Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-12-21 / 6. szám
105 106 a szegény népség közt, kiknek életkeresete szemeik épségétől függ, hogy továbbá a legtöbb, egyébként legderekabb orvos, legjobb akarat mellett is képtelen sok esetben a betegen segíteni, egyszerűen azért, mivel az egyetemi oktatás a mindennapi gyakorlati szükségnek korántsem felel meg. Ha minden orvos annyira jártas volna a szemészetben, minta gyakorlati orvostan egyéb ágaiban lennie kell, hogy gyakorlatra alkalmasnak nyilvánítassék, akkor a legtöbb beteg speciális szemészek nélkül is sikeresen kezeltetnék; az üzérkedő orvosi kézművesek bujálkodó gaza elsatnyulna, ha léteiének főforrása, a gyakorló orvosok tudatlansága megszűnnék; a valódi szakember végre a szemészetben azon díszes kivételes állásra jutna, mely mindazokat megilleti, kik önálló munkálkodás által m i v e 11 ügytársaik rendes színvonalán túlemelkedtek; aki pedig csak a tudatlannál értene többet, arra sem becsület, sem haszon nem várna. líeménylem ezek szerint, hogy sehonnan sem kell ellenvetéstől tartanom, ha valamennyi orvos szemészeti kimivelődését tudományos követelménynek és gyakorlati mellőzhetlen szükségnek állítom. A tudomány követelménye mondom, mivel az orvostan mindenik része egyenjogulag követelheti, hogy az orvostan gyakorlóinak szakmiveltségébe befolyón s annak lényeges alkatrésze legyen ; gyakorlatilag pedig mellőzhetlen nem csak a szem elvitázhatlan fontossága, nem csupán a szembajok nagy terjedtsége és gyakorisága, hanem azon gyógyhatányok dús kincse miatt is, melylyel mai nap eme bántalmak sikeres leküzdésére birunk. Ha pedig szemészeti ismeretek minden orvosnak kivétel nélkül szükségesek, ebből önkényt következik: hogy úgynevezett szemorvosok nevelése ép oly kévéssé fekszik az állam érdekében, mint akármily más üzérkedő kontárok képezése, hogy továbbá minden orvosi kar, mely a tanulók szemészeti kimivelésóröl teljes mértékben nem gondoskodik, feladatát csak hiányosan teljesíti, s hogy végre itt volna az idő, régi mulasztásainkat elismerni s azokat serény haladásban pótolni. Conjunctivitis membranacca. Dr. HKYMANN-tÓl. y) E. 50 éves hajadon, már négy év óta van gyógykezelés alatt; akkor a bal szem hártyás köthártyalobtól támadtatott meg. Az egyén gyenge testalkatú, petyhüdt izomzattal, feltünőleg halvány, vérhiányosságot jelző bőrszínnel; gyakran szenved erős szívdobogásban anélkül, hogy a szívben szervi változás volna észlelhető. Ezen kívül gyomorzsába mellett hiányos emésztés gyötri évek óta a beteget, mely ellen minden foganatba vett gyógyszerelés és étrend eredménytelen maradt. — A legmakacsabb székszorulást bő hasmenés váltja fel anélkül, hogy alkalmi okot szolgáltatna reá. — Galandócz nincs jelen, s a belek nyákhártyájának kóros megváltozása nem mutatható ki. — Paizsmirigyek mérsékelten túltengvék. Szemek valamivel mélyebben feküsznek, s elvannak látva veleszületett H- l/i0-a,l. Első megbetegedéskor az alsó szemhéj köthártyája az átmeneti redőben egészen a szaruszélig erősen veres és duzzadt volt; ellenben a szeglettájak és felső szemhéj köthártyája ép. A bántalmazott köthártyarész duzzadt, szívós, az átmeneti redőben tarajszerüleg kiemelkedik, fölszinét finom szürke kocsonyás hártya fedi, mely csak lazán tapad az alaphoz. — A szemhéj gyenge elvonása is betegnek élénk fájdalmat okoz, s ekkor a finom hártya alapjától leválva lepelszerűleg kinyúlik, vérzés nélkül. — Pár nap múlva az újólag képződött hártya élesen határolt, különböző vastagságú, csipeszszel könnyen, vérzés nélkül eltávolítható, s alatta a köthártyán egy második páraszerü szürkés bevonás vehető ki. — Ezen második, az alappal közvetlenül egybefüggő bevonat eltávolítása csak napok múlva, midőn vastagságában már némileg gyarapodott sikerült, s utána mindannyiszor alig nehány óra alatt egészen hasonló hártya képződött. — Ezen kórfolyamat, anélkül hogy a szomszédos köthártyarészre elterjedt volna, mintegy három hét alatt kimerült, igen vérszegény, sírna köthártyát hagyva maga után vissza, az átmeuetiredő némi elsimulásával és ugyanitt & köthártya alatti kötszövet túltengésével. Hasonló természetű rohamok ismételve gyakran váltották fel egymást majd egyik, majd másik szemen, majd ugyanazon, majd más köthártyarészen. — Egy-egy új roham megjelenésével látzavar is kínozta a beteget, mennyiben nem csak mindkét szem alkalmazkodási képessége lett tetemesen hiányos, hanem mindannyiszor nyomasztó fény, fátyol és fonallátás is csatlakozott hozzá. — Egy év óta az alkalmilag megtámadott szem kóros látatágulást — Mydriasis — is külöl. Különös, hogy egy időben soha sem betegedett meg mindkét szem, sem egy szemnek köthártyája egész kiterjedésében, de annál gyakrabban észleltetek a kórfolyamat vándorlása egyik helyről a másikra. Miután ezen makacs kórfolyamat úgy a különbféle szokásos helybeli, mint belső gyógyszereléseknek, melyek közül a karlsbadi víz aránylag még legtöbb eredményt tüntetett fel, ellenszegült, egy eddigelé még nem alkalmazott helybeli szerelés a rohamot meglepő rövid idő alatt szüntette meg. — Ezen szer a szénsavas h a m a n y (litbion carbonicum), mely a jellemző hártyaképződés beköszöntésével naponta több ízben ecseteltetek be (4 gr. ad dr. Aqu. d.). — Ennek alkalmazásánál a hártya láthatólag levált, a köthártya veressége azonnal csökkent, s az eddig észlelt gyors viszszaképződés határozottan meggátoltatott. A gyógykezelés némi támogatására szolgáltak még langyos borogatások szénsavas horgéleggel (12 gr. ad dr. Aqu.) é3 elvezető gyanánt crotonolaj a fül mögé. — Alkalmilag az egyes rohamoknál hashajtók nem vétethettek igénybe, mivel azok a betegnél igen kellemetlen visszhatást szültek, mennyiben mindenkor csak nagy adagok vezettek eredményhez, és az akkor beállott nagyfokú hasmenést hosszabb ideig tetemes bágyadtság követte. Ezen kóreset úgy a lefolyás és gyógykezelés, mint a kóroktan tekintetéből igen érdekes és tanulságos. H. kezdet óta feltűnőnek találta, hogy a beteg egy-egy új roham beköszöntével mindannyiszor élénk szívdobogástól lepetett meg, és a csekély fokú golyva jelenlétéből aBasedov féle be - tegségnél jelenlevő dülszem hasouosságára gondolt. Virchow adatai nyomán (die krankhaften Geschwülste III. 1. pag. 81.) Demme is észlelt ezen betegség rohamainál egyoldali Mydriasist, és lehető, hogy a golyva, dülszem és szívdobogás kórjelcsoportja az együttérzideg izgatásában egy közös eredettel bir. — Esetüukben a Basedov féle betegséget jellemző kórtünetek, a dülszem kivételével, mindannyian jelen vannak. Ellenben a szemür mellső részében a köthártya alatti kótszövet egyidejű túltengése azon kérdés felvetésére jogosít, váljon uincs-e itt a szemürbeli kötszövet más valamely helyen hasonló módon megbetegedve, mint a szemteke mögötti zsírszövet által okozott dülszemnél. Egyedül a kórlefolyás derítheti fel, váljon ezen bántalom részenként mint a dülszem helyettesitője tekinthető-e, mennyiben a köthártya alatti kötszövet túltengése mindannyiszor kimutatható. Ez ideig az alsó átmeneti redő majdnem egészen elsímúlt, de nem vonható redőkbe, mint az egyszerű köthártyasorvadásnál, hanem egy előbbi árkot kitöltő, elég kemény összállású kötszövetpamatra van kifeszitve (Ophthalmologisches aus d. Jahre 1867. 9. lap.) Conjunctivitis blennorrhoica. Dr. IlEYMANH-tÓl. B. 49 éves férfi, megbetegedése tizedik napján a jobb szem igen heves köthártyahurutjával mutatta be magát. — Kórelőzményre vonatkozólag következőket adott elő: 10 nap előtt nyilvános helyiségben hírlapot olvasva, jobb szemét hosszabb ideig hideg légvonatnak tette ki, mire szeme erősebben kiveresedett és melegség érzetét külölte. Jóllehet a kórállapot észrevetőleg fokozódott, de feltűnő elválasztás a szemből nem jelentkezett, s a beteg várakozásnak engedte át magát. Megjelenésekor a szem kórképe következő: alsó szemhéj erősen dagadt, feszes, forró tapintatú, fénylő veres. Szemhéjrés az alsó szemhéj feltolatása miatt valamivel szükebb. Szemteke körhártyája az alsó félrészben finomúl edényzett, a felső félrász, úgy szintén a felső szemhéj köthártyája csak kissé belövelt.
