Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-12-15 / 6. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 50-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 6-dik szám. Vasárnap, december 15-én. 1867. Tartalom: A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógy eljárások. II. Pokolkő. — Irodalom: 1. Erfahrungen und Studien über die Staaroperation in Zeitraum 1861—1867, von Dr. med. Ph. S t e f f a n. 2. Beiträge zur Physiologie und Therapie der Thränenorgane, von Ulrich Herzen stein. — Adatok a hirnlos szemlob ismeretéhez. — A szarulebeny varrat általi kezelése halyog­­kivétel után. — Az ötödik agyideg hüdése félbenhagyó mórral. — Herpes zoster frontalis. — Sulphas sodae szaruhomály ellen. - Vegyesek. A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. II. Pokoli«) (Argentum nitricwm fusum). Kérem a t. olvasót, ne vegye a sorrendet, melyben az egyes szereket tárgyalom, valami megállapított rendszer kifolyásának, s ne is keresse abban az egyes gyógyeszközök therapeuticus méltó­ságának mértékét; a gyakorlati életben minden gyógyszernek saját hatásköre van, a melyben bizonyos értelemben pótolhatlau, s az egész különbség csak is abban állhat, hogy e hatáskör határai na­gyobb vagy kisebb tért foglalnak el. így pl. tagadni nem lehet, hogy az atropin alkalmazására sokkal több javalataink vannak mint az ezüstsóéra, hogy az elsőnek úgyszólván valamennyi szemrészek megbetegedéseiben hasznát vehetjük, míg a másik csupán a szerv felületének megtámadása ellen hívható segítségül; de miután a szem épen oly gyakran, sőt gyakrabban pusztul el a köthártya, mint a szivárvány vagy repzeg megbetegedése által, azért tökéletes is­merete azon szernek, melylyel a veszélyes köthártyalobot legyőzni képesek vagyunk, a gyakorló orvosra nézve épen oly fontos, mint a száz javalatu atropiné. A pokolkőnek, mint szembajok ellen használt gyógyszernek szintén van, még pedig igen tanulságos története, melyből itt csak két mozzanatot fogunk említeni. Az egyik a visszaélést illeti, mely a franczia orvosok részéről a pokolkő oldattal e század 3-ik és 4-ik évtizedében történt, midőn az akkor még divatozó bécsi oskola el­len reaetio támadt. Ezen reactio leginkább a B e e r által kigondolt specifitás tana ellen összpontosult, a mely szerint a különféle belső s külső okokból támadt szemlobok sajátságos jellemző tünetek által árulják el keletkezésük kutforrását, egyszersmind Útmutatásul szolgálván a követendő eljárásra nézve. Különösen Velpeau kelt ki erélyesen ily egyoldalú felfogás ellen, melynek befolyása a gyógykezelésre nem lehetett csekély, lia tekintetbe vesszük, hogy a német iskola sok esetben elhanyagolván a helybeli baj ellen intéz­kedő eljárást, a hurut, csuz, köszvény, görvély s több eféie ontolo­­gicus fogalmak ellen küzdött siker nélkül, holott egyszerű helybeli kezeléssel közvetlenül érhetett volna czélt. Az egyik szélsőség ren­desen a másikhoz vezet, s így történt itt is; Párisban minden szem­lobot tisztán szemvizzel meggyógyíthatni véltek, s miután bizo- : nyos esetekben a pokolkő páratlan jó hatással volt, ezen só többé­­kevésbé sűrített oldatát a szem különféle külső lobfolyamatai ellen majdnem kizárólagosan alkalmazták. Tanúja voltam az uj panacea ezen átalános használatának a párisi kórodákon még oly időben is» midőn Sichel és Desmarres alaposabb ismereteikkel már évek óta igyekeztek ezen uj egyoldalúság káros következményeit tanítványaikkal megismertetni. Egy másik nagy horderejű visszaélés, melyről említést kell tennünk az, melyet némely európai hadsereg orvosai részéről a he­veny és idült szemcsésedés gyógymódjára nézve szinte a legújabb időig lehetett tapasztalni. Itt a szilárd pokolkő vitte és viszi még most is a főszerepet, a mit épen e betegségben tapasztalt jeles szol­gálatai folytán egészen gáncsolnunk ugyan nem is szabad, de is­mervén másrészt a meg nem gondolt étetés komoly és többé el nem hárítható következményeit, s szemügyre vevén a veszélyeket, melyek túlságos vagy nem indokolt mély étetések által hol közvet­lenül, hol hosszabb idő múlva a kötháítyaszövet elpusztulása foly­tán támadnak, sajnálatra méltó dolognak kell mondanunk, hogy az ép oly erélyes mint kétélű gyógyszer alkalmazásánál, az egyes káresetekben megkívántaié individualizálásnak tér nem enged­tetett, hanem inkább azon gondolatmenet: granulatio ergo cauterisatio, vált szabálylyá, mi a pokolkő iránt elfogult elő­szeretetet s ezzel számos balesetet okozott. Nem egyszer volt alkal­munk azon furcsán hangzó dicsekedést hallani, hogy habár a szemészet igen szép haladást tett is, mégis egyedül a katonaorvo­sok tudják az egyptomi szemlobot sikeresen leküzdeni. Ezen állítás alapjául szolgál a pokolkő — hogy többet ne mondjunk — azon bő alkalmazása, melynek szomorú befolyását statistikai adatokkal kimutatni azon férfiak hivatásiköréhez tartozik, kik e socialis téren évek óta reformáló tevékenységet fejtenek ki. A pokolkő élettani hatását — a mennyiben a bőrön vagy takhártyán történő alkalmazására vonatkozik — röviden következő­­képen foglalhatni össze. Ha vele] tökéletesen ép fölhámot érintünk, ez előbb kékes majd fekete szint ölt magára, megráuczosodik, s pár nap múlva leválik vagy lehámlik. Ezen a felületen nyilvánuló változásokkal párhuzamosan jár a mélyebb részek vérkeringésének némi fokozottsága, valamint a szövetek nagyobb átáztatása. Máské­pen hat a pokolkő, ha a takhártyát vagy a bőr fölhámtól megfosz­tott részeit érintjük vele. Ily alkalmazáskor az ezüstsó a nyálkkal illetőleg a sebváladékkal valamint az alattuk fekvő szövetelemek­kel vegyileg egyesülvén, (pokolkő, albuminat) fájdalom kíséretében p ö r k (Schorf) támad, a mely kezdetben fehér későbben sötét szinü, soha sem terjed az alkalmazás helyen túl, valamint mélyebbre sem a gyurmába , s a szövetekben mutatkozó élénkebb vérkeringés tü­neményei alatt egy vagy több nap múlva darabonként választatik el az érintett hártyától. Természetes, hogy a pörk feuállása idejé­ben az előbbi nyálk- vagy genyelválasztás megszűnt. A pőrkkép­­ződésben fekszik a gyógyhatásnak veleje, legyen hogy újonnan tá­madt takárnál megsemmisítvén ily módon a takhártya kóros felü­letes részét, úgyszólván megsemmisítjük az egész baj székhelyét (coupirende Methode), legyen, hogy későbbi időszakban vagy idült módon lefolyó esetekben a pörk ellen támadó visszahatás, az az a pörk elválasztására irányzott élénkebb vérkeringés által a szöve­tekben nyilvánuló kezdődő pangást elmozdítjuk, minek következ­tében a felületnek genyedéssel járó tultengése is csökkeu. Némely SZEMÉSZET.

Next

/
Oldalképek
Tartalom