Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-03-25 / 3. szám

19 20 gálásnál sem egykönnyen kerülhetik ki a szemész figyelmét, addig a részbeni lencseficzam, midőn t. i. csak egy kisebb része szakadt be a zonulának, vagy épen nem ismertetik fel a baj, vagy legalább nagyobb nehézségekkel jár annak fölisme rése. Ugyanis csak akkor lehet ráismerni a lencse helyhagyá­sára , mikor már vagy a szemcsarnok és látában világos tár­gyilagos változások jelennek meg, vagy a látzavar minő­sége bennünket ily tárgyilagos tünetek felkeresésére indit. A tárgyilagos tünetekhez, melyek a zonula részbeni beszakadása folytán fellépő lencseficzamot jellegzik , tartozik a lencsének némi rezgése, melylyel a szivárványhártyának megfelelő hullámzása mell- és hátfelé (iridodonesis) párhu­zamban jár, oly hullámzás, mely rendesen nem az egész szi­várványhártyára terjed ki, hanem csak egyik megfelelő részére szorítkozik ; idetartozik továbbá jól kitágult látónál a ficzamodott lencse a láta terére eső szélének jellemzetes aranyfénye. Az alanyi tüneteket illetőleg könnyen érthető, hogy ott, hol a lencse oldalvást eltért, hol tehát a szemtengely nem a lencse közepén keresztül megyen, a tárgynak képe többé nem a reczeg középpontján, hanem attól vagy be- vagy kifelé fog esni, és hogy ily esetben kettős látás keletkezik, ha mind a két szem rögzíti a tárgyat. De még egy szem­űi e 1 i kettőslátás is jön létre (diplopia monocularis), ha a helyhagyás némikép nagyobb fokot ért el, úgy hogy mind a körzeti, mind a középponti sugarak külön-külön helyen egyesittetnek össze képpé , vagy ha még a láta azon részén keresztül is hatnak sugarak a reczegre, hol a len­cse hiányzik. A látzavar tapasztalásom szerint néha oly igen jellemze­tes , hogy hasonló esetekben már a betegnek leírása is figyel­messé teheti az orvost a lencse hely hagyására; máskor megint csak szorgalmas kutatás után ismerhető az fel Ha sértés után a beteg egy szemmeli kettős látásról panaszkodik, igen való színű, hogy a lencse bár kis fokban is élettani helyzetéből kitért, miért ily látzavar jelenléténél mindig kell hogy a szi­várvány és a láta boncztani viszonyait legszorosabb vizsga lásnak alá vessük. A mondottak felvilágitására nem lesz czél­­szevütlen, ha ismét egy a múlt évben észlelt kóreset vázla­tát ide iktatom. * # # Balla István. 34 éves, cseléd, 18(14. dec. 7-én hozzám fordult, jobb szemének sértése folytán támadt látzavar miatt. Bal szemét, mely tökéletesen sorvadt, 111 év előtt vesztette el, valószínűleg takár által. Jobb szemén látási zavarról panaszkodik 2 hét óta, a mikor tehén rúgta meg; de körülményesebb kérdezés és kutatás folytán kiderül, hogy távolról soha sem látott tökéletesen jól. Az alsó szemhéj közepén kis heg van ; a megfelelő tiilkhártyarészen, közel a szaruhártya szélé­hez, vérömleny maradványa ismerhető fel. Az igen értelmes beteg azt álitja, hogy az említett sértés után, mely különben semmi nagyobb külső tünetekkel vagy fájdalommal összekötve nem volt, annyiban igen zavartan látja a tárgyakat, a mennyiben részint ködösen, részint hatá­rozottan kettőzötteknek mutatkoznak. Különösen emliti, hogy szabadban egyik erdőt a másik fölött, egy szénás szekeret a másik fölött vesz észre, mi neki a szédelgéshez közel álló kellemetlenséget okoz. Közelebbről vizsgálván, a szaruliártyát és mellső csarnokot rendes állapotban találtam. A szivárvány felülete görbülést nem mutat, de igenis a szemteke legkisebb mozgásainál bizonyos fokú rezgést, mely majd a felső, majd az alsó felében inkább tűnik fel. A láta rendes mek­­koraságú, fény behatásra igen élénken húzódik össze. Ferde világításnál a lencse kéregállományában le- s kifelé pár apró szürkés pontocska, föl­­s befelé pedig igen gyöngéd csíkos homály fedezhető fel, mely utóbbi homorú tükrön keresztül még határozottab b lesz. Jäger 20-ik számú minta-betűit csak 2 lábnyira veszi ki tisztán, ,0. sz. homorú üveggel ugyanazon betűket 5 1 2 lábnyira jói látja. Likon keresztül tisztábban j lát, de sokkal jobban, ha finom hasadékot tart szeme elé, és pedig ré­zsut felül-belőlről ki- és lefelé. Jäger 3-ik számú betűit meglehetősen jól olvassa 10 hüvelyknyi távolságra, sokkal tisztábban, ha a hasadékot az említett irányban szeme elé tartja. Kettős látását kutatván, a következőket jegyezhettem fel. Eleinte azt állitá a beteg, hogy ujjamat egyesnek látja, kivévén ha ez a víz­szintes látsíkon (horizontale Visirebene) felül van, még pedig úgy hogy akkor sem egészen két ujjat lát, ha az ujj az emlitett síkon fölül füg­gőleges irányban áll, hanem csakis az ujj felső végén oszlik az kétfelé ; de ha azon tájon vízszintes irányban van, akkor egész hosszában látja azt kettőzöttnek. Ha most a hasadékot az előbb említett rézsut irány­ban tartja, eltűnik a kettős látás. Huzamosb vizsgálat után pedig még az is kiderül, hogy a látsíkon alól létező ujjat szintén kettősen látja, és ellenkezőleg mint a látsíkon felül, t. i. a vízszintesen tartott ujjat csak részleg látja kettőzötten, a függélyes irányban pedig egészen kettősnek. — Sokkal tisztábban tűnnek fel a kettős látás tünetei, ha finomabb tárgygyal vizsgálom. Ha a hályogtű elefántcsont nyelét függőlegesen tartom szeme elé , akkor felső vége már 2“ távolságra kettősnek mu­tatkozik •, a tárgyat most lassankint eltávolitván a szemtől, a kettős látás a tárgy felső végétől lefelé nagyobb kiterjedést nyer, egyszersmind a bal kép kissé magasabbra emelkedik mint a jobbik. lO"-nyira már az egész nyél kettős, a két kép csak pár vonalnyival áll el egymástól, de a bal kép 4“ magasabban áll a jobbiknál. Innen kezdve a két kép a további távolitással arányban kis fokban, de következetesen inkább vá­lik el egymástól, oly módon, hogy a magassági különbség nagyobb mértékben növekszik, mint az oldali távolság. 5‘-nyira a magasságban 1 '/j'" oldalt V3" távolságot mutatnak. 5'-nyin túl egyszersmind 3 kép tűnik fel, 7'-nyira 4 kép. Nagyobb távolságra már igen ködösen látja a keskeny tárgyat, úgy hogy a képek számát határozottan nem birja megmondani. 10 számú homorú üveg megszünteti a kettős látást 10— 18“-nyira, 7-ik számú homorú üveg még meg 7—lO'-nyira. Kerekded likon keresztül seholsem látott kettősen, a hasadék csak akkor szünteti meg a kettős látást, ha azt a fennt emlitett irányban tartja. Ezen nevezetes tünetek csak a sértés folytán megtörtént lencse­­helyhagyás által értelmezhetők, melyet különben még maga a szivárvány rezgése is valószínűvé tett. Az atropin által előidézett látatágulat csak­ugyan kétségen kivül tette e föltevény alaposságát. A láta leginkább tágult föl- s befelé. Ferde világításnál, de puszta szemmel is, a láta alsó külső szélétől körülbelől 1 V2'" nyira a lencseszél jellemzetes tompa arany fénye ismerhető fel. Míg az némileg hátfelé áll, a felső belső szél kissé mellfelé van irányozva. Úgy látszik, hogy a zonula alsó külső ré­sze a sértés alkalmával beszakadván, a lencse saját tengelye körül gyönge forgatást szenvedett, mely szabatos fénytörést többé nem en­gedvén, a középpont hibás állása folytán jött létre a jellemzetes kettős és sokszoros látás. — A beteg azon idő óta rendesen jelenik meg nálam, a homályosodás nem terjedt, ! 0 számú homorú üvegével, melyet pa­raszt társai gunyolása daczára most rendesen hord, elég jól bir mindent végezni, de távol fekvő tárgyakat, mint pl. erdőt, szekeret s embereket mindig kettőzött képben lát. A fennt említettek kiegészítéséül még megjegyzem, hogy a diplopia és polyopia monocularis nem igen gyakran előforduló tünet, melynek tökéletesen kielégítő meg­magyarázása a búvároknak eddigelé nem sikerült. Stellwag e tárgyra vonatkozólag igen érdemteljes inonographiát írt *), melyben bő adatokkal kimutatja, hogy az egy szemmeli kettős látás mindig a lencse tökéletlen beállításának (unvolkommene Einstellung) következni énye, és hogy az itt-ott egyidejűleg előforduló lencsehomályosodások arra nagyobb befolyással nem bírnak. Annyi bizonyos, hogy a nevezett tünet majdnem kizá­rólag rövidlátással párosulva jár, s miután minden esetre a lencse működésével szoros összefüggésben lenni látszik, sza­bad legyen itt, hol a lencse bántalmai által okozott látzavart tárgyalni igyekszem, még saját tapasztalásomból mentett némi adatokkal járulnom ezen igen érdekes tünet megismer­tetéséhez. (Folyt, követ.) *) Ueber doppelte Brechung und davon abhänp'ote Polarisation des Lieh­­tes iin menschlichen Am ge, von C. Stell wag- von Carion. Aus dem V. Bande der Denkschriften der mathematisch-naturwissenschaftlichen Classe der kais. Akademie der Wissenschaften besonders abgedruckt. Wien, 1853.

Next

/
Oldalképek
Tartalom