Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-02-25 / 2. szám
11 12 kozik és közönségesen helyét nem birja változtatni. De hogy ezek is képesek közönséges világítás mellett határozott alakú árnyékot vetni a reczegre, az mindennapi tapasztalás. Ez által különböznek azok a szaruhártya körülírt foltjaitól. „Ezen tekintetben nagyon fontos“ — így fejtegeti Stell* wag e láttani tüneményt — „hogy a láta terében fekvő lencschomályok a már összetérökké vált sugarakat sokkal kisebb átmérőben vágják, tehát ugyanazon mekkoraság mellett sokkal nagyobb fokban gyengítik, mint azt a megfelelő szaruhártyafoltok képesek volnának tenni. Ehhez járul, hogy a hályog képződése majdnem mindig az alkalmazkodási képesség csökkenésével, tehát a láttani készület hibás beállításával párosult, s hogy következőképen a lencsehomály szülte árnyékkúpok tetemes átmérővel jutnak a reczeg felületére“. Elég az, hogy a gyakorlatban naponta ezen tünettel találkozunk, s hogy az a szóbanlevö látzavar minőségének saját jellemét, kölcsönözni képes. Betegeink t. i. igen sajátságosán és különbféle képekkel és kifejezésekkel szokták leírni a szemeik előtt lebegő homályokat. Többnyire úgy adják elő a dolgot, hogy nehány nap óta időnként valami szemök előtt lógni látszik, mit kézzel eltávolitliatni vélnek, hogy az idegen tárgy hajszálhoz, kis tollhoz vagy légyhez hasonlít, s hogy szürkületkor a kellemetlen látványtól megszabadulnak, fényes világítás mellett pedig igen nyugtalanittatnak általa. Egy 60 éves nő, kinek bal szemében némely körzeti csíkok és a láta terében még csak alig ráismerhető homályos folt található fel, azt állítja, hogy tizennégy nap előtt úgy tűnt fel előtte, mintha pávatollak lógnának szeme előtt, melyeket valósággal maga kő rül kereshetni vélt. Most már nem látja többé ezeket, de helyébe egy majdnem fekete csillag jött, mely nagyon háboritja a tisztán látást. Kérdésemre, hogy milyenek voltak a pávatollak, azt válaszoló, hogy „zöldek voltak, fekete szemmel a közepén.“ A káprázás más nemei. pl. s z i n- és szikralátás ^Photopsie) tulajdonképen szürke hályoggal nincsenek oki viszonyban, de ha jelen vannak, igen alkalmatosak arra, hogy az orvost valami még a hályogon kivül rejlő bajra, különösen érhártya bajra figyelmeztessék. Ritkább tünet kezdődő hályognál a töbszörös látás ^Diplopia vagy Polyopia monocularis), melynek lencsehomályosodás általi keletkezését tagadják ugyan némely búvárok, de mit egyszer kitűnő példányban tapasztalni alkalmam volt. Megengedem, hogy maga a homályosodás nem volna képes diplopiát létre hozni, ha hozzá nem járul a láttani készület rendellenes beállítása, mi az én esetemben is myopia alakjában jelen volt ; de azért a kezdődő hályog bár igen ritka tünetei sorából ki nem rekeszthetö az. Gyakorlati szempontból említendő, hogy a látzavar, ha csak egy szemben kezdődik a baj, némely egyéneknél csak igen későn mutatkozik, mi leginkább foglalatoskodásuk, életmódjuk és műveltségi fokuktól függ. Úgy nem ritkán történik meg, hogy műveletlen emberek az egyik szemen már érett hályogot hordanak, a nélkül hogy róla tudomásuk volna, s csak a véletlen ismerteti meg velők ezen hiányt, ha pl. valami porszem a másik szembe jut, mely alkalommal azt becsukván, megrémülve veszik észre az egyik szem vakságát. A sértések, melyek az egyik szemen előjönnek, átalában alkalmat szoktak szolgáltatni arra, hogy az emberek a másik szemben létező hiány tudatára jussanak, és akkor többnyire ezt a sértés vagy annak következményeivel szeretik oki viszonyba hozni, azt állitván, hogy a történt sérülés vagy más kis gyuladás óta látnak rosszul. Érett hályognál természeteson senki sem fogja a betegek ily állítását komolyan venni, de még kisebbszerű kéregcsíkok sem engednek hasonló értelmezést, hanem csupán a fölebb adott értelmezésből fejthetők meg, t. i. hogy az illető látzavar a véletlen által jutott a beteg tudatához. Ezen viszonyról legjobban győződünk meg az által, hogy naponta találunk körzeti kéregcsíkokat oly szemekben, melyeket más oknál fogva pl. lobos bajok végett vizsgálunk ferde világítással, a hol tehát kezdődő hályog ad oculos bemutatható a nélkül, hogy az egyén látzavarról panaszkodnék. így maradhat ez állapot változtatlanul alanyi értelemben hónapokig, sőt évekig, mígnem egy nap ily homályosodéit esik a láta terébe nyúlván egyik végével, a fennt vázolt látzavart rögtön idézi elő, mit a beteg természetesen új kórállapotnak venni kénytelen és azt megbocsátható tévokoskodás utján valami jelentéktelen külső befolyással vagy is épen akkor fellépő testi megbetegedéssel összefüggésbe hozni hajlandó. A mondottak elegendők arra, hogy az olvasónak tiszta felfogása legyen a hályog kőlönbféle neme és foka szülte látzavarról, melynek taglalásába még számos gyakorlati adatokat hozhattam volna fel, ha attól nem tartanék, hogy ezen úgy is terjedelmes czikksorozat kellőnél hosszabbá válik. A gyakorló orvos különben is elég alkalommal találkozik, hol saját tapasztalással bővítheti idevágó ismereteit, s illetőleg az előre bocsátott tünetelemezést élő példákkal illustrálhatja. Helyén van itt még röviden említést tenni azon látzavarról, mely a hályog műtétéi után épen nem ritkán szokott alkalmat szolgáltatni a betegnek, hogy a műtétéi, illetőleg orvosa ügyetlensége ellen panaszt emeljen. Első sorban áll itt a 1 e n c s e h i á n y (Aphakia) természetes, úgyszólván élettani következménye, egészen eltekintve a netán hozzájáruló másodlagos rendellenességektől. De a roppant hypermetropia, mely a lencsehiány által létre jön és a beteget mind távolra mind közeire való látásra képtelenné teszi, megfelelő domború üvegekkel, mint tudva van, tökéletesen kiegyenlíthető. Másképen áll a dolog, ha a lencse kivétele után másodlagos hályog, azaz tok hályog mutatkozik, mi a legsikeresebb és legóvatosabb műtét után is megtörténhetik és valóban gyakran meg is történik. Ily esetekben a hályog-szemüvegnek vagy épen haszna nincsen, vagy — és ez a gyakoribb eset — ki nem elégítheti az a beteget, minthogy az ily tokhályoggal járó látzavar igen kellemetlen bonyolodást okozni képes. Most midőn a szemészek azon vannak, hogy a naponta felmerülő mütéttökéletesitő módokkal szemközt, véleményöket ez irányban szilárd alapra fektessék, azon másodlagos látzavart okozó körülmények tanulmányozása jutott érvényre, melyek a különbféle műtét-módok után a mütettek hizonyos százalék-számát többékevésbé megfosztják a várt sikertől. Az e téren tett közlemények és statistikai adatok a mai szemészeti irodalom egy igen tanuságos, érdekes részét képezik, melylyel időről-időre az olvasót megismertetni igyekezendek. Jelen ezélúnkra nézve elég, ha kiemeljük, hogy eltekintve a szemteke mélyebb bajaitól, a lencsetok megvastagodásán kivül, még a szaruhártyalebeny behegedése is számos rendellenességet szülhet a fénytörésre nézve és így látzavarra nyújthat alkalmat. Már a tokhályog maga is, bár elég nagy rése van is, hogy azon keresztül a beteg üvegével minden tárgyat tisztán kivehessen, átlátszatlan vagy félig átlátszó széleivel nagy fokban zavarja meg a tárgyképet, mely látzavar sokféle alakban nyilvánul. Betegeim közül legtöbben ily
