Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-06-02 / 3. szám
Li SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 22-dik számához. Hirschler Xgnácz tudortól. 3-dik SZílm. Vasárnap, junius 2-án. 1867. Tartalom : A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. VII. Glaucoma. — Kisebb közlemények a gyakorlatból. XIX, Nagy reczegleválásnak gyógyulása. XX. Heveny glaucoma következménye. — A szarukup gyógytanához — Retinitis nyctalopica. — A szemizmok büdösének gyógymódja. — Idült szivárványlob bujasenyves egyénnél. Az összenövések ealabárbabkivonat általi szétszakítása. — Sérülési dülszem. —- gyógyulás — Diphtheritis conjunctivae. — Vegyesek. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete, VII. Glaucoma. Eddig csak oly látzavarról volt szó, mely az átlátszó szemközegek valamely homályosodása folytán jön létre. De a közegek kóros mivolta csupán egyikét képezi azon három mozzanatnak, melyek átalában látzavart eredményezni szoktak. Azon kivül t. i. még a fénytörés és alkalmazkodás hibái is mindig látzavarral járnak, ugyszinte a fényérző és az érzést vezető részek (reczeg, látideg, agy,) bántalmai is különféle és pedig a legveszélyesebb látzavart képesek létrehozni. A glaucoma különféle időszakaiban mindezen háromféle eredetű látzavar-nemmel találkozunk. Az előjelek időszakában a fénytörés és alkalmazkodás rendellenességei játszák a főszerepet a beteg panaszaiban, a heveny rohamokban a közegek zavaros mivolta, a későbbi stádiumban pedig a látideg bántalmai lépnek előtérbe. Ha tehát a látzavart, mely mint kórisméi jel épen a glaucomában bir igen nagy fontossággal, tanulmányozni akarjuk, szükséges, hogy a 3 időszakot külön tekintsük, melynek mindegyikében a tünet tökéletesen sajátságos jellemet ölt magára, Tudva vau, hogy nincs alattomosabb baj az úgynevezett egyszerű glaucománál (Gl. simplex), hogy a beteget a veszély tetőpontjára viszi, a nélkül, hogy arról legkisebb tudomása lenne. Ebből következik, hogy az alanyi tünetek nem lehetnek olyanok, a melyek a beteget aggasztani képesek, hogy csupán csekély akadályokról lehet szó, melyek mindent inkább sejtetnek, mintsem vaksággal fenyegető betegséget. S rendesen úgy is szokott lenni. Az úgynevezett prodromalstadium, mely pár hónapig, de valószinüleg közönségesen több évig tart, többnyire csak csökkent munkaképesség által van jellemezve, mely — miután a baj úgy is rendesen az élet második felében álló egyéneket szokott megtámadni — nem igen feltűnő jelenség s őket a közelgő veszélyre figyelmeztetni nem képes. Az említett munkaképtelenség, mely különben igen különböző fokban lehet jelen, az alkalmazkodási működésnek haladó hanyatlásából ered, mely hanyatlás — mint tudva van — az előrehaladt kor sajátsága s az ismeretes presbyopiát eredményezi. A mennyiben tehát a betegnek a kellő időben szemüveghez kell folyamodnia, nincs semmi feltűnő a dologban, s talán csupán azon egy panaszszal áll elő, hogy igen gyakran a domború üveg hatását fokozni, illetőleg erősebb szemüveget használni kénytelen. De igen ritkán szoktak e végett a szemorvos tanácsához folyamodni, már azért sem, mert sokan azt hiszik, hogy egyszer szemüveghez fogván, mindig erősebb és erősebb üvegeket kell használni, miért is átalában nem igen szeretik azok segítségét igénybe venni. Nem szükség mondanom, hogy ez merő előítélet, s hogy a kellő időben valamint kellő erővel biró domború üveg a csupán előrehaladt korból eredő alkalmazkodási hiányt nem csak tökéletesen , hanem hosszabb időre szokta pótolni. Ha igen gyakran változtatni, azaz miudinkább erősebb fénytörésű üveget választani szükséges, akkor annak okát vagy az átlátszó közegekben, vagy a reczeg működésében, vagy végre az alkalmazkodási képesség oly növekedő hanyatlásában kell keresnünk, mely egyedül a kortól feltételezve nem lebet. S ilyen, az alkalmazkodási készület működési képességét kiválóan csökkentő befolyást épen a glaucoma első időszakában ősmerünk oly annyira, hogy a szükség, idejekorán erős domború üveghez nyúlni, képezi egyikét azon előjeleknek, melyek bennünket a rejtett veszélyteljes ellenségre figyelmeztetni és óvatosságra felhivni képesek. Ha tehát — mint imént mondám — a közönség nem igen szokta ily tapasztalat folytán tanácsunkat kikérni, vannak mégis számtalan esetek, melyekben más okból megjelenő egyéneken akadunk ez intő tünetre, mikor aztán kötelességünkké válik, szoros vizsgálat nyomán a netán jelenlevő többi glaucomatosus előjeleket kifürkészni. Megjegyzendő, hogy e tekintetben sok függ az egyén szemeinek eredeti fénytörési minőségétől, mert könnyű belátni, hogy az alkalmazkodási képesség hanyatlása egészen máskép fog feltűnni oly egyénekben, kik bypevmetropicus fénytöréssel birnak, mint olyanoknál, kikuél rendes vagy myopicus fénytörés van jelen. Míg 1.1. ezen utóbbiaknál az alkalmazkodás a távollátásban nem szerepel, tudjuk, hogy az elŐDbiek azt még a távollátásra is igénybe veszik, tehát szükségképen még távolra sem látnak oly tisztán mint előbb ha alkalmazkodási tehetségük nagy mértékben csökkent. Ez természetesen idősebb embereknél, kiknek szemei bypermetropicusok, még glaucoma nélkül is előjön, de épen azért fontos, mert a távollátás csökkenése oly tünemény, mely az illetőket majd nem mindig arra bírja, hogy szakember tanácsát kérjék ki, s igy ilyféle egyéneken a fejlődő glaucomára gyakrabban már korábban ismerhetünk reá, mint másuemíi fénytöréssel ellátott embereknél. Hozzá keli tennünk, hogy számos tapasztalat tanítja, miszerint épen a hypermetropicus egyénekben sokkal gyakrabban fejlődik ki glaucoma mint másnemű fénytörés mellett, mi a mondottaknak fontosságát jóval emeli. Az egész tünetnek magyarázatát a tudomány mai álláspontján helyesebben nem lelhetjük, mintha feltételező okát a beluyomás ama kiváló fokozódottságában keressük, mely a glaucoma tünetcsoportozatának legközelebbi okozó tényezőjét képezi. Ezen mindinkább növekedő belnyomás, mely tetőpontján még a sugáridegeket is oly annyira béuitani bírja, hogy a különben oly érzékeny szarubártya-felület tökéletesen érzéketlenné válik, alkalmasint már korán képes a nem igen engedékeny tülkhártya belső falán lefutó sugárizmot feszítés által működésében lényegesen meggátolni, és igy az alkalmazkodást nagy mértékben alább szállítani. Mint tudva van, a szemtekefalzatnak ezen oly jellemző feszítése már a szemteke érezhető keménysége által árulja el magát, de akadunk némely esetben még egy más igen tanuságos tünetre is, mely közvetlenül bebizonyítja, hogy a tulfeszités a szemteke 3 I
