Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-02-17 / 1. szám
15 16 Nemsokára a szivárvány is részt vesz a folyamatban, s sárgás színben duzzad fel, midőn a láta is a világosság iránt érzéketlenné lesz. Az egész szemteke az alatt mindig feltűnően halavány-sárgás marad, s a szemhéjak csak akkor dagadnak meg, midőn a szaruhártya pusztításához átalános genyes szemlob (Panophthalmitis purulenta) társul. Ez utolsó stádiumot ritkán észlelhetni, mivel a gyermekek rendesen előbb halnak meg, mintsem az kifejlődnék. Az e kórban szenvedő gyermekek gyengék, halaványak, roszul tápláltak, étvágy nélküliek; gyakori zöld kiürítések szorulással felváltva vannak jelen. Tulajdonképeni agytünetek hiányoznak. Ránggörcsők csak egy esetben a halál előtti napokban tapasztaltattak. Bonczoláshoz két esetben volt alkalom. Makroscopice nem tűnt fel egyéb, mint az agy fehér állományának nagy vérbősége, melylyel az agy keményedése (Sclerose), különösen a hid és nyultagy táján párhuzamban járt. Górcsővel az idegelemek zsíros elfajulását, valamint uj lobtermények megjelenését lehetett észrevenni. K1 e b s tanár bonczleleti kórisméje volt: idült agy lob átmenettel sorvadásba és keményedésbe. Ezen kórfolyamat épen most Virchow, Klebs'és Kohnheim kutatásainak tárgyát képezi, miért remélhető, hogy nem sokára bővebben fel fog derittetni. Érdekes K1 e b s azon tapasztalása, hogy Bernben ezen agylob járványosán terjedt el. (Az itteni gyermekkórházat látogatók alkalmasint emlékeznek, hogy a leirt esetekhez tökéletesen hasonlókat épen ily magyarázattal mutattam be évek óta). Mondhatni, hogy mostanáig a szóban levő szaruhártyabaj az agy lob e nemének legbiztosabb kórjelét képezi. (Archiv f. Ophth. XII. köt. 2-ik rész). A könymirigy egyik kivezető utjának tömlő alakú tágulata (Dacryops). Adacryops felette nagy ritkaság a szemészeti gyakorlatban. Legközelebb Wecker Párisban észlelte egy esetét. Egy 46 éves férfiú, kinek sorvadt jobb szeme kiirtatott, fél évvel későbben a bal szem külső zugában fellépett nyomó érzés miatt a nevezett orvos kórodáján ismét megjelent. Midőn a szemhéjakat ujjakkal széthúzták, a külső zugban és pedig a köthártya felső átmeneti részén székelő kis mogyoró mekkoraságu háromlebenyü átlátszó daganat tűnt fel, melynek burkolata felette vékony vala, 3 lebenye pedig nyilván közlekedett egymással. Ha a szemhéjak természetes helyzetükbe visszatértek, a külső zug táján csupán csekély dudorodás volt észrevehető. Midőn a daganat mellső fala eltávolíttatott, a gyógyulás pár nap alatt bekövetkezett. Adacryops a könymirigy és egyik kivezető útja váladékának rendellenes gyülemében veszi eredetét, mire a kivezető ut nyílásának bedugulása nyújt alkalmat. Az igy keletkezett daganat mekkorasága kis lencse, egész mogyoró nagyságig nő. Minél nagyobb a tágulat, annál vékonyabb lesz a burok, miáltal a bennék átlátszósága észlelhető lesz s a kórisme megállapítását biztosítja. Hogy nem tömlődag, hanem a kivezető útnak tágHlata képezi a dacryopst, azt azon esetek bebizonyítják, melyeknél ügyesen gyakorolt nyomással a dag egész tartalmát sikerül a csupán szűkült természetes nyíláson keresztül kiüríteni. (Kiin. Monatsbl. 1867, jan. és febr.) A mellső csarnokban 14 évig időzött kődarabnak kivétele. Egy 22 éves munkásnak jobb szeme sértés folytán megvakult volt és pedig 8 éves korában, midőn kövek széttörésével mulatott, mely alkalommal egy kis töredék szemébe pattant, mire lob következett, s látereje ennek folytán egész a fényérzésig megsemmisült. Atropin becseppentése után vizsgáltatván a szem, a szaruhártyán, körülbelül 3 mm.-re a középpont felett, 2 mm.-nyi hosszú csekély heg, a kis mértékben tágult látában pedig világos fehér csikóit homály közvetlen a tok mögött tűnt fel. A tok maga kissé ránczos volt. A felső látaszélen, a hol a szivárvány a tokhoz tapadt, a tok mellső felületén kis kupalaku szürke idegen test mutatkozott, mely sajátságosán színét változtató fényéről kődarabnak ismertetett fel. W e c k e r a szemet azonnal műtétel alá vette, s a szaruhártyaszél felső-külső táján vonalszerű metszést csinálván, azon keresztül mind a kődarab, mind a kificzamodó szivárványrészt csipeszszel kihúzta, az utóbbit egyszersmind ollóval eltávolitván. A kő 2 mm. hosszú és széles basalt volt. A gyógyulás igen hamar következett be. A beteg már másnap az ujjakat 2 lábnyi távolságra számlálhatta meg. Ezen váratlan javulása a láterőnek onnan ered, hogy a lencse csupán közepe táján volt elhomályosodva. Mindamellett, hogy a tok ránczos mivoltából s más tünetekből csaknem azt kelle következtetni, hogy a lencse terjedelme a toksértés folytán csökkent, átlátszósága még sem veszett el egészen, mi magában véve bámulandó, valamint az is nevezetes, hogy be nem burkolt idegen test oly hosszú ideig időzhetett a szemben a nélkül, hogy szüntelen izgatottságot ne okozna. (Kiin. Monatsbl. 1367 jan., és febr). Mindennapos kettős álczás váltóláz mór alakjában. Testelin a következő kóresetet beszéli: Egy 10 éves leány arról panaszkodik, hogy rövid idő óta kétszer napjában, t. i. délelőtt 11 óra s délután 4 óra tájban bal szemével semmit sem lát. A roham kezdetén csupán kissé roszul érzi magát, mire csekély hideg leli ki, kis fejfájással; azután a bal arcz melegebb lesz, bal szemében gyönge szúrást érez s ezzel rögtön tökéletesen megvakul. Ez körülbelöl %—% óráig tart, mire a láterő lassan viszszatér. Vizsgáltatván a bal szem, némi belöveltség kivételével, rendellenességet nem mutat; de a kis értelmes beteg oly határozottan felel a kérdésekre s oly szabatosan írja le a rohamot, hogy T. álczás váltólázat annál inkább sejthet, mivel a leány oly helyen lakik, hol a váltóláz gerjesztésére mindenféle alkalom van. Ez alapon jul. 2-án 30 centigr. (körülbelöl 4 '/3 szemer) kénsavas kínait rendel, hogy azt mindennap egyszerre vegye a roham előtti időszakban. Jul. 3-án már csupán a délelőtti roham jött meg s nem tartott tovább négy percznél; 4-kén a délelőttifroham 10 perczig tart, a délutáni negyedóráig; 5-én semmi roham. T. labdacsokat rendel, mely 2 gramme (26 sz.) kínait, s 1 gramme borsavat tartalmaznak; 8 labdacs mindennap egyszerre beveendő. 6-án a délelőtti roham csak némi kis látzavarban áll, a délutáni egy negyed órával korábban jelen meg s tart 15 perczig. 17-én délelőtt semmi roham, 4 órakor 20 perezre megvakul. 8-án egy roham sincs (6 labdacs). 9-én délelőtt tartott a roham 10 perczig. (10 labdacs). 10-én semmi roham. Ezen naptól fogva a rohamok egészen kimaradtak, de a beteg a szert leszállított adagban 5 napig még is folytatja, azután falura ment 14 napra, szénsavas vaséleget szedvén, honnan tökéletes épségben tért vissza a városba. (Bull. med. du Nord de la France Aoűt—Sept. 1866. — Annales d’ Oculistique 1866. Nov.—Dec.) Nyomás által előidézett mór. Testelin a következő ritka esetről tesz jelentést: Egy 40 éves, erős, vérmes mérsékményű ember sok bor ivás után oly helyzetben aludt el, hogy jobb szeme az egyik kéz hátán feküdt. Pár óra múlva felébredvén, a jobb szem tökéletesen vak volt, s a világosságot a sötétségtől alig bírta megkülönböztetni. Egy hónappal későbben Tes telin-hez kissé javult állapotban jött, úgy hogy nagy tárgyaknak alakját már képes volt kivenni, de nem birt vele az utczán tájékozni. Jobban látta a tárgyakat, ha azokat jobbra oldalt tartotta, ily módon még Jaeger 20. számú betűit is kivehette némileg, a nélkül azonban, hogy olvasni is bírná. Sem kívülről, sem a szemteke hátterén szemtükörrel a legkisebb változást sem lehetett észrevenni. A láta oly jól hatott vissza a világosságra, hogy azt a szemtükör-vizsgálat végett nadragulyái által kellett kitágítani. Gyógymód: nadályek a halántékra, mustárliszttel készített lábvizek, a szemre hideg borogatások, hashajtók és szigorú életmód. 6 hét múlva a javulás feltűnő volt; a beteg már Jaeger 11. számú betűjét folyékonyan olvasta, a könyvet egyenesen maga előtt tartván ; ha jobbra oldalt tartotta azt, még kisebb nyomtatást is birt olvasni. (Mackenzie Maladies de 1’ oeil, Supplement 264. 1.) PEST , 1867. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14. szám).
