Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-10-25 / 4. szám
63 64 Nevezetes a kornak e viszonyokra való befolyása. Schmidt kutatásaiból t. i. kiderül, hogy fogzsába által támadt alkalmazkodási hüdés, illetőleg bénulás (Accommodationsparese), leggyakrabban 10 —15-dik évig fordul elő, az esetek száma aránylagosan kisebbedvén a 30 dik évig, mely kor után már igen ritkán észlelteinek. Schmidt végre, a benső oki viszonyt tanulmányozván, még azon meggyőződésre jutott, hogy a fogzsábának ezen káros befolyása a szemteke benyomásának szaporodása útján történik. Az ezen tárgyra vonatkozó igen érdekes adatokat még kivonatban sem adhatjuk, nehogy a felette tanulságos tudományos tárgyalás rövidítés által csorbát szenvedjen. Az olvasót erre nézve a czikkre utalván, itt csupán a végeredményt közöljük, melyet szerző a következő négy tételben állít össze : 1) Az alkalmazkodási térnek többé kevésbé terjedelmes szűkülései fordulnak elő a háromosztatú ideg fogágainak kóros izgatása folytán. 2) Ezen alkalmazkodási bénulás tünetei egy, vagy két oldalúak is lehetnek. A hol egy oldalúak, ott mindig ugyanazon testoldalon találtatnak a fogzsábával. 3) Leggyakrabban fordulnak elő fiatal korban. Agg embereknél soha, vagy legalább igen ritkán észlelhetők. 4) Ezen másodlagos bénulása az alkalmazkodási működésnek a szemteke belnyomásának oly emelkedésében találja magyarázatát, melynek kiindulási pontja a szem edénymozgató idegeinek izgatása. (Archiv für Ophthalmol. XIY. köt. 1. rész 107 1.) Anaesthesia retinae traumatica ocul. sinistri. Szorul bőr alá fecskendőse általi gyors gyógyulás. Egy 27 éves orosz katona azáltal sérült meg, hogy 4 lépésnyi távolságra homokkal vegyült puskapor pattant arczára. A bal arcz, a megfelelő homlokfél és a fül számtalan kis fekete ponttal volt fedve, melyek között a bőr kisebb fokú égést mutatott. A szemhéjak szabadok a puskapor nyomaitól, csupán a külső szemzug, valamint a felső könypont táján találhatók kisebb sértések. A felső szemhéj piros és kissé vizenyős. A szem maga, mely tökéletesen vaknak mutatkozik, kissé könyezik, de nem fáj. A köthártya belövelésén kívül még a mélyebben fekvő sugáredények is belöveltek. A szaru a külső körzetrészen zavaros, mellette a köthártya sugárrészén egy 2 □ vonalnyi folt égésről tanúskodik, ferde világítással a szaru kis fekélyesedését találni, mely az égett sebhez terjed ; a szaru szélén csekély vérömleny. A láta tiszta és kissé szűk, mintha szivárványlob volna kezdődőben. A szemtükörreli vizsgálat tökéletesen nemleges eredményt nyújt. Rendeltek a betegnek glaubersót, 12 nadályt a halántékra, két óránkinti atropin becseppentést, hideg borogatást és gondosan alkalmazott védkötést. Két nappal későbben a láta 6 */2 mm-nyi; a szaru sebének megfelelőleg a szivárványnak széles hátsó odanövése (Synechia post) látszik. Tökéletes vakság; calomel c. jalappa, hideg borogatás, atropin minden 2-dik órában. További két nap lefolyta alatt a bőr, valamint a köthártya és a szaru lobos folyamata sokat enyhült; a finom kutaszszal véghezvitt nyomozás pedig bebizonyító, hogy a sugárrészen fekvő kis seb nem behatoló, tehát a mórt közvetlenül nem okozhatja. Miután az eddig követett lobellenes és elvezető gyógymóddal a láterő semmi módon nem javult, most a reczeg hűdését feltételezvén a szoral bőralá fecskendezéséhez folyamodtak. Első nap szemer (Strychninum nitricum) fecskendeztetett be, mire a láta, mely atropin behatása alatt állt, nyilván kissé összehúzódottnak mutatkozott; másnap a beteg, bár igen ködösen, már látja az orvos arczát; az ujjakat még nem bírja megolvasni. 1/24 szem. szoral. 4-ik nap a szivárvány odanövése szétszakadottnak mutatkozott (a szoral befecskendezése mellett még mindig cseppentettek be s erélyesen atropint). A beteg jobban látja az ujjakat, újra Va4 szemer szoral. 6-dik nap S (láterő) = ’/13 8-dik nap S — Va- A láttér minden irányban szűkültnek találtatik (conceutrische Einengung). A beteg elbocsátásakor (a sértés utáni 18-dik napon) csupán kis folt volt látható a szaru széle mellett, és még némi kis fekélyesedés a köthártyán* S—1, de a beteg csak kék üveggel olvas tökéletesen jól, a nélkül a betűk még némileg összefolyván. A láta még kissé szűkült. A mint az olvasók tudják, a szoral ilyetén alkalmazása már több esetben megszüntető a hevenven támadt mórt. (Kiin. Monatsblätter 1868 79.1.) Vegyesek. F e h é r n y e keverékek. Főtt feliérnyével többféle szerek puha gyöngéd anyaggá vegyíthetők, mely vászonra kenve fiastromként használható, s tetemes hévelvonással mintegy fél óra alatt megkeményedvén, többnyire önkényt lehámlik a szemről. Ily szerekül használható Alumen erűd. dr. 4 egy tojás fehérnyéjére Zincum sulf. dr. ß „ „ „ acet. dr. ß „ r Plumb, acet. dr. 1 „ „ Hogy a kevérek puha kenöcscsé váljék . szükséges a főtt fehérnyét finomra vagdalva a szerrel lassan keverni s vegyíteni, Pontos végzésre tajtékos könnyüded anyag támad, melyhez czélszerü még 2 scrap, glycerint adni, hogy igy higlágy állapotban tovább megmaradjon. Mindezen keverékek fehér színezetűek. Az anyag szem-nagyságú gömbölyű vászondarabra körűlbelől l'"nyi vastagságban fölkenetvén, fiastromként alkalmaztatik csekély nyomással, a zárt szemhéjakra. A szer azonnal odaragad, a nélkül hogy a szemhéjrésbe hatna, minthogy a felrakatás első perczétől fogva a melegség által mindinkább szilárdábbá válik. Az ólommal készült pép a bőrön csekély mennyiségű kénólom képződése folytáu sárgásbarnává válik. Ezen szereket közvetlenül lefekvés előtt lehet alkalmazni, mivel fölrakás után semmiféle figyelmet nem igényelnek. Ha megkeményedés után még ragadnának a szemen, langyos vízzel puhítva levétetnek; rendesen azonban reggelig már önkényt lehullanak. Ezen modor által ugyanazon eredmény támad, melyet fél óráig alkalmazott hideg borogatás előidézni képes; a mellett azonban elkerüljük azon hátrányokat, melyeket némely egyéneknél a nedves hideg kétségtelenül okozni szokott, (Heymann Ophtlalmologisches aus dem Jahre 1867). AHasner ésGraefe közt a hályogműtét fölött támadt polémia még nincsen befejezve. Hasner ez ügyben újabban ismét egy kis füzetet adott ki „Phakologische Studien. Eine Streitschrift über Staaroperationen“, melyre Graefe a Klin. Monatsblätter czimű folyóirat legújabb (September) füzetében felel:„N o c h ein Wort an den Verfasser der „Neuesten Phase.“ Jó nagy része e két füzetnek etymologicus vitával foglalkozik, a mennyiben Plinius a hályogműtétre vonatkozó egyik tétele a különböző egymástól eltérő magyarázatnak tárgyát képezi. Sokkal fontosabb a tárgyra nézve i a műtéteredmény statistikai kimutatását előadó fejezet, melyben Hasner némileg meglepő sophismával lép fel a czélból, hogy a lebenye? műtét után kedvezőbb százaléki viszonyt mutathasson fel. Természetes hogy Graefe által rendre ntasittatik. Megjegyzendő, hogy mindkét rész mérsékeltebb hangon szól mint előbb. Ugyanezen vita Hasner által még a franczia szakvilág elé is hozatott, egy az Annales d’Oculistique-ban megjelent czikkbeu, melynek tartalmát még nem ismerem. A mint halljuk, Graefe ott is fog felelni. — A két küzdőn kívül nyilatkozott e tárgyban még Jacobson (Archiv XIV. Abth. II.) és Heymann (Ophthalmologisches aus dem Jahre 1867), mindkettő Hasner ellen. Az utóbbinak czikkét mint kiválóan gyakorlatit a „Szemészet“ legközelebbi számában közölni fogjuk. PEST , 1868- KHOR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14. szám).
