Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-06-02 / 3. szám
i c kívülinek mutatkozott, hogy a szembeni változás a testi izgatottsággal, nevezetesen az érlökés szaporodásával együtt szabatosan 10 órakor délelőtt lép fel, s délutáni 2—3 óráig tart. A fénytörés rendesnek az alkalmazkodás némileg alábbszállottnak bizonyult be, azaz a kornak megfelelő presbyopia volt jelen, miért is a betegnek munkához gyenge domború üveget rendeltem. Az egész tünetcsoportozatot csak glaucoma előjelének s pedig olyan előjelének kellett tekintenem, melylyel ily alakban addig soha nem álltam szemben. Szóltam is a betegnek e véleményemről, valamint a később valószínűleg javait prophylacticus műtétről; egyelőre pedig gyógy szeri kísérletekre szorítkoztam. E kísérleteknél azon szempontból indultam ki, hogy az edénymozgató idegek időszakonkint beálló izgatása folytán beálló keringési rendellenességeket az edény rend szerben oly szerekkel kellene megtámadni, melyek, ha lehet, közvetlenül az edénymozgató idegekre hatni képesek. A nehézség abban állott, hogy ez iránybani hatásukra nézve csak kevés gyógyszerről vannak tudományosan megállapított ösmereteink, s azért inkább csak tapogatásról, mint biztos gyógyeljárásról lehetett szó. De igy is, mondhatni, érdekesek voltak a kísérletek eredményei, a mennyiben többféle eljárási mód által sikerült, a sajátságos rohamnak elejét venni, s azt valóban coupirozui. Kinal nagy adagban (12 szemer két részre 7 és 8 órakor) megakadályozta a roham megjelenését kétszer (miről beteg számtalan gyufa meggyújtásával győződött meg), de a helyett erős fülzugás és kábultság lépett fel, miért a beteg ezen gyógyszer ellen tiltakozott. Más alkalommal erélyes izzasztó gyógymóddal (hányborkő kis adagban, s ágy meleg) ugyanazon coupirozó hatást értük el az említett kellemetlen mellékhatás nélkül. (Egy későbbi időszakban, midőn a bal szem régen műtétetett volt, az újra fellépő szivárványlátási roham ellen a veratrum viride föstvényt alkalmaztam növekedő adagban és szintén sikerrel, de ezen gyógyszer oly testi bágyadtságot és oly kedély levertséget hozott magával, hogy azt sokáig folytatni nem lehetett.) Leginkább említésre méltónak tartom a meleg fürdő hatását, melynek használására leginkább a beteg sürgető kérelmére határoztam magamat. kinek régi csúzos bajaira tapasztalt jótékony hatása miatt megrendithetlen bizadalma volt a budai fürdőkbe. Téli idő lévén, csak oly feltétel alatt engedtem e kísérletet, ha a beteg a fürdőházban lakván, egyik lakószobájában veszi a fürdőt, mit meg is tett. Minél melegebb volt a fürdő, annál tökéletesebben akadályozta meg a szivárvány megjelenését, s igy 3ö fokú melegségig folytatta a kísérletet. Személyesen meggyőződtem az érlökés mivoltáról, míg a beteg a fürdés idejét szokott módja szerint gyufa fogyasztással töltötte. A pulsus a fürdőben szintén sokkal lassabb maradt, mint máskor délelőtti időben, a szivárvány is kimaradt: de a fürdő után mind a szivárványos köd, mind a pulsus szaporasága mégis felléptek, bár kisebb fokban és rövidébb tartammal, mint máskor. Ennyi mostani alkalommal elég e gyógyszeri kísérletekről, melyek úgy gondolom, a glaucoma uosogeneticus részére némi világot vetni képesek. Magát az említett esetet illetőleg, megjegyzendő, hogy a betegség tovább haladván s a láttér jobb oldalán szűkülés mutatkozván, áprilisben a szivárványmetszést vittem véghez, mely az aggasztó tüneteket tökéletesen megszüntette.*) A korytniczai fürdő használása folytán a beteg oly egészséges Ion. — 38 — Az is lehet, hogy ezen tünet azért mutatkozik rendesen állandónak, mivel a betegek arra későn t. i. csak akkor lesznek figyelmesekké, mikor már állandóvá vált. Legalább egy igen nevezetes esetből, melyet hosszú ideig tanulmányoztam, következtetnem szabad, hogy ezen tünet szintúgy, mint több más glaucomáuál előforduló látzavari jelenség, bizonyos hullámzásnak, sőt valódi periodicitásnak van alávetve. 1864 elején egy délelőtt magához hivatott egyike a legelőkelőbb ügyvédeknek, kit azon időig személyesen nem ismertem volt. Én csak délután négy óra tájban mehettem oda, mikor a munkájában fáradhatlan férfiút íróasztalánál buzgóan dolgozva találtam. Azonnal sajnálatát fejezé ki az iránt, hogy oly időben fáradtam hozzá, mikor tulajdonképen nincs baja, mert ez csak délelőtt 10 órakor szokott megjelenni és 1—2 óráig délután tartani. Azt is hozzá tévé, hogy úgynevezett baja alkalmasint figyelmet sem érdemel, mert csak abban áll, hogy az említett időben minden láng színes udvarral mintegy szivárványnyal van körülvéve, ha bal szemével megnézi. Ezt esetlegesen már karácsonkor vette észre, mikor délelőtt gyertyát gyújtott, az óta pedig eme tünet a legnagyobb szabályossággal mutatkozik a ferint említett délelőtti időben s mindig csak a bal szemben. A beteg erre néhány gyufát gyújtott egymás után, mint ha újra meg akarna győződni arról, hogy már most a szivárvány ideje elmúlt. Már régen kívánta volna e sajátságos tünemény iránt véleményemet megtudni, annál inkább pedig most, midőn észre veszi, hogy őt a munka délelőtt némileg fárasztja. Azonnal megvizsgáltam a bal szemet, de sem működésében sem tárgyilagos eltérést a jobbiktól nem találtam. Mikor más nap fél 11-re oda jöttem, az ismét Íróasztalánál elfoglalt férfiú csakhamar gyufáihoz fogott, melyeknek ezen alkalommal valamint minden későbbi látogatásomnál tömérdek nagy számát egymás után meggyujtotta, mintegy újra meg újra bámulattal észlelvén a sajátságos szintüneményt, melyet nekem szabatosan és lehetőleg élénken leírni igyekezett. A mint előre mondta, úgy volt is. A szokott tünemény 10 óra tájban megjelent, s most már igen kifejlődött volt. ügy irta le azt, hogy a láng körül vau véve szivárvány színű udvarral, mely a középtájon sűrűbb környi részében vékonyabb ködből áll. Ezen udvar 6 hét óta majdnem pontosan ugyan abban az időben minden nap megjelenik, s nincsen más változással összekötve, mint hogy tartama alatt a nyomtatás sokkal kevésbé tisztának látszik a rendesnél, s hogy az olvasás- irás nehezebben esik, mint a szabad időben. Már szabad szemmel nem lehetett kétségbe lennem az iránt, hogy a közegek nem oly tiszták, mint az előbb való délután voltak, de a szemtükör csak hamar az átlátszó közegeknek valódi homályosodását mutatta ki, mely a másik szemmeli összehasonlításául még sokkal szembetűnőbb lett. Félre ismerhetlen volt különösen a szaru felületének bizonyos bágyadtsága, mely a glaucomatosus szemnek sajátságát képezi. Ütérlüktetést nem vehettem észre, különben is hiányoztak másféle előjelei a glaucomának, ha kiveszem a szemteke bizonyos fokú keménységét, melyet csekélysége miatt biztosan felismerni nem lehetett. Kórelőzményt illetőleg említendő, hogy a beteg többször csúzban, 20 év óta pedig borzasztó félfejzsábában szenved, mely rohamokban évenkint néhányszor szokott fellépni. Az igen értelmes és magát szigorúan észlelő beteg arra figyelmeztetett engem, hogy az általa úgynevezett roham alatt egész testében bizonyos nyugtalanság s izgatottság van jelen, mely magát az ütérlüktetés gyakoriságában is elárulja. Azt megszámlálván 85-nek találtam. Azon percztől fogva a beteget szigorú észlelés alá vevém, s kétszer naponkint meglátogattam, mire kétség- 37 — *) Magát a műtétet illetőleg, érdekes dolog, hogy félórával utana a 20 év óta időszakonként megjelenő félfejzsába legirgalmatlanabb fokában belépett, s 24 óráig tartott, a nélkül, hogy a műtét eredményében vagy a gyógyulás lefolyásában csak a legkisebb rendellenesség is mutatkozott, volna. T T
