Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-11-17 / 5. szám

77

78

lehetett várni, mi jelen esetben fényesen be is következett. Csak sejteni lehet a megmérgezés és e mór közti oki viszonyt. Brightféle vesebántalmat, valamint átalában a franeziák által felhozott fehérnyevizelettel való összefüggést a vázolt e»etben ki kellett zárni. A gyakran rögtön beálló vakság, úgy mint 'gyors gyógyulása már a priori ily értelmezés ellen szólnak, ez ellen bizonyít az agy semleges bonczlelete is. (Haase, KI. Monatsbl. Juli —Aug.)

A szivárvány edénytágulatának egy esete (Telangiectasia

iridis).

Mooren 1858 április havában egy hollandi kereskedő jobb szemén a következő ritka tüneményeket észlelte. A szivárvány külső felén mind mekkoraságára mind külsejére nézve hamvas szederhez hasonló dag volt látható, mely a szivárvány egész szélességét elfoglalván némileg még a láta terébe is elterjedt, anélkül hogy a láterőt legkevésbé zavarta volna. A beteg ugyanis az 1-ső számú nyomtatást folyékonyan olvasta. A dag felületén, mely a szaruhártyát érte, több kitágult vörös edény tekergőzött. Szemtükörrel a szem látterén semmi rendellenességet nem lehetett találni. Legnevezetesebb az volt, hogy a szemcsarnok azonnal világos szinti vérrel telt meg, a mint a beteg fejét, miután azt kissé megrázta volna, rögtön előre hajtotta. Természetes, hogy a láterö ekkor csupán fényérzésből állott. Ha a beteg fejét most megint egyenesen és nyugodtan tartá, a vérgyülem szemlátomást apadt, úgy hogy előbb a szivárvány felső széle, aztán a láta felső széle, végre a láta alsó széle stb. egymásután tűntek elő, mig 1% perez múlva a régi állapot tökéletes láterővel visszatért. A tünemény oly meglepő s úgyszólván hihetlen volt, hogy M. saját szemének sem akart hinni; de akár hányszor ismételte a kísérletet, a dolog mindig a leirt módon mutatkozott, a nélkül hogyj a vérömleny tulajdonképeni kútforrását a legszorosabb vizsgálat által felösmerni lehetett volna. A beteg nem akarta magát műtétre határozni, miután a kórképlet a szem működését semmiképen sem akadályozta.

1862 júniusban újra látta őt Mooren. A vértünemény már egy év óta megszűnt; a dag '/3-ra kisebbedett, színe barnából piszkos szürkére változott, az előbb észlelt edények helyén több föstenyfolt mutatkozván. Észlelhetők voltak ezenkívül a belnyomás növekedésének jelei, a láterő pedig annyira hanyatlott, hogy a 16 sz. nyomtatványból csupán egyes betűk s ezek is igen nehezen ismertettek fel. A látideg edényei csak kis behajlást (Verschiebung) mutattak ugyan, de a láttér szűkülete már igen nevezetes vala. M. most újra sürgette a szivárványmetszést, de hiába. Midőn a beteg pár hónap múlva maga kérte a műtét végrehajtását, ezt a nagy sugárzsába miatt tette, mely őt igen kínozta; a láterő már ekkor tökéletesen hiányzott (Glaucoma perfectum). A műtét 1863 júniusban vitetett véghez, a sorvadt dagképlet kimetszetett, de úgy látszik elveszett, mielőtt górcsövei megvizsgáltatott volna.

Körülbelől 8 héttel későbben a másik szemen léptek fel szi - várványlob tünetei, melyek ellen a házi orvos atropint, de siker nélkül alkalmazott, mert novemberben a láterő nagy hanyatlás mellett szivárvány-érhártyalob (irido choroiditis) és részletes látazár volt :elen. Igen valószínű volt, hogy ezen körfolyamat rokonszenves jellemmel birt, miután a megvakult szem sugártest tája igen nagy érzékenységet mutatott. De a beteg a rósz szem kivételébe nem akarván beleegyezni, M. csupán szivárványmetszést vihetett végbe a második szemén , melynek befolyása idővel igen kedvezőnek bizonyult, mivel a lobos folyamat lassanként megszűnt s a láterö megint emelkedett; eltűnt egyszersmind még a megvakult szem érzékenysége is. (Mooren ophthalmiatrische Beobachtungen 125 1.)

A láterö feltűnő viszonyai hályogmütét után. Rainytöl.

Egy 65 éves asszony vétetett fel a glasgowi szemész-kórodára. Jobb szeme fiatal korától fogva sorvadt volt. Bal szemének látereje 6 hónap előtt hanyatlásnak indult, most már érett lágy lencsehályogot mutatván. A fényérzés megfelelő, a látaszél kissé szabálytalan, rendesen húzódik össze a világosságra, de nem tágul ki elegendően atropin által. Sok fejfájásban szenvedett az utolsó időben, alkalmasint kis fokú szivárványlob kíséretében.

Ily körülmények közt tanácsosnak látszott inkább hályogszétmetszést mint sem kivételt vinni véghez; 4 tü-műtéten ment

keresztül, mely ismételten lobbal volt összekötve. De 5 hónap elteltével a láta tiszta, a szem lobtól ment vala s láterje olyan, hogy nagy betűket 2 % számú domborüveggel olvasni birt.

Fél év múlva visszatért, más szemüveget kérendő, mert az elsővel távolra nem lát semmit tisztán. A vizsgálat mutatta, hogy -f-2 % számú üveggel még mindig bir olvasni közönséges nyomtatást is, de Rainy hiába keresett üveget, melylyel távolról láthatott volna. Egy igen jártas opticus, Mr. White sok kísérlet után kitalálta, hogy -f-4 % számú plan-covex üveggel az utcza túloldalán birja olvasni a boltezímeket, ha a domború rész a szemfelé van fordítva.

Ez igen feltűnő egy jelenség. A plan-domboru üvegnek kisebb sphaericus aberratioja van, mint akármelyik más pápaszemül használni szokott üvegalaknak, de rendesen az emberek ezt olyformán használják, hogy a plan oldal a szemtelé néz. mivel a kép némileg elferdittetik, ha ellenkező módon van az fdhelyezve. Nyilván volt ezen beteg szemében a szaruhártya görbülésének valamely sajátsága, hogy ő az üveg megforditásában előnyt találhatott. (Ophth. Review 1867. Apr.)

Aagy vérzés a belső egyenes izom átmetszése után. Wilsontól.

Egy 20 éves, magas, erősen kifejlődött ur, kinek szőke haja és igen finom gyengéd bőre van, 11 órakor délelőtt mütétetett Wilde által, összetérő kancsalság miatt. A köthártya és az alatta fekvő kötszövet (capsula Tenoni) szétmetszetvén, a kiválóan vörös és széles izom keresztülvágatott. Wilde szokott módja szerint varratot alkalmazott a köthártyára, melybe a keresztülvágott izom mellső vége befoglaltatván, a fonalat ragtapaszszal az arezra feszité. A szemteke állása erre tökéletesen rendesnek mutatkozván, a beteg visszatért szállására, jeges borogatást alkalmazandó. Midőn W. a beteget 4 órakor meglátogató, igen nagy vérzést talált, a beteg állitá, hogy 1 óráig egy csepp vér sem mutatkozott volt, de hogy ekkor a szem vérezni kezdett, folytonos vér folyt le az arezon, világos színnel, azonkívül aludt vértömeg volt látható a szemhéjak és a belső zug között, valamint a köthártya is vérrel kitömve némileg felemelkedett a szaruhártya színvonala felé. Az erélyes jégboregatás nem volt semmi eredménynyel, mivel 9 órakor este a vérzés még mindig tartott, az iitérlüktetés rendben maradván.

Most szorosabban vizsgálván a részeket, egyebet nem tudhattak meg, mint hogy a vér a seb széléből keletkezett, néha lökésenkint jött, úgy hogy a beteg orrát találta. A varrat eltávolíttatott, a seb újra kinyittatott, több gyanús pontot csipeszszel fogtak meg, de mind hiába. Akár a vér általi befedése a ereknek, akár. a rósz világítás folytán, de a vérzés tulajdonképi forrását fel nem fedezték. Gradualt nyomfoltot tettek most a sebre, belsőleg összehúzó szereket rendelvén, fél óra múlva a beteg elaludt és éjfél után a vérzés véget ért. Másnap nagy daganat és vörösség volt jelen, de máskép rendben volt a szem és állása is a megkívánt irányt mutatta. Tíz nappal későbben egy kis bujálkodást távolítottak el a sebtájról, mire tökéletes gyógyulás állott be.

Nagyobb-kisebb vérzés az izmok szétmetszése folytán a mindennapi jelenségek közé tartozik. Dieffenbach tesz egy esetről említést, melyben a vérömleny oly nagy vala, hogy dülszemet okozott. De mindezekben az esetekben a vérzés a köthártya alá történt, jelen kóresetben pedig szabad ütérvérzésről van szó, mely 12 óra hosszáig tartott, hol a köthártya^csak mértékletesen volt beszűrődve. Sajnos, hogy a vérző üteret fel nem találták. Valószínű, hogy vagy valamely izomág magában az izomban, vagy egyike a mellső sugárütereknek volt sebesülve, mely talán az egyénben rejlő átalános dispositio folytán nem húzódott össze. A vérvesztés különben oly nagy volt, hogy gyenge nőegyénben vagy hanyatlott egészség mellett komoly következményeket szülhetett volna. (Ophth. Review 1867. apr.)

Szenigödűr-sértés. Mór.

Egy 19 éves ember kórházba hozatott, szakított függőleges irányú fél hüvelyknyi hosszú sebbel a bal felső szemhéj belső harmadán. A szemhéjak igen dagadtak, vérömlenyesek ; a szemteke a közép irányban előredőlt és mozdulatlan; a köthártyán vérömle-