalaványulását, végre átalános hüdésnél mindig a látideg vörös felernyedését találta, mely későbben fehér elszinesedésbe ment át. (Kiin, Monbl. 1868. 252. 1. Med. Times and Gazette 925. sz. 1868. PEST, 1868. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14.szám).
